Meleg, nyári eső áztatja lelkemet,
nincs senki, aki ezt nem élte meg.
Csak nem tudják, hogy repülni lehet,
most a nyárba - tél halálhörgése helyett.
Néma pislogás, nézésed zavaros:
mi a fenéről beszél a nagyokos?
De hallgatok, míg leesik a tantusz:
élő ember vagy, nem egy varánusz,
kinek kedvét időjárás formázza,
nyáron aktív, télen hideg rázza.
Lekedben kút, szomjoltó vízzel,
a vödör Benned, csak húzd két kézzel!
S amint ajkaidhoz ér a nedű,
szívedben megszólal egy hegedű,
elindul a tavasz virágzása,
nem influenza hidegrázása.
Csak jobb kedved lett, igaz?
A lélekben a teher s a vigasz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.