- Ma Tolcsy felel - mondta EUgén, a közgazdaságtan tanár, miközben felnézett a naplóból. Az osztályban döbbent csend lett. Tegnap már felszólította Akropoliszt, előtte Barcát, azt megelőzően meg Dublint. Csupa karó, meg kötelező tanulószoba, korrepetálás otthon. Nem sok jót ígért Tolcsynak ez a kezdés, abban reménykedett, hogy ő azért mindig is stabil kettes volt, s ez némi reményre adott okot, hátha megússza. Jobb szeretett ő is játszani, nagynak, hősnek látszani - persze, ki nem. De most a könyörtelen valóság szorította minden oldalról, ez nem az álmodozás órája most. Hanem a közgazdaságtané, matematikáé. Otthon a falujában ő volt a zseton, jól tudott vetíteni a nála butábbaknak, eljátszhatta előttük, hogy mennyire tud, elhitték hazugságait. De itt ez most kevés, ezt tudta jól ő is, EUgén okosabb nála. És idősebb is. Sokkal. Elhűlve hallotta nevét visszhangozni a teremben. Már kapott néhány haladékot EUgéntől, tudta, hogy most nem úszhatja meg.

Igen, ez ilyen vegyes osztály. Vannak jobb módú gyerekek s szegényebbek is. EUgénnek nehéz dolga van, mert az eltérő családi háttér rányomja bélyegét a gyerekek gondolkodás módjára, erkölcseire s viselkedésükre. EUgénnek volt egy elképzelése a szegénysorsúak képzésére, integrálására, felzárkóztatására, aminek kulcsát a tanulásban látta. Ezért tekintélyét latba vetve megvalósította e programot. Sokat látott, tapasztalt emberként tudta, hogy az iskolában a jobb milliőből származó gyerekek szokásai, gondolkodásmódja jobb minta az egyszerű gondolkodású és erkölcsű családok gyermekeire, mintha csak tanítják őket egy szegényeknek fenntartott, gyengébb iskolában, a saját falujukban. Nem előítélet volt ez EUgén részéről, egyszerűen tapasztalatból tudta, hogy egy falusi tanító, aki nem látott világot, nem tudja többre tanítani diákjait, mint amit maga tapasztalt. Ez csak a falusi léthez elegendő, a meggazdagodáshoz nem elég, ahho más mesterek kellenek. Tolcsy is EUgén protezsálására került be ösztöndíjjal az osztályba, többed magával. Ígeretes kezdés után azonban hamar megmutatkoztak a múlt, a származás hiányosságai ezekben a gyerekekben, s EUgénnek kitartásra, következetes irányításra és számonkérésre volt szüksége nevelésükhöz. Erőfeszítései nem voltak hiába valóak, fejlődtek, még ha lassan is.

EUgén sem volt tökéletes, meg voltak a maga kis érdekei, allűrjei, mint minden embernek, de jelen pillanatban még is csak ő ült a katedrán, immáron vagy 60 éve, ami azért egyértelművé teszi a hatalmi viszonyokat, kétség nélkül. Nyilván nem a két szép szeméért ül ott , ahol ül, tudta azt, amit tanított, gyakorlatból, nem a tankönyvet zsolozsmázta diákjai fejébe. Polgári családban látta meg a napot, kiegyensúlyozottnak, objektívnek mondható neveltetésben részesült és kemény, dolgos élet állt mögötte. Alig észrevehetően elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, hogy  kölykök miket beszélnek róla a háta mögött, amikor azt hiszik, nem hallja őket. Pedig a többségük meg sem született még, amikor ő már tanított. Tolcsy se - zökkent ki elmélkedéséből, egy pillanatra újból a szeme előtt pergő lassított felvételen közeledő szemüveges alakra fókuszálva.

