Kell, hogy ha megfogom kezed,
szívem dobbanását a Tiédben érezzed,
hogy megnyugodj, ha jelenlétemben vagy,
gondjaidat egy másik világban hagyd.
Akkor jó, ha ezt ösztönből teszed,
akkor érzem valódi szerelmedet.
S én nem különben megnyugszom Veled,
nem izgat semmi más, csak nézem a szemed,
igen, ez a pillanat az, amelyet élvezek,
amelyért megérte végigszomjazni az éveket.
Mosogatunk együtt vagy rendet rakunk,
s közben gyakorta meg-megállunk,
hogy titkon a másikat nézzük,
tényleg ott van-e - félénken ellenőrizzük.
S csak csodálkozunk, mint a gyerekek,
kiket a karácsonyfa meglepett,
kik csodára bukkantak e kietlen földön,
úgy apró hullámokban önt el minket az öröm.
Hát ilyen a szerelem, túl a negyvenen
- megnyugvást hoz s boldog az életem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.