HTML

Férfi blog

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon." /Walter Lippmann/ Emberek vagyunk. A férfiak is. Gondolnak, éreznek, az autókon, nőkön kívül ezernyi más dologra is. Ennek szeretnék itt hangot adni.

Friss topikok

  • Hozzászólok: Szerencsetlen szomoru csalodott ember. Sosem lesz neked igazi szerelmed. Csak egy pina. Illatos. ... (2019.08.21. 19:18) Már csak a punci... - avagy, mi kell a férfinak?
  • legeslegujabbkor: Sajnos az emberiség csapong. Hol a hülyeség uralkodik, hol az ész kerekedik felül. Ne add fel (2019.07.11. 22:21) Nem is tudom, mit írjak...
  • Mr. Waszabi: Jézus! Most, így ennyi idő után újra olvasva tűnik fel, hogy legalább a felét n nem írtam meg akko... (2019.07.11. 19:36) Szemlélek
  • Mr. Waszabi: @Mia and me: ja, vagy úgy. Én kérek elnézést a Microsoft és a LinuxMint fejlesztői, illetve a Dell... (2019.07.03. 04:53) Isten demokrata
  • Mia and me (törölt): @desw: navégre valaki ezt is leírta hogy a 70-95 között születettekkel fizettetik ki az összes edd... (2019.03.07. 15:39) Nyugdíjpara

Linkblog

2011.02.17. 20:32 Mr. Waszabi

Nem a zsömle kicsi...

... hanem a pofátok nagy. Mondta Rákosi elvtárs az anekdota szerint. És ugyan nem volt igaza a reklamáció tárgyát illetőleg, de utólag mégis bebizonyosodott, hogy volt igazság tartalma, egy másik, nagyobb ívű aspetusból nézve.

Sírtál már eleget, hogy kevés  a pénz, drága a megélhetés. Uncsi már, mindenki erről beszél, nyafog, ebben gondolkodik - és szinte csak ez ellen próbál tenni. Ez tölti ki a közéletet, attól ilyen szar. Azért sírsz, panaszkodsz, mert nem úgy alakulnak a dolgok, amiként azt vártad. Terveid voltak, amiknek teljesülésében reménykedtél, s egyre másra csalódnod kell. A végeredmény? Egy csalódott ember, aki más csalódott meberekkel beszélget arról, hogy miylen szar csalódottnak lenni és hogy az élet milyen kegyetlen. És? Előbbre visz ez a tevékenység? Segít valamin ez az állapot? Nem hát. A büszkeséged hol van ilyenkor? Ha a gödör  alján vagy, és hiába kiabálsz a szomszéd gödörbe, mert annak lakója is hasonló helyzetben van, nos, először is vedd észre, hogy tenned kell magadért valamit, hogy onnan kikerülj, mert más nem fog! Ha ezzel megvagy, akkor vedd észre, hogy onnan csak felfelé van út. S akkor, mit is kell tenni? Csak kimászni. Csak elhatározás kérdése, s ha azt meghoztad, meg fogod látni, mit tegyél. Valamit nem vettél észre, amire nagy szükséged volna. Vedd észre, hogy a nehézségek azért vannak, hogy meglásd, túl lehet őket élni. Hogy erősebb, több légy, mint akinek gondoltad magad. Nem úgy több, ahogy Te szeretted ovlna magad látni, hanem úgy több, ahoyg valóban lehetnél., amihez valós tehetséged van. Hogy meglásd, mi a Te életed igazi tartalma, mia az, amit más nem tehet helyetted. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Materialista vagy, aki nem hisz a sorsban? Ez a bajod. Nem tudsz elvonatkoztatni a szemmel láthatótól, a szerzettől. Ha összedől a felszín, Te is romba dőlsz vele. Tudod, miért nem dől ki a fa még viharban sem? Mert van gyökere - a felszín alatt. Neked is van, csak azt tanultad egész életedben, hogy nincsen. Ha meggondolod, hoyg a fa gyökere közel akkora terjedelmű, mint a felszíni része, akkor sejtheted, mennyi mindent nem tudsz a saját gyökereidről. És nem az a jó válasz minderre, hogy "Kuss, én így vagyok jó fa, gyökér nélkül!". Ez az agresszív kismalac gondolkodása, aki, mint tudjuk, mindig megszívja. Ne feledd, Te is magadnak csinálod! Most van az az idő, a vihar ideje, amikor nagy szükséged lenne rá, hogy valami másba kapaszkodj, ne a felszínbe. Hogy ember maradhass vagy azzá válj végre. Mert ez csak nehéz időkben, viharban mutatkozik meg, vajon vannak-e gyökereid és azok mennyire mélyek, erősek. Rákosi mondata után még évekig dolgoztak szinte ingyért emberek, akiket kisemmiztek - és elmúlt az az idő és jobbak lettek a körülmények.  Nem maguktól, hanem emberek munkája, ténykedése, vállalása nyomán. És az emberek nem sajnálták magukat, nem a sérelmeiket, az igazságtalanságokat tartották melegen, hanem túlélték, örültek, hogy jobb lett. De ehhez oda kellett magukat tenni a nehézség idején, megkeresni gyökereiket és abba kapaszkodni. Van fájdalom, sérelem, amit levet magáról az ember, mert csak egyszerűen nem akarja hordozni, jobb dolgokat akar helyette érezni, különben nem tudna élni. De ha ezt nem tapasztaltad, akkor nem is tudod, hogy le lehet vetni, meg lehet szabadulni bármi sérelemtől, igazságtalanságtól életedben. Aki 50 évig a földje elkobzását siratta, annak siralom volt az élete java, ez élete szummája. Ha leváltál, és még mindig az evesztett, boldogabbank indult életedet siratod, nem vagy különb lelkiekben a földjét siratótól és életed sem lesz különb. A valóság elfogadásán múlik boldogságunk. Aki tud alkalmazkodni, túl tenni magát történéseken, elfogadni sorsát, az tud boldog lenni, feljönni a víz alól, ha elmerül. Bárhányszor és bármilyen váratlanul. Megszűnik számára ez a fogalom, hogy váratlan. Megérti, hogy valójában ilyen az élet és ebben kell boldognak lennie. Igazságtalan volt a diktatúra? Igen, az volt. De ez még nem volt ok arra, hogy minden ember állattá váljon. És aki nem lett azzá, nem dagonyázott a sérelmeiben, nem adta el magát érdekei mentén, azaz siratott terveinek megvalósítása oltárán, az látott szebb napokat is, és büszkén emelt fővel járhatott, s így is halhatott meg évtizedekkel később. Nem volt mit szégyellnie. Ne feledd, Te is csak egy név leszel a sírköveden, ami pont ugyanúgy fog beporosodni, mint a többieké. Csak az nem mindegy, hogy lesznek-e szívek, akikben sosem leszel poros, akik mindig megvidámulnak majd, s tisztelettel emékzenek, példaképként Rád, ha nevedet hallják. A házadat, kocsidat gyermeked, unokád eladja majd egy napon, el is herdálhatja, nem lesz már ráhatásod. Attól függően történik mindez, hogy mire nevelted, milyen szellemi örökséget hagytál rájuk. De a neved tisztaságát nem adhatja el senki, az a Tiéd, Te szerzed magadnak életeddel. Ne a hamis magyaroknak higgyél, higgy Széchenyinek, Kossuthnak és akik igazat szóltak , azoknak. S ha megteszed, adtál egy esélyt a magyar társadalomnak, hogy kikeveredjen a korrupcióból, az érdekségből. Meglátod. Az emberséget senki nem veheti el tőled. Nem, mert nem is lehet helyetted ember, ezért nincs ez hatalmában. Tárgyaidat elveheti, mert használni tudja őket, de az emberségedet nem veheti el.

