Egy tökéletes vers. Minden sora, ebből kiemelni sem lehet semmit, mert benne van Minden.

Gratulálok.

Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett:)

Némi keserűséget érzek a versedben. Vagy csak a saját érzéseimet vetítem bele:
Érezni a tavasz közeledtét, éledeznek a férfiúi vágyak. Megszaporodnak a bókok, kedveskedések, dicséretek, érdeklődő e-mailek, s ez kezdetben jól is esik. Csakhogy éppúgy nincs közöttük egy, aki rám is kíváncsi lenne. Régi férfiismerőseim bukkanak fel a semmiből, akivel napi kapcsolatban vagyok, mosolyogva érdeklődik, aki külföldi, most repülőjegyet foglal, hogy egy napra meglátogasson. Hol voltak mind az elmúlt hónapokban?
Én a nyitottságomat, a kíváncsiságomat, őszintén önmagamat viszem ezekbe a kapcsolatokba, erre mindössze meg akarnak d**ni. Szerencsére már van annyi tapasztalatom, hogy viszonylag hamar lássam, ki az aki tényleg figyel.
Félreértés ne essék, nem a szándékkal van a gond. Velem is előfordul. :)) Hanem az eszközzel. Miért kell udvarolni, üres bókokkal kedveskedni, szándékot tettetni, miközben süt, hogy lesz*rod a másikat, csak minél előbb meg akarod kapni??

Elnézést, ez így kiszakadt belőlem... :)
Most fedeztem fel egyébként az oldalt, így:
az imént leírt érzésektől vezérelve két szót írtam a keresőbe: tavasz és férfi.
Az első értelmes találat a Tavasz című versed volt, ami megnyugvással töltött el, a férfi-minőség egy olyan aspektusát mutatja, amit hiányolok az ismeretségi körömben, de jó tudni, hogy van ilyen.
A fenti versedben is nagyon jó a meglátás!

A vers egy pillanatot, egy érzést ír le. A felismerését, amikor rádöbbentem erre. Nem most íródott, csak deja vum volt, és szerencsére nem tükrözi a teljes életérzésemet:)
A megdöbbenésem azért volt nagy, mert általában a nők részéről hallottam ezt a jelenséget tapasztalni(s persze láttam én is elégszer). Fura volt pont olyan nőktől ezt megtapasztalnom, akik maguk is sérelmezték ezt a pasik felől.
De ne nézzük a rosszat, nézzük inkább a jót, így vagyok vele.
Azért az sem mindegy, hogy ki akar megdugni. Asszem, ha ki tudja fejezni érzése mélységét, eléggé nyílt, s nem sunyi, akkor ez vonzó bármely nő számára. Taszítóvá a képmutatás és az önzés teszi. Arra gondolok, hogy ha meg akarok dugni egy nőt, ezt váltja ki belőlem, s ezt fejezem ki egyértelműen a viselkedésemmel (persze nem az építőmunkások stílusában:), akkor abban benne van, hogy odateszem magam 100%ig, őszintén, azaz nem csak elvenni akarok valamit, mint egy tolvaj. Sztem ez zavarja a nőket a tipikus férfiviselkedésben, mert ez önzőséget takar, amiből valszeg a nőnek nem lesz jó szex, csak kihasználás.
A túlságosan barátkozó magatartás, nyíltság, közvetlenség, érdeklődés a férfiak felé okozója szokott lenni e nyomulós reakciónak. De ez a rekació a nőknél is pont így működik, etekintetben nincs különbség a két nem között.
Ahogy láttam, az ellenállás, az elérhetetlenség érzésének hiánya, vagy a bizonytalanság megérzéséé a kiváltó ok. Könnyű prédának látszik az ember.
Tudod, "vérszagra gyűl az éji vad".
Ne Te barátkozz, hagyd, hogy barátkozzanak Veled mások, akkor Te választasz, ki elég komoly számodra. Légy valamennyire elérhetetlen, az szelektálja majd őket.
A vers dícséretet köszönöm, az utolsó mondatodat ritka szépen fogalmaztad, megtiszteltetés.

@waszabi: A segítőkészség a munkámmal jár, ezt szokták rendre félreérteni, ami úgy gondolom, alapvetően nem az én problémám, illetve tudom kezelni. Aztán már csak az a nő vagyok, akit nem kaphatnak meg, ilyenkor kimutatják a foguk fehérjét, de egyébként már sokkal korábban lehet látni, ki az aki komoly :))
A nyílt, közvetlen magatartás pedig nem a férfiak felé irányul, hanem az élet dolgai felé általában. Ez egy olyan emberi dolog, ami sokkal hatékonyabbá teszi számomra egyes mindennapi helyzetek kezelését. Sokat dolgoztam azon, hogy meglegyen, és hogy ne a naív bizonytalanság legyen. :) Természetesen a pasik is észreveszik, és mágnesként vonzza őket. Feltételezem, hogy ez náluk a szexualitás szintjén fogalmazódik meg, pedig valójában nem rám lenne szükségük. :)) Ez ezzel jár, tényleg nem kellett volna kiakadnom rajtuk, még egyszer elnézést :))

@Me.Lena: Két dolog jutott eszembe, hátha hasznos.
Egy nagyon gyakorlatias gondolat Einsteintől:"Nem oldhatjuk meg problémáinkat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amellyel teremtettük őket." Azaz, ha azt érzed, hogy valamin változtatnod kellene, mert nem vagy elégedett, akkor nem bástyázhatod körül magad magyarázatokkal, amelyek összességükben fixálják a problémát. Legalább az egyik magyarázatot felül kell vizsgálnod, kidobnod a változáshoz - nem is fog hiányozni, meglátod:)
Nekem ez a gondolat sokat segített, a fejlődés alapjának tartom, amolyan kályhának, ami mindig megadja a támpontot, bármiről legyen szó.
A másik, hogy az ember lelkivilága, gondolkodása, nagyon összetett, cizellált szisztéma.
Saját természetes igényeid, amelyek harmonizálnak az életeddel, beleillenek, mellette saját vagy befolyás hatására alkotott elképzeléseid, amiket viszont sorsod nem igazol, nem valósulnak meg, tanult gondolatok, elvek, korlátok, amik szintén két hasonló kategóriára oszthatók. Ha melléteszed, hogy a másik ember is ilyen összetevőkből épül fel, akkor elég sok lehetséges kombináció jön ki.
Ezért kellenek fix pontok, amik objektívek és viszonyítási alapként szolgálhatnak a helyes változtatáshoz. Lelki problémát érzések alapján nem lehet orvosolni, főleg nem, ha egy másik ember helytelen érzései idukálták. Agy kell hozzá, és fordítva, a gondolkodás javításában érzésekre támaszkodhatsz. A gondolat egy másik ellen, vagy egy érzés egy másik ellen, abból nem lesz határozott tisztánlátás, döntés.