Férfi blog

Pár gondolat. A kereszténységről, mint 2000 éves vallásról beszélnek általában. A mai nyugati kultúrák időszámításukat is Jézus Krisztus születésétől számolják. Pedig e hit - csak később lett liturgikus vallássá - elterjedése lassú, évszázadokig tartó folyamat volt, nem is volt egységes, sem tartalmilag, sem térben és időben nem volt permanens.

Ami a mai széles tömegek gondolkodásmódját is tükrözik az, ahogyan kialakulásának korai évszázadai alatt gondolkodtak az emberek. Akik az eltelt évszázadok alatt ünneppé emelték Krisztus születését, halálát és feltámadását, valamint számos más ember, rokon és tanítvány életeseményeit. Emberi élethez kapcsolódó események mind, kivétel nélkül.

Pedig a valódi ünnep Pünkösd kellene legyen. Ugyanis ezen a napon lépett életbe az új szövetség, amellyel Isten a vele való kapcsolatot demokratikus módon kiterjesztette minden egyes emberre, aki akkor és azóta született e Földre - mind e mai napig és ez után is. Ez az új szerződés volt ugyanis a krisztusi megváltás célja, értelme.

33. Pünkösdjét megelőzően csak próféták, ill. Jézus Krisztus élete során, az általa megérintett, felhatalmazott emberek kapták meg Isten közvetlen ismeretének, a vele való kommunikációnak a lehetőségét. Az emberek széles tömegei addig csupán értelmük, szívük gondolatai mentén értelmezhették az elhívott emberek utasításait, megnyilatkozásait, s életükben az Ószövetség ígéretei és retorziói érvényesültek eme engedelmességük, értelmük következményeiként.

Valamiképpen a teremtés kiteljesítése történt meg 33. Pünkösdjén. Isten korrigált valamit, feltette a koronát munkájára. Élhet házasságban az ember régi módin is, ahol nem szerelem, érzelmek mentén köttetett a frigy, és még akár működhetett is, a közös értékrend, törvények betartása okán. De, egészen más élmény volt mindenkor, ha a felek érzelmileg is kötődtek egymáshoz a frigyben.

Nos, ezt az érzelmi töltést, élményt adta meg hívei számára Isten, amikor kiengedte a szellemet a palackból. Pontosabban, kiengedte a Szent Lelket minden ember közé, hogy azokkal társalogjon, piszkálgassa szívüket, hajlítsa erre vagy arra itteni életük során. Ajándék ez, becses, ha alaposabban meggondoljuk.  

Ő az, aki belénk költözik, amikor behívjuk életünkbe - és Ő miatta hallgattatnak meg imáink Istennél. Mármint, ha a a bennünk levő Szent Lélek inspirálja azt, az esetben - s nem pedig emberi gyarlóságoktól motivált az a beszéd, vagy akár csak titkos gondolat, vágy. 

Ha ma körülnézek a világban, azt látom, hogy az emberek eltanácstalanodtak, s tanácstalanságukban inkább az emberben rejlő erőszaknak, testi indulatoknak adnak helyt, a szerint cselekszenek - elfeledvén a Szent Lélek ajándékát. Pediglen, ha valamikor, hát a mostani időkben volna rá a legnagyobb szükségük - amikor már egy ideje körbe-körbe járnak, s generációról generációra ismétlik a múltban elkövetett emberi hibákat. Mert ez a tendencia mutatja, hogy önmagukban nem képesek megújulni, megváltozni. Nos, mindezen jelenségekhez képest kellene örülnünk mindenek felett azért a bizonyos új szerződésért - amelyet a mai napon ünneplünk, vagy is inkább csak kéne neki örülnünk. Ez az egyetlen fixum itt ma a Földön, ami biztosan gyermekeink is örökölnek. Amit csak mi hordtunk össze emberi életünk során, alkottunk, kitaláltunk, mondtunk vagy írtunk akár - nos, mindaz elveszhet. Elég törékeny az ember élete és alkotásai is.

Ahhoz, hogy az új szerződés működésbe lépjen egyes emberek életében, nos, ahhoz először újra kell gondolniuk kereszténységüket. Szándékosan használok más szavakat, mint amelyeket az évszázados klisék kisajátítottak. Azért, mert amazok az eredeti tények megértését gátolják az évszázadok alatt magukra öltött idegen asszociációkkal. Ez is emberi munka volt, én nem lennék rá büszke. A lényeg az, hogy a megszokott kifejezések gátolják az említett újragondolást. Tiszta szavak és tiszta gondolatok kellenek ehhez.