Hallottam egy érdekes elméletet, mely szerint a 20 milliónál kisebb lélekszámú nemzetek nem képesek feltörni, sosem lesz belőlük átütő,stabil hatalom a nemzetek közösségében. És, így visszatekintve a történelem elmúlt évszázadaira, valóban ténynek látszik. Érdekes módon, Kádár János ezt látta már 1962-ben. E szerint is politizált.

És van egy másik elmélet, ez a sajátom. Aki nagy családban nőtt fel - 4-5-6 testvér vagy több -, az gyakorlati tapasztalatból tudja, hogy van hierarchia a testvérek között. Számít az első szülött, sőt, egyáltalában, hogy ki hányadik a családon belüli rangsorban. Az én meglátásom szerint a nemzetek között is ez a minta érvényesül. A korai nagy nemzetek több évezreden át regnáltak, 2-3 ezer éven át. Az egyiptomiak, perzsák, indusok, kínaiak/mongolok. Ők alkották az emberi történelem hajnalát, délelőttjét, ha úgy tetszik. Eddig az elmélet. Mármint a tömeg elvén alapuló szemlélet szerint.

Mert ezek mellett már az ókorban is megjelentek kis lélek számú nemzetek, akik eszességükkel pótolni tudták a tömeg hiányát. Gondolok itt a görögökre s rómaiakra, vagy akár a vikingekre.

A modern Európa mai identitását leginkább a vikingek határozzák meg ma is. Nem sok lélekszámú, északi nép voltak itt a Krisztus születése utáni évszázadokban, ám bátorságuk, vállalkozókészségük minden felé elvitte őket a kontinensen. Nem elsősorban harciasságuk miatt - ezt kevesen tudják -, de sokkal inkább kereskedelmi vénájuk okán.

Az egy dolog, hogy meghódították a korai Britanniát, Frank-hont, de emellett terjeszkedtek Oroszország európai területein is, egészen Bizáncig. A mai Oroszország területét például nem fegyverrel hódították meg, hanem kereskedelemmel, és ennek mentén csurogtak le egészen Bizáncig. Tehát nem csak harciasak, vakmerők voltak, hanem bizony okosak is.

Amire ki szeretnék lyukadni ezen írással, az az, hogy gyakorlatilag a legnagyobb hatású nép voltak az európai történelem során. Vegyültek, beilleszkedtek, alkalmazkodtak. Olyannyira, hogy simán megkeresztelkedtek a kereszténység bizánci dominanciája után, Walhalla ide, Ragnarök oda.

Visszatérve a születési sorrend fontosságára, azt szeretném kihozni ebből, hogy a magyaroknak is megvolt a maguk nagy korszaka. Elég ránézni egy középkori Európa térképre, pontosan látszik.

Viszont, az idő kereke nem állt meg, és amiként elvesztek az ókori nagy birodalmak, szinte molakuláikra estek szét a későbbiekben, nos, akként Magyarország nagy korszaka is elmúlott már. És ezek közös, egyértelmű jellemzője, hogy többé sosem lettek nagyok. Nos, a mi országunk sem lesz. Nézz csak Egyiptomra, vagy Iránra, vagy Görögországra, esetleg Olaszországra. Egyik sincs az éppen aspiráló világhatalmak listáján, még képzeletben sem ma. Mármint saját képzeletükben sem. És mi sem. Valami történt itt vagy ott, ekkor vagy akkor, amiről fogalmunk sincs, hogy mi, vagy miért történt, de a valóság által évszázadok alatt rajzolt kép egyértelműen mutatja, hogy mely nemzet mi nem tud lenni jelenleg. 

Nos, ezért marhaság Orbán Viktor ideája, törekvése egy erős Magyarországról. De, mondok más aspektust. Általában logikusan azt gondoljuk, hogy nekünk azért nem megy a szekér, mert nincs kelendő ásványkincsünk, például aranyunk vagy olajunk, vagy ritkaföldfémeink. De nézd csak meg Venezuelát, amely a Föld egyik olajban leggazdagabb országa - és hová jutottak mára? Éhséglázadások vannak. Én azt vonom le ebből, hogy nem a lehetőség számít igazából, hanem hogy egy-egy nemzet mennyiben tudja azt kiaknázni, mennyi okosságot tesz hozzá a lehetőséghez. 

Az oktatás mai leépítése, lebutítása, annak favorizálása, támogatása helyett nettó ökörség itt ma. Azért, mert az ásványkincs nélküli országok közül csak is azok emelkedtek fel, amelyek felismerték, hogy ha nincs ásványkincs, akkor okosságban kell elöl levővé válni. Lásd Svájc, Japán. Ma is vezető iparú országok technológiai értelemben. És mindkettő jól megél belőle jó rég óta. Nem lehet, hogy nekünk is ezt az irányvonalat kéne követnünk esetleg? Kérdezem, nem mondom.