Férfi blog

Szeretnék valamit mondani az asztrológiáról. Nem átfogó, kiveséző írás, szokásom szerint csak gondolkodtatni szeretnék.

Sok a tévhit. Az is téved, aki butaságnak tartja, és az is, aki felhívja a 90-es számot és várja a készet a jósnőtől, és az is, aki vallásos félelmek miatt tagadja. Egyik nézőpontnak sincs igaza, mert nem erről szól. A következőkben a materialista szót nem pejoratív értelemben használom, csupán egy világfelfogást jellemzek vele, jelezve annak korlátait a láthatatlan világ és jelenségei érzékelése tekintetében. Régi alaptézis, hogy csak azt fogadjuk-e el tudatunkba a minket körülvevő világból, amit meg tudunk magyarázni avagy objektíven helyezzünk el mindent, amit érzékelünk. Talán ez a lényeges differencia a materiális és a spirituális-materiális személet között. A korlátokat azon törekvésünk állítja, miszerint próbáljuk kerekíteni, egyszerűsíteni a világról alkotott képünket valamilyen előfeltevések szerint. E törekvés mozgatórugója, hogy szeretnénk biztonságban, kiszámítható világban élni s ennek előfeltétele, hogy átlássuk, mi, miért történik. Azonban tudásunk egy adott időpillanatban nem lehet totális és egzakt, mert a megértések leggyakrabban nem egymástól függetlenek, hanem egymásra épülnek. Ezért fontos, hogy legyen egy érzékelt-de-meg-nem-értett-dolgok polca is tudatunkban, ahová az ilyen köztes állapotban levő, ki nem alakult, még nem értett jelenségeket, fogalmainkat el tudjuk helyezni. Veszélyes csapda az érzékelt és meg nem értett dolgok, jelenségek magyarázatát akárcsak átmenetileg is a lehető legkézenfekvőbb magyarázattal igazolni, mert könnyen megeshet, hogy eme "aktuálisan a legjobb magyarázat" címke lekopik róla idővel és félreértésekhez, téves következtetésekhez vezethet. Szintén nem tudományos hozzáállás a negatív előítélet vagy ennek égisze alatt tanúsított elzárkózás. Mert nem objektív. Persze, egy bizonyítási kényszerre épülő szisztémában, amelyben a megszerzett ismereteket mindenáron be kell illeszteni a felállított elvrendszerbe, nos, ott vörös posztó az ismeret, képesség hiánya és annak beismerése, bár ez volna helyes magatartás. Ha az embernek 95%-ban igaza szokott lenni, hajlamos ez alapján prejudikálni  a maradék 5%-nyi esetben is - pedig ez nagy tévedések forrása lehet, van rá precedens bőven. Ne essünk ebbe a hibába, azt mondom. Objektíven, a 0.95-öt kezeljük 0.95-nek, nem kevesebbnek és nem többnek. 

