Férfi blog

Asszem, a fehérbot üzletágba kellene fektetnem - jó biznisznek ígérkezik. Miért gondolom? Ha egy országban, sőt egy egész kontinensen folyamatosan és államilag vakítják az egyszerű embert, akkor sokan megvakulnak. És már folyik egy ideje a folyamat.

Európa szeretett volna nagy, egységes erővé válni, ezért álmodták meg 50 évvel ezelőtt nyugati politikusok az Európai Uniót. Szép álom volt, azonban a valóságot nem lehet egy álommal megváltoztatni. Elsősorban azért nem, mert a kettő közötti bármikori pillanatnyi ellentét az előzmények alakításának következménye. És e nemes törekvés kezdeményezése óta is termelödtek őj érdekellentétek, miközben a régebbiek száma sem csökkent. Ha egy ház alapját háromszög formájúra ássuk, nem lehet reá normális, élhető, belakható, négyzet alakú házat építeni. Illetve lehet, csak előbb-utóbb mindenféle statikai problémái lesznek a tákolmánynak.

A sejtelmes felvezetés után, ím a jeges valóság. Mi itt Európában, évszazados léptékben visszatekintve, nos, jövünk egy feaudalista államhatalmi struktúrából. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy lényegében csak a britek alkotmányos feudalizmusa bizonyította hatékonyságát és fejlődést elősegítő funkcióját az elmult 500 évben, a többi ország történelme igen csak fiskális döntések sorozata inkább, megannyi rendezetlen alkuval, rossz és szélsőséges politikai döntésekkel.

Nem vitás, hogy igen tetszetős az Egyesült Államok szövetségi rendszerének hatékonysága, működőképessége, jogos és természetes, hogy ez vonzó mintának tűnt fél évszázaddal ezelőtt itteni politikusoknak is. Azonban a legalapvetőbb hiányosságunkat ennek megvalósításához, azt szem elől igyekeztek téveszteni: nem vagyunk egységben. Felülről, elvek meghatározásával, mondhatom, hatalmi erővel igyekeztek felépíteni azt a szuperhatalmat, ami célként lebegett szemük előtt. Ugyanazzal a mentalitással, amivel itt ez ezer év óta szokás: izomból, erőszakkal, társadalmi támogatás nélkül. Éles különbséget látok az egyes ember önmaga által felismert, önérdekből fakadó aktivitása és a fentről, hatalomból torkán lenyomott, agyába belesulykolt "ugye érted, hogy ez a Te érdeked? Meglátod, milyen jó lesz, bízd csak ide!" típusú beültetett meggyőződés között.

Európa nemzetállamok szigete régóta. Az egyes országok határai lényegében nem változtak az évszázadok során. Itt szeretném hangsúlyozni a lényegében szót, még mielőtt valaki elveszne Triranon részleteiben. A lényegében itt azt jelenti, hogy kb ugyanannyi nemzeti ország található ma is nagyjából ugyanazon a földrajzi területen, ahol mondjuk 500 évvel ezelőtt. Nagyjából.

Mit mutat ez? Leginkább azt, hogy mentalitásunk nem változott, ilyen volt és ilyen maradt. Nem kell mindent megértenünk a köröttünk levő világ dolgaiból, azonban bizonyos tények elfogadása nem árthat, ha helyes és gyümölcsöző döntéseket szeretnénk hozni. E témában figyelemreméltó tényként azt venném górcső alá, hogy ha alapvető nemzeti mentalitásunk és a belőle fakadó érdekeink 500 év alatt számtalan háborúsághoz vezettek, s csupán uralkodni tanultunk meg az indulatok kifejezési módján valamelyest, de azok valójában nem szűntek meg, nos, akkor egyszerűen nem vagyunk alkalmasak egy egységállam létrehozására.

Miért tartom ezt fontosnak ? Látszólag ez egy elvont gondolatmenet. De nem az. Vegyük az EU elődjét, az EGK (népies nevén a Közös Piacot). Ugye, az egyes tagországok túltermelési válságaiból adódó hatékonytalan gazdaság működésének magunk is szemtanúi lehetünk, még itt a vasfüggöny mögött is a 70-es és 80-as években. Ez a jelenség nem szűnt meg az EU megalakulásával sem, sőt azóta sem. Most látszik igazán, hogy az egyes tagországok ingatagságát, belső ellentmondásait, történelmi és gazdasági restanciáit nem lehet felülről való rendszabályozással, parancsszóval eltörölni, nem létezővé tenni. Már csak azért sem, mert nem vagyunk egyformák, nem azonos az egyes országok gazdasági szerkezete és sajnos a céljaink sem. Ha azt mondom, minden országnak a benne élő emberek kultúrája határozza nemzeti céljait - csúnyább fogalmazásban: mekkora az önérdek belátási és a változtatási képességre való hajlandóság -, nos, ez az a gyökér, ami miatt sosem leszünk egy nagy fa.

