Van az a sorozat az AMC-től, a Mad Men. A cím magyar fordítása rossz, mert eredetileg onnan ered, hogy a reklámcégek New Yorkban a Madison Aveneue-n székeltek a 60-as évek elején. A Mad Men tükörfordítása ehhez képest bűncselekménynek is beillik.
A poszt címe ennek analógiájára a Wall Street-re utal. Pénzemberek. Minden vállalat legvégső soron számok pár papírlapon. Vagy pár excel táblázat, marha bonyolult képletezésekkel. Plusz számtalan nagyon bonyolult jogi kérdés. Ennyi. Én így láttam belülről.
És igen, mi alkalmazottak is csak számok vagyunk azokban a táblázatokban. Még akkor is, ha magas beosztású ember vagy egy akármilyen vállalatnál - mindig van főnököd, még akkor is, ha te vagy a CEO, azaz a vezérigazgató.
Amikor bekerültem egy ilyen cég vezetésébe, sokáig nagyon unalmasnak találtam a rengeteg jogi korlátot, meg számszerűsített erőforrásról szóló vezetői képzelgéseket, kalkulációkat, amelyeket kénytelen voltam végighallgatni, sőt alkalmazni is őket a gyakorlatban.
Én alapvetően gyakorlati ember vagyok - informatikus - , nekem mindig is az volt a dolgom, hogy számítógépre alkalmazzam az üzleti vezetők elképzeléseit. Nem volt könnyű sosem, főleg nem akkor, amikor a menedzsment tagja voltam magam is. Idővel aztán rájöttem, hogy Isten nem ver bottal, nyilván fordíthatnám a magam hasznára is a magam munkája szempontjából teljesen felesleges információ áradatot. És el kezdtem figyelni és tanulni.
Igazgató tanács, közgyűlés, törvényi határidők, számvitel, könyvvizsgálat,befektetések, hozamok, ügyfélkommunikáció, felügyeleti megfelelés mindezen területeken, miazmás. Meg még a jó ég tudja mennyi minden. Engem ezek közül az IT biztonság, a fejlesztések és az adatvagyon védelme érintett szakmailag.
Megértettem azt is, hogy bármelyik nagyvállalat menedzsmentje ebben a környezetben él, mozog, tehát egy abszolút elvont gondolatrendszerben. És hogy mindez nem csak itt, hanem nyugaton is így van. Ott is pont ugyanilyen száraz, léleksorvasztó, mint itt. Sőt, igazából azért van ez így itt ma is, mert odaát már régóta így van. Pontosabban, odátról lopakodott ide az elmúlt 30 évben.
Még emlékszem, amikor bekerültem a régi, klasszikus MNB-be, SAP fejlesztési csoportvezetőként. Mivel főnököm volt az intézmény költséggazdája, minden ajtó kinyílt előttem, az intézmény működésével kapcsolatos képzésem idejére legalábbis. Olyanok is, ahová később bankbiztonsági okból be sem tehettem a lábamat soha többé. Ami nekem akkor fura volt, mert ha próbaidő alatt beengednek olyan helyre, ahová soha többé nem tehetem be a lábam, mert nincs érdemi közöm az adott területhez, akkor nem disszonáns ez egy picit? Mindegy, a tudást magamba szívtam akkor és ott, abban a fél évben, amíg megismertem a jegybanki folyamatokat. Neeem, nem a mostaniét, amelyet már évek óta megtagadtam, hanem még a Surányi-féle klasszikus, ortodox jegybankét. Később az ott szerzett tudás alapozta meg karrieremet a pénzintézeti szektorban.
De ma felvetül bennem a kérdés: vajon mi a francért tanultam meg annyi felesleges információt?
Már nem tudom, mit is reméltem ettől, ettől a változástól. Mindenesetre ennél jobbat, többet, amit manapság tapasztalok itt. Többet vártam, több és jobb fejlődést.,De egyéb helyi okok miatt ez a fejlődés itt elmaradt a recept szerintitől. Mert nem követtük azt, már egy ideje. Hát így nem fog menni, az tuti.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.