Mostanra lett elegem a nőkből. Nem kiborulás jelleggel, hanem tudatos döntés nyomán. Legalábbis klasszikus felfogásban lett elegem, már ha klasszikusnak tekinthetjük az elmult 60 évben a 2 nem társadalmi és egyméshoz való viszonyait, melyek pocsék állapotokat hoztak létre mára. Egy ideje peng bennem egy vékony húr, ami a kellemes hangot ad, egyre erősödve. Szívesen hallgatom, azt vettem észre, hogy kipucolja halló járataimat, élesíti szemeimet és elmémet, felfogásomat cizellálja. Ez a húr a férfiakarat diadalát zengi a szexuális befolyás fölött.

A 2 nem alapellentéte, hogy a nők ösztönösebbek saját szerepükben, mint a férfiak. A női ösztönök ugyan széppé és vonzóvá és klasszikus szerepük betöltésére alkalmasabbá teszik őket, ez praktikus, hisz ha csak a férfiak uralkodó észjárásán múlott volna, már rég kihalt volna az emberiség. De használja végre az eszét a nő arra, hogy a saját helyét megkeresse a világegyetemben. Uncsi már, hogy feszt a férfiakat ugráltatják, azzal foglalkoznak, hogyan írányítsák, szabják saját akaratukra. Amikor valaki másokra kényszeríti akaratát, az egy gyökérre vezethető vissza: nem képes véghez vinni saját erőforrásaival, amit szeretne, de akaratát érvényesíteni akarja. Az akaratosság miatt a belátásra való hajlamot jobbára egy  0-hoz közeli pozitív szám jellemzi, de nem ritkán a negatív számtartományba esik.

Ami a legnagyobb különbség a 2 nem között, hogy a férfi tud uralkodni a vágyai, érzelmei, érzékei felett, képes rá. Nem mondom, hogy meg is teszi, de azért vannak szép számmal. Van akarata, értelme és érzelmei. Az eredetisége ezen akaratában, önállóságában van. A nő meg nem képes uralkodni érzelmein, mert az lénye lényege. Akaratának irányultsága sokmindenre kiterjed, de hajlamos a sokmindent összetéveszteni a mindennel. Ha még is uralkodni próbál férfimódra felettük, akkor megnyomorítja saját magát, elveszti nőiességét. Mert nincs meg rá a hatalma. Nem véletlenül. Isten rendelése szerint a férfinak kell uralkodni  a nőn (a férfi meg a felettes hatalmaknak, Istennek s a sorsnak engedelmeskedik, megjegyzem). Micsoda véletlen egybe esés mutatkozik, nem ?

Az ellentétek jelentős része a mai modern, kényelmes társadalomban abból fakad, hogy a nők nem képesek elfogadni, hogy a kapitányi hídra a férfi termett, s ha jól csinálja, ha nem - Isten után az első a hajón. A nő választása, hogy mely hajóra szegődik első tisztnek vagy hajósinasnak - ez múlik a kapitányon és a csajszin is:-) -, de a vezetésbe nem szólhat bele, mivel nem ért hozzá. Végszükség esetén, ha a kapitány részeg, vagy leütötte a vitorlarúd(=sokat dolgozott), akkor odaugorhat a kormányhoz az asszony megmentendő a hajót, de ettől még nem lett alkalmassá a vezetésre minden körülmény között, sokminden más is kell ahhoz, ami neki sosem lesz birtokában. Ugyanezt az ideiglenes szerepkölcsönzést tapasztalhatjuk egyedül álló szűlőknél - az anya pénzt keres, gazdálkodik és ellátja a családját, illetve apuka ugyanezeket tölti be a minimálisan szükséges mértékben. Minimálisan, mert egy nő nem képes egyedül fiúból férfit nevelni, egy férfi pedig nem képes lányból nőt.

Az már csak őszinteség kérdése, hogy ezt belátja, vagy nem, de ettől még ez így van.

Mindig irigyelte a férfi ezen szabadságát, de sosem fogja birtokolni. Jelen állapotokat tekintve sokhelyütt a kapitány mossa a hajópadlót, az asszony meg dirigál. Napos időben ez működhet, de mi van, ha jön a vihar ? Minden kapcsolatban eljön az a pont, ahol az asszonyi irányítás csődöt mond és zátonyra viszi a hajót. Egyszerűen azért, mert nincs rá képessége,s hosszútávon az élet nem igazolja e szerepbitorlást. Az más kérdés, hogy  a kapitány már elfeledte, milyen kormányozni, mikor mellik vitorlát kell felhúzni. Elbutultan már azt sem fogja fel, hogy miként keveredtek idáig. Hát meg is érdemli, mit mondjak. Aki önként adja át Istentől kapott hatalmát, s vonul rabszolga sorba, megérdemli. Esélye mindig megvan, hogy feltápászkodjon a négykézlábból, megmarkolja ami a lába között van és helyre tegye a dolgokat. De nyilván több meló helyretenni az elcseszett helyzetet.

Egy férfi is képes ellátni asszonyi feladatokat - kivéve a szülést -, de sosem lesz számára annyira kézre álló, mint a kalapács vagy a fűrész, vagy a jövő kémlelése, hogy merre lesz a jó út, merre várja siker. Ahogy látom, sok nő nem méri fel, hogy egyenrangúsága kétsébeesett bizonyítása során sokkal több energiát igényelnek tőle a férfi szerephez tartozó funkciók, mint egy férfitól. Megmondom őszintén, nem sok nővel találkoztam, aki ezt felismerte vagy belátta volna.

De. De lássuk, hogy a nők szereptévesztése nem csonkít meg bennünket férfiakat, csak ezt hitették el velünk legfeljebb, vagy próbálják elhitetni.  Eme női motivációra már nem is vagyok kíváncsi, nem fontos, hogy miért törekszenek erre.  A lényeg az, hogy ez nem helyén való és nekünk férfiaknak ezen nincs mit szégyellni. Aki beszopta a propagandát puszta jóindulatból (női szlengben = birka, papucs), annak sincs mit. Csak vegye észre, hogy valami fityeg a lába között és álljon a talpára, vágja ki a csizmát az asztalra és tegyen rendet.

Tulajdonképpen férfilbogot akartam itt írni, de valahogy most a nők felé hajlik az ostor nyél erősen.

Utóirat, 2011.02.14:

Érdekes volt látnom így fél év távlatából, hogy a blog összes bejegyzése közül ez lett a leglátogatottabb. Az elmúlt napokban is. Pedig nem kiforrott, nem túl részletes, épp csak belekaptam itt-ott a felszínbe, gondolatébresztőként.  Nőkkel folytatott személyes beszélgetések is igazolták, hogy nem csak az én benyomásom mindez, valójában ők is az igazi férfias férfit látnák szívesen oldalukon, aki mellett igazi nőként viselkedhetnének. Csakhogy az állóháború már rég kialakult, egyik nem se akar a lövészárokból kimászni, se fehér zászlóval, se elsőként. Mindkét nem belátására szükség van ehhez, asszem.  Az bizonyos, hogy a férfi egyszerű logikája, férfias elvárásai az egyenesség tekintetében (ha valakinek baja van mondja meg stb.) a nők áttételes kiborulásai (sosem az a baj, amit mond, kommunikál, hanem valami egészen más) nehezen érthetők.