Amikor az ember célokat tűz ki maga elé, a legeslegelső dolog, amit meg kell tennie, hogy felméri korlátait, mire képes. Ha olyan célokat tűzünk ki, amelyek megvalósítására valójában nem vagyunk képesek, akkor előbb képességet kell rá szerezni - vagy a célokon kell igazítani.

Nagy tévedés, hogy amely motiváció nincs meg az egyes emberben, azt politikai akarattal nemzeti szinten létre lehet hozni. Nem csak tévedés, mára globális hazugsággá nőtte ki magát. Mondom, hogy hazugság, mert tudhatósága ellenére a hatalom még mindig megtéveszti emberek millióit.

Azért mondom, mert az EU alapjait megvető politikusok 50 év alatt számot vethettek volna a fenti gondolatokkal, de jü feudalista módjára midnig is úgy viszonyultak a nem kellő alapozás és a belóle fakadó milliónyi, egyre elhatalmasodó probléma kérdéséhez, hogy csak akarni kell, majd a parasztok munkája, vére-verejtéke árán megvalósítjuk. Azaz a feudalista hatalmi szemlélet mind e mai napig uralkodó kontinensünkün, mint 500 éve. Hát ezért nem jutunk 5-ról a 6-ra.

Ha valaki objektíven próbálja látni a napi sajtót, megfigyelheti, hogy az USA-ról szóló tájékoztatások valamiért mindig legkevesebb kritikusak, mindig szembeállítják az EU-val, illetve a világ többi régióival. Az elutasításnak, mint emberi magatartásnak van egy olyan kellemetlen és megkerülhetetlen következménye, hogy amit elutasítunk, azt nem tudjuk megtanulni.

Hogy kerül a csizma az asztalra ? Mi köze az egyes embernek az EU hatalmi szerkezetéhez ? Csak annyi, hogy a világon bármely döntést emberek hoznak meg. Akármiylen magas székben ülnek is, pont ugyanolyan emberek, mint Te vagy én. Nagyjából 1,5 kiló agyuk van, a kezükön 10 ujj, nagyjából ugyanannyit is esznek és ugyanannyi levegőt fogyasztanak percenként. Azt szeretnám ábrázolni ezzel, hogy miért is gondolja bárki idelent, hogy ők mások, okosabbak, vagy jobb rálátásuk van az életre, hogy mi lenne jó ? Látni kell, hogy plusz információkkal csupán a maguk hatalma által gerjesztett vagy korábban eldöntött s ezek mentén létrejött helyzetekről bírnak. Amiket ugyan valamiféle céllal, szándékkal tettek, de a jelek szerint nyilván nem értek célhoz, különben nem lennének problémák. Mindeközben néha megtörlöd homlokod fáradt estéken és nézel magad elé: mi a szr folyik itt? Hogy nem jutunk 5-ről a 6-ra ? Persze megmagyarázzák a politikusok, hogy tulajdonképpen óriásit léptünk előre, de ugye Winkler Robi óta tisztán látjuk, hogy azok az autók, amikre azt mondjuk, hogy "tulajdonképpen mennek, mennek", nos azok valójában nem mennek.

Miért említettem meg az USA negatív szinban való feltüntetését? Emebri szemszögből nemlenne indokolt az EU tagállamokban, ezért. Az alaprednszer minden államban demokratikus piacgazdaság és fogyasztói szemléletű társadalom. Ez egyben az egyes ember alapmotivációinak párhuzamosságát is jelenti. Ha valakivel nagyjábül egy hüron pendülsz, és sikeresen jár előtted azon az úton, amelyen Te is igyekszel, ugyan mi okod lehet a sikeresebb pocskondiázására, folyamatos kicsinylésére, köznapi nevén a rossz indulatú megközelítésére ? Hisz , ha sikeresebb náladnál, akkor tanulnod kellen tőle, nem ? Az agresszív kismalacnak se szokott bejönni a "Kuss! Én így szoktam..." kezdetű hozzáállás. Gondolkodj el ezeken. Nem álítom, hogy meg fogod változtatni e kontinens gazdaságát, de a saját életedben megvalüsíthatsz egy előremutatóbb gondolkodásmódot. Ne feledd, a legnagyobb birodalmak is egyes embereken alapulnak - ha az egyes ember megváltozik a maga hatalma alá rendelt dolgaiban, egy idő után mindenképp hatással lesz arra társadalomra, amelyben él. Ez az igazán alulról jövö kezdeményezés.