Férfi blog

Ajándékom hát az égiektől,
hogy szavaim előtt a világ ledől,
legyek bár otromba vagy légies költő,
számomra mindig az igazság volt első.

S Istenünk az ilyesmit méltón támogatja,
teljen bár évezred, híveit nem hagyja
szarban, hová kívánod irigységed okán,
csupán mert tiédnél vastagabb tokám,

vagy gazdagabb életem s farkam látott,
életet, igazit, mire a többség vágyott.
S most hazudsz jó szívemnek, ezerrel,
magyarázod, hogy ki igaz magyar ember.

S közben még is jobban dőlnek a nők,
mint kényszeres alázatodnak bedőlők,
hívén, hogy a hazugságnak ereje van,
mert általa nem élhetsz boldogan.

Hogy léha vagyok? Avagy kujon?
Majd Isten ítéljen egy hajnalon,
inkább, mint te, ki kérkedel,
telve hazugsággal, önzéssel, érdekkel.

Aki tud az tud, nem hághatsz ellene,
tudod, még is csak Istennek fegyvere,
ki vállalja magát e zord, kemény világban,
akkor is, ha áldozata életet kívánna.

Mert sajátját áldozza hindu avagy berber,
ejrópaiként nehezen leszel már ember,
igazi, úgy értem, nem csak mutatványos,
kinek érdeme valódi, nem csak magyar táltos.

Érdemeink szerint részesedünk a jóból,
kinek magyar mente, kinek csak a jó bor,
másnak emberség, szíve s lelke jussa,
igaz magyarnak Jancsi és Juliska,

Ángliusnak Rómeó és Júlia,
büszkék lehetnek az ötszázéves múltra.
De mi, magyarok, ugyan mire büszkélkednénk?
Hogy jött belénk az osztrák és az üzbég?

Hogy bárki seggbe kúrt, aki, ahogy akart?
Saját hülyesége emészti hát a magyart.
Ha van szíved, értsed vele,
Istennek szülöttje az ember, s terve

vele vagyon kezdettől fogva:
Gerince legyen vagy légyen foglya
bárkinek, ki a gyávát nem becsüli,
a magyar kezdettől büszkeségét csepüli.

Ha nincs igazam, szólj hát,
de szádat ne áltassa hazugság,
kik mindent megtettek e helyért,
ők tudják, mit az ár e bélyegért.