Régebben írtam az elnőiesedett társadalomról. Ez a mai nem lesz egy kerek egész írás, csak amolyan botránykő, gondolatébresztő, egy gondolati szörfözés, hogy mennyi minden nincsen még rendben itt, amiről eddig azt hitted, hogy de.
Nagyon szeretem a nőket, tényleg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az általuk tömeges, társadalmi méretekben folytatólagosan elkövetett kártékony butaságoknak helyt adjak vag yarról ne szóljak. Honnan tudom ? Hát sokáig helyt adtam magam is ezeknek a hatásoknak, mígnem észrevettem, hogy negatív hatással vannak életemre, helyben járok. A legnagyobb jóindulatom ellenére, vagy talán pont azért. Mindegy, a lényeg, hogy a magam bőrén tapasztaltam meg, mit nem látnak helyesen a nők a magyar kultúrában.
Kicsit régebbre nyúliok vissza. A magyar egy önpusztító típus. Valahol mélyen dolgozik benne a sztyeppék őslakosa, a maga sehova nem jutó, nehezen boldoguló mentalitásával. Tetszik , nem tetszik, ez van. Ha nem tetszik, tessenek megváltozni.
Valahol ez az alap-elégedtelenség dolgozik a nőkben is. Milyenek ők valójában ? Természetesek, de nem is tudnak elszakadni eme természetességüktől. E természtesség magában hordozza a magyar mentalitás erősebb jelenlétét is, ezért ténykedésük soktekintetben visszahúzó. Ez is tény. Lehet magyarázni, de tessen felkötni a szoknya korcát, mert hazugságokat nem fogadok el, csak tényeket. Tény az, ami kézzel fogható bizonyíték, különös tekintettel valaminek a működöképességére vagy működésképtelenségére. Egymás idejét feleslegesen ne lopjuk, ha kérhetem.
Alapállás, hogy a nő mindig jobban tudja, mit kéne. Nos, nem tudja, csak szeretné azt hinni. Mindjárt levezetem, miért van ez így. Mivel alapvetően a nő, mint anya vezérli a családot, több évtized alatt (ugye a szocializmus tette egyenrangúvá a férfival, szerepeket összemosva) el is hitték, hogy alkalmasak rá. Nem alkalmasak. Ugyan tudnak pénzt keresni, gazdálkodni, ha erre rá vannak kényszerítve, de lássuk, hogy erre a sorsuk jogosítja fel őket, alkalmatlan párjuk vagy épp egyedül levőségük miatt. De ettől még iszonyatos teher egy nőnek anyagiakkal foglalkozni, ahogy egy férfinak is megterhelő a háztartás vezetése. Igen, tisztelt kollégák, vagyok ennyire őszinte. Ugyan el tudja végezni mindkét nem az egymás szerepébe tartozó munkákat, de sokkal nehezebben. És ez a sokkal nehezebben azt is jelenti, hogy olyan tevékenységektől vonnak el energiát, amiket könnyedén eltudnának végezni, de mivel nem marad rá, nos, nem végzik el. Pl ahelyett, hogy megőriznék nőiességüket, inkább elférfiasodnak, csak hogy bizonyítsanak. Ez a valóság és ráadásul égbekiáltó hülyeség. A nő legyen nő, a férfi meg férfi. De azon ne tessen csodálkozni, hogy a kocsmában kinevetik a férfiak, ha férfit tetszen játszani. Ahogy a férfi is elveszti férfiasságát, ha női szalonban pózol vagy divatbemutatón játsza a szakértőt, hogy bevágódjon a csajoknál. Ugye, hoyg nem férfias? Hát a fériakkal versengő nő se nőies, ez a helyzet.
Sajnos, ez a szitu mindaddig nem fog változni, amíg a gyermekeket a nő neveli s a férfinak csak a pénz keresése meg a bojler javítása jut osztály részül. Ehhez szükséges, hoyg az asszonyok is belássák, nem ellenséges támadás ez a vélemény, hanem meglátása a nemi szerepekhez valü visszatérés fontosságának. Más érvet nem is hozok, csak annyit: ha közel 5000 évig megfelelt a klasszikus szereposztás, s alkalmas volt az emberiség fenntartásához és fejlődéséhez ezalatt, akkor ugye komoyltalanul hangzik, hogy az elmúlt 60 évben a világ ennyit változott ? Ugye nem hiszed komolyan ? Főleg, hogy nem is működik.
Gondolkodj, mielőtt véleményt alkotsz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mr. Waszabi 2011.02.04. 21:31:27
Mr. Waszabi 2011.02.04. 21:58:23
Mr. Waszabi 2011.02.05. 07:15:23