Naaa, mi lesz már - gondolta magában nógatva -, mikor fog végre ideérni ez a gyerek? Mindig ez az időhúzás. Néha megbánta, hogy belevágott. Lehetett volna egy jobb élete is, ha nincsenek nagyívű elképzelései, ha inkább a maga érdekeit nézi önösen. Olykor eljátszott a gondolattal, mennyivel könnyebb volna igazgatóként egy nagyvállalatnál számolni a pénzt. Ott megválogathatná, kikkel dolgozik együtt. Igazgatóként franc se törődne a szegény kölykök felemelésével, inkább csak dolgoztatná őket éhbérért.Persze, ezek csak futó gondolatok voltak fejében, fárasztó napokon, nem komoly. Valamiért még is csak a tanítás és a felzárkóztató program mellett döntött, sok évvel ezelőtt. A kölykök persze sokszor hálátlanok, zabolátlanok, elvetik a sulykot. Nehéz kenyér a tanítás, egyensúlyozni kell a szigorú, de következetes nevelés és a partnerré emelés, emberszámba vevés határmezsgyéjén.

EUgén nem volt szemét, nem személyeskedett sosem. Nem voltak előítéletei a gyerekekkel szemben származásuk, kultúrájuk miatt. Elvégre az ő felmenői se öröktől fogva voltak tehetős polgárok, ők is lentről kezdték pár generációval ezelőtt, s lassan nőtték ki magukat a szegénysorból, szorgalmas és hatékony munkával.

Ha kérdezett, amögött terv volt. El akarta érni, hogy a gyerekek fejlődjenek, jobban teljesítsenek. Mindig a belátásra hajtott, nem volt kenyere az erőszak már jó ideje. Nem volt ez mindig így, viszont hamarabb kezdte az életet, hamarabb jutott el e bölcsességre is. Megint a tapasztalat, ugye. Gondolkodásmódot, emberséget, kultúrát, erkölcsöt is tanított diákjainak magatartásával, nem csak egy tárgyat. Egy jobb életre nevelte őket, ez volt a hivatása. Nem volt türelmetlen velük, nem háborgott, ha valaki nem készült. Csak tárgyilagos volt, következetesen. Nála az elégtelen az elégtelen, a kiváló meg kiváló. Nem volt kivételezés, vagy nagyon kevés. Persze nem hagyhatta figyelmen kívül az iskola gazdag támogatóit, akiknek gyerekei szintén az osztályba járnak. Néha engedményeket kellett tennie a gazdag gyerekek javára, de hát az élet már csak ilyen. Mindezek mellett igyekezett elvszerűen lavírozni, amennyire tehette. A jó tanulókhoz éppen olyan kemény volt, ha rontottak, mint a legrosszabbhoz - nem hagyta annyiban. Tette a dolgát, kiszámíthatóan, következetesen. Elvégre 60 év óta tanítja a tárgyat, amelyben nem sok újdonság keletkezett a kezdetektől, s benne csak csiszolódtak e hosszú idő alatt a tárgy törvényszerűségei. Találkozott ugyan élete során kísérleti modellekkel, de mind elbukott - ezért EUgén nem hitt ezekben már Tolcsy születése előtt sem. Alapelve volt a célszerűség, ezért a működőképes, már bizonyított tételekre alapozta tudását. Végül is túlélte mindegyik kísérleti próbálkozást, s most még is ő tanította a tárgyat elég hosszú idő óta. Nem hiába, 60 év gyakorlat után nincsenek már az embernek kétségei szakmai téren.

Tolcsy érdekes gyerek, de keményfejű - gondolkodott el rajta EUgén, amíg amaz a meglepetéstől bénultan, de még a megúszás reményének épp szertefoszló cafrangjaiba görcsösen kapaszkodva, lassan közeledett, valami mennyei segítségről álmodozva, talán az elragadtatásban vagy ilyesmiben.