A bolygók állása, ha tetszik, ha nem, hatást gyakorol életünkre. Materiális életünk, környezetünk legmagasabb vezérlőszisztémája, amelynek változásait materiális érzékszerveinkkel érzékelhetünk. Földünk része a bolygórendszernek, tagja annak és   alárendeltje annak, nem önálló. Ugyanígy a naprendszerünk is alárendeltje a galaxisunknak, az hat rá. Ezért logikátlan az a látásmód, hogy a Föld feletti magasabb rendszer nem lenne hatással ránk, a Földnek alárendelt, attól függő, rajta élő élőlényekre, mert az úgyis nagyon messze van. Nem maguk a bolygók, csillagok mint matéria. Nem is az árnyékuk vagy a tömegvonzásuk, különböző sugárzásaik, vagy egyéb materialista magyarázatok miatt. Nem vitatom, hogy vannak ilyen kölcsönhatások, hisz nyilvánvaló, hogy vannak. Azonban nem csak a fizika által kimutatott és vizsgálható erők hatnak. Lehet ragaszkodni a materialista tanulmányokhoz, adott nézőpontra kihegyezett és korlátozott magyarázatokhoz, de pont ezek alapján logikátlan, hogy bár a környezet rendezetlenségre igyekszik, annak ellenére nagyon is jól működő, egyáltalán nem szétesőfélben levő rendszert tapasztalunk magunk körül. Az is korlát, ha, mint Földön élő emberek igyekszünk nem tudomást venni arról, hogy a Föld nem a világegyetem csúcsa, hanem az alá-fölérendeltségi piramisban egy meglehetősen alul levő objektum. A fizika törvényei nem magyarázzák meg, hogy az erők véletlenszerű találkozásaiból miért nem az entrópia növekedése következik, hanem stabil marad a rendszer. A fizikát nem vitatva, sőt erősítve: kell lennie más, eszközökkel nem mérhető, nem kimutatható erőknek is, amelyek szintén hatnak. Ugye, modern tudományos eszköz-centrikus vizsgálatra van berendezkedve, anyagból állít elő anyagot vizsgáló technológiákat, igen intelligensen, de még is korlátok között. Ennél fogva sosem lesz alkalmas más, magasabb dimenziók észlelésére, ami a matérián kívül esik. Egy, évszázadok távlatában igen rövidnek mondható, rengeteg megoldatlan szükséget hagyó ideiglenes egyensúlyi állapot a materialista szemlélet, amely nem rugalmas, durva negatív előítéletekkel épp úgy tagad ma, akár Galileit a középkori egyház. Egy zárt rendszer, amely önmagával magyarázza saját magát, önhatalmúlag kijelölve a vizsgálandó területek körét, határait. Egy kicsit dedós viselkedéssel, mint amikor gyerekek játszanak, s a játékszabályokat tudásukhoz, képességeikhez alakítják a győzelem érdekében alkudozva. Nem meggyőző számomra ez az érvelés, ha emberek milliói érzékelik ugyanazon jelenségeket, térben és időben egymástól távol esve, nem pillanatnyi divatnak hódolva, s még is ugyanazon következtetésekre jutottak. Valószínűbbnek inkább az látszik, hogy elhívén a matéria mindenhatóságát az emberi bizonyítási kényszer ideájától indíttatva, nem használjuk, tagadjuk azon érzékeinket, amik a materián kívül eső jelenségeket, folyamatokat érzékelik.  Erről az aspektusról írok itt. 

A megértésről annyit, hogy mindnen embernek megvan az egyéni szabadsága a saját életfelfogására, azaz, hogy miként viszonyul az általa érzékelt világhoz, jelenségeihez, ezért a legnagyobb butaság/hiba a mások butasága miatti aggodalom által vezérelt "majd én megmondom Neked, hogy vannak a dolgok, nehogy rosszul csinálj valamit" motiváció. A következtetések, miszerint, ha az emberek erről vagy arról mit hisznek, gondolnak, annak annak milyen hatása lesz közös jövőnkre. Ezzel nem hagyjuk meg ezt az egyéni szabadságot, ami egész biztosan nem helyes. Ma már jól látszik, hogy a modern korban számos, ilyen kalkulált tendencia több kárt okozott az emberiségnek, mint hasznot. És utólag le tudják annyival általában, hogy "nem lehetett előre tudni". Ez igaz, de ha már van rá precedens, akkor be kell kalkulálni a gondolatmenetbe ezt is, mint egzakt, bár meg nem magyarázott tényt. Egyszerűsítve: valamit akartunk, de nem az lett a végeredmény, amit vártunk. Ez önmagában egy tény, ami az alkalmazott módszer tökéletlenségeire utal, és az objektív gondolkodás megköveteli, hogy valamennyi rendelkezésre álló tényt, ismeretet vegyünk figyelembe elkövetkezendő döntéseinknél - különben nem tanultunk az előzőek hibáiból.

Ha van az embernek a testén kívül is aspektusa - márpedig van -, akkor az azokra ható erőkkel is számolnunk kell. Igen, tökéletes rendszert alkot mindez, ha bonyolultságát és működési hatékonyságát összeveted. Például gyakorta könnyen letudunk emberfeletti erőfeszítéseket azzal, hogy lelkierő. De. Ember még nem alkotott semmit, aminek ilyen tartalékai, titkos erőforrásai lennének. Akkor miért is természetes, hogy őbenne megvan, működik? Miért igyekszünk tagadni létezését az ismeretlen, ám  a gyakorlatban megtapasztalt erőknek, miközben ösztönösen használjuk azokat nap mint nap?

