HTML

Férfi blog

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon." /Walter Lippmann/ Emberek vagyunk. A férfiak is. Gondolnak, éreznek, az autókon, nőkön kívül ezernyi más dologra is. Ennek szeretnék itt hangot adni.

Friss topikok

  • Hozzászólok: Szerencsetlen szomoru csalodott ember. Sosem lesz neked igazi szerelmed. Csak egy pina. Illatos. ... (2019.08.21. 19:18) Már csak a punci... - avagy, mi kell a férfinak?
  • legeslegujabbkor: Sajnos az emberiség csapong. Hol a hülyeség uralkodik, hol az ész kerekedik felül. Ne add fel (2019.07.11. 22:21) Nem is tudom, mit írjak...
  • Mr. Waszabi: Jézus! Most, így ennyi idő után újra olvasva tűnik fel, hogy legalább a felét n nem írtam meg akko... (2019.07.11. 19:36) Szemlélek
  • Mr. Waszabi: @Mia and me: ja, vagy úgy. Én kérek elnézést a Microsoft és a LinuxMint fejlesztői, illetve a Dell... (2019.07.03. 04:53) Isten demokrata
  • Mia and me (törölt): @desw: navégre valaki ezt is leírta hogy a 70-95 között születettekkel fizettetik ki az összes edd... (2019.03.07. 15:39) Nyugdíjpara

Linkblog

2017.12.09. 12:21 Mr. Waszabi

Az ember, aki ott sem volt

Nem a filmvígjétékról írok most, inkább ellen-hasonlatként használom. Vagy annak a filmnek rejtett üzenetének felerősítésére. 

A szülőkre, öccsökre, bátyakra, nővérekre gondolok most ezen szlogenné vált filmcím alatt. Emberekre, akik nem voltak ott adott pillanatban más emberek életében, amikor ott kellett volna lenniük.

Fájdalmas téma ez, épp ezért szükséges róla beszélni. 

Minden ember gyerekként születik, és kötelezően végig járja a felnövés kényszerpályáját. Ideális esetben vannak reá odafigyelő szülei, akik megfelelően terelgetik, nevelik őt, ahhoz, hogy egészséges felnőtt váljon belőle. Ideális esetben. De, valljuk be, az internet fele üres oldal volna, ha mindez ideálisan zajlana. Nézz csak körül, mennyi olyan emberi problémákat tárgyaló oldal, blog van ott, aminek nem is kellene léteznie, ha az egyes kis emberek normálisan tennék dolgaikat a hétköznapi életben. 

Az egy dolog, hogy az ember milyen elképzelésekkel, személyes tervekkel, ambíciókkal vág neki a felnőtt életnek. A probléma sosem ezekkel az elképzelésekkel van. A probléma akkor támad, amikor az élet - azaz, a minket körülvevő valóság - olyan helyzeteket eredményez az egyes ember számára, amikre nem készült fel, amelyekre nincs megoldási ötlete. Na, akkor van a baj. 

Nézem épp a A régi város c. filmet. Ragyogóan ábrázolja mindezt a katyvaszt. Reálisan. Szívbe markolóan, akármelyik pár percébe pillantasz bele. Erről jutott eszembe ez az egész.

De szakadjunk el a filmtől - engem azért érintett meg, mert az én életem is hasonlóan alakult. Voltunk fiatalok, szépek, okosak, tehetségesek, tervezgettünk ezt, azt - aztán becsapott a ménkű, és egészen váratlan dolgokkal kellett foglalkoznunk alig 20 évesen. És a későbbiekben is. Felfogni, hogy mikbe keveredtünk az életkörülmények rajtunk kivül álló alakulása által, döntéseket hozni azokban a helyzetekben. Jó döntéseket, ugye. Emberekre gondolok első sorban, a velük kapcsolatos döntéseinkre. Mert ez az első szempont mindig. 

Sokkal később szülőként már tapasztaltnak gondoltam magam. Nem volt alaptalan, csak hát megint új helyzet volt, amiben még nem volt tapasztalatom. És sok mindent elcsesztem, csak mert azt hittem, már értek hozzá. 

És, mivel átlag embernek vélem magamat, életemet, nem gondolom, hogy mások élete akár könnyebb, vagy jobb lenne e tekintetekben. 

És bár azt is reméltem koraérett életem kezdetén, hogy később majd biztosan könnyebb lesz - de nem lett -, nos, ezt elég nehéz volt tudomásul vennem, megemésztenem.

Snitt. Beszélek más emberekkel. Hallgatom aktuális történeteiket, élményeiket. Miközben engem is gondok gyötörnek, izgatnak. De azt vettem észre, hogy mások problémáit hallgatva gyakran vidámabb leszek. Mert felismerem, hogy az én vélt gondjaim a tizede sincsenek azoknak, amikbe mások keveredtek. Itt a tettes, azaz, a ki tehet róla az lényegtelen. A lényeg a helyzet és annak felfogása, amiben vagy épp. 