Siratod, hogy jaj, mi lesz a gyerekkel, milyen sorsa lesz, ha te nem teszel meg érte mindent? Hülyeség. Nem Te alakítod a sorsát, ismerd ezt fel. Hogy is tudnád, ha a sajátodat sem tudod, pedig megvan hozzá minden hatalmad? Ha mindent megteszel érte, amit Te gondolsz jónak, akkor is érhet meglepi, hogy szembesülsz azzal: ő mást akar, nem arra van szüksége, amit Te gondolsz fontosnak számára. Ne csinálj hülyét magadból, mert csak egy megkeseredett, magányos hülye leszel, akinek ezzel előbb-utóbb szembe néznie. Hát inkább ismerd fel időben, hogy nem jó pályán vagy. Éld az életed, amit Te tennél, amitől boldognak érzed magad és ne mindig mások általad vélt érdekei oltárán áldozz feleslegesen. A gyerekednek is van sorsa és nem sok köze van a Tiédhez. Az az övé, és amit rá szab a sors, azt neki kell vinnie, megoldania, ahogy Neked is a sajátodat kellene, vagy kellett volna. Mindenkinek csak a saját élete felett van hatalma. Aggódásod nem használ neki, nincs befolyással a sorsára, viszont Neked árt, mert a saját életedből mulasztasz, amíg másra figyelsz. MIndez nem azt jelenti, hogy ne segítsd őt, csupán azt, hoyg ne akard megszabni az életét, annak folyását, mert nem ismered a sors akaratát őt illetőleg. És így valszeg keresztbeteszel neki - a legnagyobb jóindulatoddal. Szar dolog 60-70 évesen ráeszmélni, mit mulasztottál, mit rontottál el. Nem, nem az fog fájni igazán, amit magadnak csesztél el. Hanem amit másoknak, például a gyerekednek. Nem fog fájni akkor már az sem, amit saját magadnak rontottál el, de jobb, ha inkább elégedett és boldog életről emlékezel meg majd, mint egy elrontottról. Élj, ne szenvedj. Az ember mindent kibír, legfeljebb csak hiszi, hogy nem. Ha nem hiszed, majd a sors megtanít rá. Csak épp neki nem sietős, ráér - az óra csak Neked ketyeg.

Miért írtam ezt? Mert mindenki csak sérelmeket emleget, szorong, nyomorog, hogy egyre rosszabbak az életfeltételek vagy épp más belét tapossa ki az utolsó kenyérért este a tesóban.  Fájdalmakkal , sérelmekkel, igazságtalanságokkal, átbaszásokkal  van teli a sajtó is hónapok óta. Meg a sértett reakciókkal. Ha sérthető vagy, mindig lesz valaki, aki újabbat üt Rajtad, és így sose keveredsz ki ebből az állapotból. Nincs az embernek méltósága, mert csak a láthatóra néz. Így jársz, ha Te is arra nézel csak. Ha zima van, gonodlj arra, hogy van gyökered, ami azért van, hogy biztosítsa túlélésedet. A nagy embereknek se volt könnyű életük, egyiknek sem, nem gondold. A tehetség csak lehetőség, de attól még ugyanúgy rájuk következnek a maguk életének a nehézségei, amivel nekik kell szembenézniük. Mindenkinek a maga képességei szerint adatik - jutalom és nehézség is, egyensúlyban. A sors előtt egyenlőek vagyunk mindannyian, ne feledd. Szóval az esélyed megvan egy boldog életre, csak Rajtad múlik, élsz-e vele, senki máson. A részletek felfedezését, megértését Rád bízom:)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr352668969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása