Csodálkozom a fejlett országok politikusainak és sajtósainak "fejünket-dugjuk-a-homokba" viselkedésén az egyiptomi eseményekkel kapcsolatban. Ide értem a magyarokét is. Az országban 40 éve katonai diktatúra van. Gyengébbek kedvéért, nálunk Rákosi alatt volt hasonló. Meddig is bírtuk ? Pár évig ? Persze, ők arabok, nekik az a normális. Nagyjából ez utóbbi előítélet lett elültetve nálunk is a fejekben a sajtó által. Egész gyerekkorom Chrudinák riportjaival telt el, amióta az eszemet tudom. Persze ú próbálta vallás nélkül felfogni, és velünk is felfogatni, mivel nálunk sem volt megtűrt dolog a vallás, ez értelemszerű. Mégis egy olyan kép rajzolódott ki bennünk, hogy azok ott nem emberek, nem érdemelnek mást. Nem vád, csak ténymegállapítás, mivel a mindenkori hivatalos politikai állsáfoglalások igencsak cizelláltan fogalmazták meg országunk viszonyulását e gyökeresen más kultúrákkal kapcsolatban, így az egyes ember véleményét csupán a sajtó formálta nálunk. Megjegyzem, az amerikaiak se fogalmazták meg nyíltan sosem az alapvető vallási ellentétet kultúrájuk alapja és az iszlám között. Mindig gazdasági és politikai szempontból értelmezték a történéseket.
De amíg számunkra természetes, hogy 20 év óta szabadon élhettünk (legalábbis 2010 őszéig), addig nem is gondoltunk azzal, hogy tán ez az igényük az ottani emebreknek is megvan. Mindamellett, hogy az iszlám vezetésű országok kommunikációja nem pozitív a mi kultúránkat illetőleg, az ottani emberek többsége is megérdemli valószínúleg, hogy normális emberhez méltó életet éljen. Mint ember, mint egyiptomi adófizető polgár pl. Bár a vallási háboró veszélyét az a kultúra mindig magába rejtette - nem volt ez titok sosem, Ábrahám félresikerült gyerek projektje óta -, nos, valószínúleg a többség kb ugyanannyira áhítozik a mi erőszakos térítésünkre, mint mi az övékére. Valószínűbb, hogy inkább el akarja nekünk adni a szőnyegét, Hurghada-t, a piramisokat vagy amit csak két kezével készít.
Kényelmes volt diktátorokat életben tartani Egyiptom élén, de lássuk be, nem lehet bebetonozni a világ egyetlen szegletét sem, pláne úgy, hgy közben a mi részünk rengeteg változáson ment keresztül. Erre a kettős mércére nincsen feljogosítva senki sem ezen a bolygón.
Nálunk régi sérelem, hogy 56-ban nem segítettek rajtunk a nyugati országok, mert fontosabb szempontok voltak épp, meg nem akarták kockáztatni a háborút az oroszokkal. Jogosan érezzük szégyenletesnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.