Férfi blog

Sokáig írtam egy párkereső oldalon, de végül belefulladtam, elegem lett. A környezet meghatározza az ember gondolkodásmódját, annak korlátokat szab, megvezeti. Ez infantilis állapotot hoz, ha nem veszed észre. Egy társaságban, ahol mindenkinek büdös a lába, akkor is központi kérdés lesz a bűz, ha a sajátod történetesen nem büdös(ettől még lehet más bajod, de ez most nem releváns). Tömeg hatás, ami alól nem lehet kiszabadulni, amíg ott vagy benne. Ki kel jönni, változtatni, vállalni az egyedüllétet. Amikor nagy útra indulsz, új célok keresésére, akkor benne van a pakliban, hogy egyedül leszel az úton.

Nem számít már, mi volt. Sokáig nyugtattam magam, hogy mennyi tapasztalatra tettem szert, mennyi időt megspóroltam a netes ismerkedéssel, de mindez smafuvá lett. Csak mert nem arra figyeltem, amire nekem kellett volna, nem a saját eredeti gondolataim, kérdéseim fogllakoztattak, hanem visszatérőleg rámragadtak mások problémái.

Ezért vitorlát bontottam és végleg elhajóztam. Érdekes, hogy egyszer már elszántam magam erre, úgy fél éve, akkor keletkezett ez a blog is, csak valahogy nem voltak világosak a célok, s nem igazán tudtam itt írni. Olyan érzés volt, mintha a tengerpart homokjára öntenék egy vödör vizet - azonnal beissza, nyom nélkül. Kevés voltam, nem tudtam megtölteni egy iylen olvasatlan blogot. Azóta kikristályodtam, letisztultam. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy írnom kell, ez autentikus részem, igényem, hogy a gondolataim, érzéseim, amik megszületnek bennem, kikívánkoznak, akkor is, ha senki nem olvassa. Nem azért kívánkoznak ki, mert valakit érdekel, hanem mert alkotok, létrehozok ezzel valamit. Ez a mozgatórugóm.

Még fél éveig húztam az ide való "átköltözést", de nem kellett volna. Hittem, hoyg hazsnot hajtok embereknek írásaimmal, de meglehetősen hatékonytalannak tartottam valójában. Ahogy a művészeti portálon való belterjes, korlátolt alkotói tobzódást is (gothart.hu).

Megértehetem az emebri motivációkat, de ha a végeredmény egy darabka, kiszáradt szar, akkor nem hiszem, hogy nem kéne változtatásukra törekedni, legyen szó bármiről.

Az egyik vészjósló jel volt, hogy fél éve nem írtam verset, igazán jót, tartalmasat. Na jó, nem igaz, mert írtam, de ismerve termelékenységemet, amikor hullámhosszon vagyok, nos ahhoz képest leültem. Ez bizonyosan nem a belső fellendülés, de sokkal inkább valamiféle lassulás, bedugulás jele. És az sohasem jó.

Hogy mit keres egy ilyen írás egy férfi blogon ? Hát csak mert nem csak pinából meg bmwből áll az élet, azért. Majdnem elhittem, hogy igen, hogy én látom rosszul az életet, de kiszáradtam, miközben próbáltam a konfekcióba belebújni. Valószínű, hogy akinek ez az élet teljesség, az nem igen olvas, pláne ír blogot vagy bármit, akkor meg nem mindegy, miket írok én a sajátomba ? Dehonnem:)

Kurva jó szabadnak lenni. Megtapasztalni megannyi szenvedés árán, hogy igazából egyedül van az ember és ez nem csak magányt, magányos utat jelent az élet forgatagában, de egyúttal senki nem mondja meg, nem képes megmondani, megmutatni, merre menjek, mi a helyes. Ez is benne van a szabadságban.

Felfedezni, hogy nem ügyek, tervek vannak az életben, legalábbis többségük nem működik, nem jön be senkinek. (Mondom:senkinek. Az hogy ideig óráig beteljesülni látod őket, nos, ne töltsön el önelégültséggel, mert jön egy kanyar, és meglepődve állsz majd a szakadék felett a levegőben, mint a kengyelfutó gyalogkakukk.) Szóval, csak pillanatok, alkalmak vannak, amik akkor és ott jók és tökéletesek és akkor és ott kell élni velük. Én is sokat mulasztottam, mégha sok ideje igyekszek is inkább a pillanatoknak élni, mint a saját nagyívű, hazug és roppant buta terveimnek.

Ha fiatal vagy, nem igen érted, mert még erősebb benned az ambíció a karrier, család, a közös nyaralások s a hasonló módon gondolkozó barátok iránt. Jó tervnek látszik. De mit csinálsz, ha rajtad kívül álló okok miatt összeomlanak ezek szép sorban ? Vagy amikor beteljesül némelyik, akkor ott ülsz, érzed, hogy ez az a pillanat, de csak az elégedettségi listát tudtad kipipáűlni, de bodlog az nem vagy ?

Mondom, hogy valami nem stimmel a világgal. Nem az átlagos elvárásoknak megfelelően alakul menete, nagyjából, mintha Isten leszarná az emberek okostojás terveit. Sokan hülyeségnek gondolják 2012 körül felmerülő negatív várakozásokat, de már évek óta látszik, hoyg valami átalakulóban van. Átalakulót modnok kegyes hazugsággal, de valójában az átlagos életvitel összeomlásáról van szó. Nem zavar a földrengés, az áradás, amíg nem a Te lakóhelyeden történik ? Természetes ez talán.Igen, lehet, hogy megúszod. De arra nem gondolsz, hogy az élelmiszer termelés csökkenése a kataklizmák miatt a Te lehetőségeidet is szűkítik.

Az ellátási problémák először mérhetetlen drágasággal kezdődnek, majd bevezetik a jegyrendszert az alapvető élelmiszerekre. Tavaly vettél végre új autót hitelre ? 2 év mulva meg korlátozni fogják a havi tankolható mennyiséget és nem fogsz tudni autóval járni munkába ?

Nos, apró kellemetlen nyesések ezek fogyasztói életed terveire nézve, s frusztrált és üres leszel, amikor szinte minden terved lemetszi majd a valóság. Nem, nem vagyok ellenséges, csak probólom érzékeltetni, mi lesz rövidesen. Már most látszanak a jelek: a gazdasági válság nem 2008-ban tört ki, hanem 2006 óta folyamatosan fennáll, csak hullámzik. És már akkor is a szájadig ért, csak néha tudtál levegőt venni, néha meg épp bekaptad és kényszerűen lenyeltél egy dózist. Van ez így. Nem akarni látni e tendenciát, nos, lehet. De nagyon sok rossz döntést hozol. És főleg sok igazi lehetőséget szalasztottál el már az elmúlt években is, csak hogy most Titanic módra elmerülő terveidet valóra váltsd.

Majd folytatom....