Megint snitt. És a fenitek után idővel már csak örülsz, ha tudsz szeretni valakit, vagy ha téged szeretnek. Nekem sosem volt bátyám, csak öcsém van. Sosem tapasztaltam meg, milyen az, amikor az emberre egy nagyobb testvér vigyáz, élethossziglan. Élethossziglan mondom, mert nálunk én vagyok az a báty. Akinek vigyáznia kell az öccsére. És szüleink halála után - felnőttként -, azt az érzést ismerem, hogy mi a dolgom legidősebb testvérként. 

És közben/később apaként is nyilván meghatározta gondolkodásomat, érzelmi viszonyulásaimat minden korábbi és közbe eső élmény.

Ha az embernek olyan élet adatott, amelyben általában első fecskeként repül bele minden helyzetbe, azaz nincs mintája felmenőktől az adott élethelyzetekre, akkor abban egyszerre félős kisgyerek és magából, hitéből erőt merítő bátor ember. Vállalkozó - de inkább csak kényszervállalkozó. És tapasztalatlansága okán gyakran hoz rossz, vagy nem ideális döntéseket. De nem tud mit tenni, ha egyszer szól a zene, táncolnia kell. Úgy, ahogy tud.

Felkészületlenül, master vizsgák nélkül. Tudod, olyan helyzetekben, amiket sosem álmodtál, terveztél a magad életébe - horror filmnek is beillene sok rész esemény -, ám még is csak rád köszöntenek ezek, és neked kell valamit kezdened ezekkel. Gondolkodnod, érezned kell adott helyzetekben, és legfőképpen döntéseket hoznod, hogy hogyan tovább. Miközben más emberek élete felől is döntesz egyben, az övék alakulása felől is.   

Nem dráma, nem azt csinálunk. De valahol még is csak azzá válik egy-egy ember élete.

A magam részéről úgy vélem, hogy lehet bár az élet túl gyors, vagy túl sokat adó, azért az rajtunk, egyes embereken múlik, hogy adott élethelyzeteket miként reagálunk le.

És akkor jöjjön a kérdés: te mit tennél, ha, miközben éled a magad kis jól megtervezett életét, egyszer csak beütne a krach, és örökölnél egy kamaszt a bátyád idő előtti halála nyomán? Vállalnád-e a gyámságát, ha az ügvédnél derülne ki a végrendeletéből, hogy téged tett meg gyermeke gyámjának? És ha igen, akkor vajon tudnád-e előre, hogy mit vállalsz? Nem tudnád igazából, ez biztos. Csak hinnéd, hogy az érzelmeid jót sugallnak.

És igazából ez a lényeg: az igazán sikeres élethez az érzelmek helyes megélése vezet. 

Most nincs feloldás - erre én sem tudok. Azért nem, mert még nem éltem meg ennek a forgatókönyvnek a végét, tehát nem tudom, hogy is végződik a történet. De az élet az első és az utolsó fejezet között történik meg, zajlik le, tehát ez nem baj. Ami biztos, hogy az életre - senki életére - nincsen recept. Azaz, mindenkinek magának kell kezelnie a saját élete kihívásait.

Csak az a fontos, hogy sose kelljen azt beismerned magadról, vagy csak kevés alkalommal életed során, hogy nem voltál ott mások életében, amikor kellett volna - azaz, amikor senki más nem lehetett volna ott helyetted, és te sem voltál ott, és nem tetted, amit neked kellett volna. 

Nos, így értettem ma az embert, aki ott sem volt. Szülőkre gondoltam, akik önzésük és gyermekeik érdekei közül az önzést választják itt naponta. Rokonokra, testvérekre, akiknek nincs gondjuk egymásra, esetleg évtizedek óta mondva csinált haragban vannak egymással, és a többi. Tudod, hogy miről beszélek, igazából. 

Az emberek világában általában a szerzési cél az első. Erre is neveli bárki gyerekeit. Viszont kevesen gondolnak arra, hogy elengedni sokkal nehezebb már megszerzett dolgokat, amikor kiderül, hogy amiért sokat gyúrtak, küszködtek, és megszerezték, hogy azok esetleg mérgezőek számukra. A ragaszkodást nehéz elengedni a megszerzett dolgok iránt, igazából. És ezért sokkal nehezebb elengedni, mint megszerezni - bármit. Könnyebb a tű fokán a tevének átbújni? Igen, sokkal könnyebb, mint az embernek embernek megmaradnia.

2 komment

Címkék: család valóság szeretet probléma


A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr5813465413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Torz 2017.12.09. 17:16:59

Csak az a fontos, hogy sose kelljen azt beismerned magadról, vagy csak kevés alkalommal életed során, hogy nem voltál ott mások életében, amikor kellett volna - azaz, amikor senki más nem lehetett volna ott helyetted, és te sem voltál ott, és nem tetted, amit neked kellett volna.

Az a kevés alkalom egy életre elkísér. És csak utólag derül ki, mi volt az.

Mr. Waszabi 2017.12.09. 20:59:37

@Torz: igen, végül is erről szól.
süti beállítások módosítása