Az asztrológia nem bizonyítja más, fizikán kívül eső erők létezését, csupán megfigyeli, észleli és rendszerezi a bolygók, csillagok mozgásában, helyzetében fellépő periodicitás és az emberek történelmének, egyéni tulajdonságai, életük eseményeinek periodicitása között tapasztalható egybeeséseket. A hangsúly az ismétlődésen van, ezáltal képes előre jelezni tendenciákat. A sors szemszögéből nézve: csak segítség az embereknek, hogy szemükkel, értelmükkel is felfoghassák a láthatatlanban történő eseményeket, láthassák, kövtekeztethessenek, épp milyen szellemi erővektorok hatnak világunkra, ránk emberekre. Mivelhogy nincs befolyásunk ezekre, így nekünk kell(ene) alkalmazkodnunk ezekhez. Ez volna a szerepe, mint egyfajta térképnek, amely hosszú időn át készült, sok ember munkájával, de ennél fogva tartalmazza az aktuális térképész tévedéseit, pontatlanságait is. Az asztrológia a sors, mint  szellemi vonulat materializálódása e világban - akár globális, akár nemzeti , családi vagy egyéni szinten. Mint láthatatlan időjárás, amelynek hatásait érzékeljük, tapasztaljuk, de nincs rá visszahatásunk. Másképp: ha a térkép alapján eltévedünk, anyázhatuk ugyan az 500 éve halott térképészre, de ugyan milyen hatása lesz ennek, mit befolyásol ő rajta vagy az adott helyzetünkön? Nagyjából semmi. Olyan gondolatom is van, hogy talán nem baj, hogy a sors nem befolyásolható, mert ha az ember ebbe is beleavatkozhatna, jóval nagyobb károkat okozna saját magának.

Itt kitérek a sorsra és végzetre egy kicsit. A sors egy bérlakás, amit születésedkor kapsz alanyi jogon Istentől, de nincs berendezve. A szereposztás az, hogy a lakás nem a tiéd, nem építheted át, viszont a berendezési tárgyak, a díszítése, hogy miylen lesz a lágköre, stílusa - ez mind a Te reszortod, ebbe meg a sors nem avatkozik. Élsz a lakásban, s megeshet, hogy néha becsöngetnek váratlan vendégek, vagy telefonál valaki - az érkezést illetve a telefonhívást nem tudod meggátolni, cselekvési szabadságod a már adott helyzetből indul. Ez is a sors. Vannak azonban olyan események is, amelyek hozzátartoznak a lakáshoz, még ha nem is tudsz róluk előre. Például, hogy mikor öregszik el a vízvezeték, vagy a fűtésrendszer. Ezek szintén nem megkerülhető, de általában nem is tudható dolgok előre, ha nem vagy tisztában azzal, miből készültek a csövek vagy milyen kazán fűt. A sors eseményei közül ezen el nem kerülhető eseményeket mondanám végzetnek. Az botor megoldás, hogy valaki el szeretne költözni az egyébként szeretett lakásából, csak mert nem akarja a felújítással járó kényelmetlenséget, áldozatot felvállalni. Ha másért nem, hát azért, mert így lesz némi rálátása, beleszólása a felújítás menetébe. Hogy pl a radiátor 10 centivel arrébb kerüljön a konyhában és akkor a hűtő is arra helyre kerülhet, ahová mindig szeretted volna. Ha meg igyekszel elkerülni ezt, akkor utána bosszankodhatsz ki tudja mennyi időn át, hogy ez a fránya mester, miért nem tudta 10 centivel arrébb tenni - pedig a Te dolgod lett volna, ha nem menekülsz el a feladat elől.

Az egyéni szint az, ahol Te kapsz lehetőségeket a személyes életedre vonatkozóan. De a döntés, a szabad akarat a Tiéd, hogy akarod-e látni egyáltalán a lehetőségeidet vagy nem akarod (-> materialista személet), illetve ha megláttad, miként élsz azokkal. És persze viseled a következményeit döntéseidnek vagy éppen meg nem hozott döntéseidnek.

A családi, nemzeti és globális sors felett nincs hatalmad jószerével, szinte csak alkalmazkodhatsz. Akaratod, ténykedéseid olyan arányban gyakorolnak rájuk befolyást csupán, amekkora a része vagy az adott közösségnek. Lássuk be, hogy ez még egy családon belül is kicsinyke általában, egy átlag családnál a nagyszülőket és a szülők testvéreit is beleszámítva, nagyjából 10% alatti a Te részed. A magasabb szinteken meg még kisebb. De mivel minden közösség emberekből épül fel, az egyénnek mindegyikre van valamilyen ráhatása - de csak a saját szabad akaratának, cselekvési korlátainak határain belül. Lehet többet akarni, nagyobb befolyást, de annak is megvan hatása - mindig negatív. Legyél akármilyen jószándékú, lehetsz akár Teréz anya is, de ha bármiben korlátozod mások szabad akaratát - nem jó amit teszel, hiába látszik annak. Az a kulcs, hogy minden ember szabadnak születik és ezt a szabályt a sors nem engedi áthágni - senkinek. Legalábbis következmények nélkül. A sors Isten ujjának árnyéka, ha úgy tetszik, akárcsak a wayang bábszínházban. Egy erő, amlyet nem látsz, nem foghatsz meg, viszont nyomait, hatását tapasztalod, ha tetszik, ha nem. Az asztrológia ennek az erőnek a materiális világra és a benne élő emberekre gyakorolt hatásait figyelte meg és statisztikázta évezredek alatt. Tehette, hisz rendszer van benne, ami emberi éssszel felfogható, megérthető. Nem a miért, csak a "mi történik". Enyhén szólva bután hangzik, ha alig 100 évnyi materialista tudományos hátteret akarsz ezzel szembe állítani. Nem arányos a kétféle személet megfigyelési, igazolási tapasztalata. Nagyjából alma a körtéhez a két szemlélet.

A vallásosok kedvéért mondom, hogy a negatív szellemi erőknek sincs a sorsra semmilyen ráhatásuk - csupán résztvevői a játéknak ők is és csak az ember tudatát képesek befolyásolni, hogy ne vegye észre lehetőségeit, vagy ha észrevette, ne a helyes döntést hozza meg. Ezért írok annyit a félelem szerepéről, mert bármilyen indokoltnak is látsszék, valójában egy motívum bújik meg mögötte mindig: hogy ne azt tedd, amit szeretnél, ami a helyes lenne adott pillanatban, hanem kerülőutat válassz. Nos, azokon a kerülőutakon kerülöd el épp a sorsod által Neked elkészített lehetőségek jórészét. Érezni érzed, hogy valami nem stimmel az események alakulásával, érzed, hogy nem ilyen életednek kénne lennie, de nem érted, hol a hiba. Hát ebben van. Ezért olyan fontos, hogy soha ne félj. Te félsz - és Te választod a kerülőutat is amiatt, ezért a felelősség is a Tiéd minden következményért. Ördögien rafinált, ugye ? Az.

Az érem másik oldala, hogy ha sújtva vagy valaki más törekvése miatt, a sors ki fogja Neked pótolni, amit elvesztettél a nyomorgás ideje alatt. De nem Te fogod pótolni, mert ez nem a Te hatalmad megint csak. Hogy is mondják a régiek? Az Úr adta, az Úr elvette. Erről van szó. A jógik másképp mondják, de annak is az a konklúziója, hogy nyugodj bele, hogy nem Te irányítod a világegyetemet, csak a magad szintjén gyakorolhatsz rá befolyást.

Szar az életed? Kicsit higgadj le, távolodj el problémáidtól, gondjaidtól - az erőlködés, görcsölés vagy szemöldököd ráncolása ma este már úgysem segít azokon, és gondold át, vajon hogyan viszonyulsz a sorsod lehetőségeihez? Kihasználod őket? Esetleg észre sem veszed, mert a saját akaratodban hiszel és hülyeségnek tartod a sorsot? Ez utóbbival nem az a baj, hogy mit gondolsz felőle - neki ugyan mindegy -, hanem, hogy amiben nem hiszel, azért a kisujjadat sem fogod mozdítani, nem hogy lépéseket tegyél. Hogy világos legyen: önmagadért nem teszed meg.