Tolcsy a szegényebbek közé tartozott - molyolt EUGén magában. - Ambíciója megvan a gazdagodás, a siker eléréséhez, viszont a kulturális háttere nem tette lehetővé, hogy megfelelő ismeretanyagra tegyen szert az élet valóságáról. Ezért jó pár dologban helyben toporgott, nem tudta átlépni a maga teremtette  korlátait. Későn érő típus. Nincs meg benne a belátás képessége saját hiányosságaira, hiába törte meg megannyi kudarc. Nehezen tanul. A mohóság és türelmetlenség faragatlansága, durvasága süt konok viselkedéséből. Ha valamit a fejébe vesz, mindenáron bizonyítani akarja igazát. Nincs meg benne a hibázás belátása és beismerése, ami pedig a tanulás, a taníthatóság előfeltétele volna. Sokat kell még érnie, s ez nem lesz könnyű. E hézagok késztetik álmodozásra és hazudozásra is a vágyai és a valóság közötti, maga fenntartotta szakadék áthidalására. Képtelen magával szembenézni, elfogadni, hogy aki lentről jön, annak hosszú utat kell megtennie az áhított gazdagság felé és nem mondhatja, hogy de, én tudom, csak másképp.

Amíg Tolcsy lassított felvételen közeledett a katedrához, EUgénnek deja vu-je támadt. Ismerős volt az érzés, amikor a rossz tanuló közeledett a vesztőhelyre. Sajnálta őket minden alkalommal, ő is volt gyerek, de végül is a javukat akarta, ez volt a hivatása. Nem lett volna jó tanár, ha együtt érzésből elnéző. Az nem visz sehová, attól a gyerek nem fog jobban tanulni, nem válik alkalmasabbá az életre. Különösen igaz ez szegény gyerekek esetében. Egész életükben az elnyomottság, kisemmizés, az értéktelenség érzésével kellett szembenézniük naponta, származásuk miatt. Ugyanakkor megvolt bennük az értelem a tanulásra, egy gazdagabb élet megteremtésére. EUgén bölcs volt, megélt sok mindent, amit a gyerekek értelemszerűen nem. Ezért volt ő a tanár és nem fordítva. 

Tolcsy észrevette EUgén mélázását. Mentendő a menthetetlent, megállt félúton s bepróbálkozott:

- Tanár úr, szeretnék észrevételt tenni....- mondta hangosan, a meglepetés erejében bízva. Aztán csend. EUgén felhúzta szemöldökét és türelmesen, beleegyezőleg pislantott, várva a folytatásra.

- Nem korrekt engem ma feleltetnie. Ön nem veszi figyelembe a környezetem nehézségeit, amelyek hátráltatnak a tanulásban. Nálunk más a helyzet otthon, mint a jobban szituáltaknál. És nekem is ugyanannyi anyagot kell tanulnom, mint nekik. Ez nem igazságos - folytatta Tolcsy felbátorodva, mintegy elhívén pár pillanatig, hogy lám, neki is lehet igaza a nagy EUgénnel szemben. Most megfogta - suhant át rajta a kéjes gondolat.

Kissé idegesen igyekezett megőrizni a határozott jó tanuló értő, magabiztos fellépését, habár mindenki tudta az osztályban, hogy ő nem tartozik a jobbak közé, csak szeretne. Ezt ő is érezte, de egyelőre még kitartott.

EUgén nem volt szívbajos, tudta, ha most enged Tolcsynak, akkor súlyos károkat okoz neki ezzel. Ki fog engedni, ha most szemet hunyok - gondolta -, s akkor menthetetlen lesz, a többivel egyetemben. Ha neki engedek, a többieknek is kell. Nem. Nem ezért kezdtem ezt a programot, hogy az ujjuk köré csavarjanak a ki szarosok. Lassan mély levegőt vett.

Tolcsy fiam - kezdte megfontoltan -, kérlek, tisztelj meg azzal, hogy nem hazudsz a szemembe. Ez nem tartozik a tárgyhoz, nem ezért vagyunk itt.  Értékelem az ambíciódat, fantáziádat, ez pozitív tulajdonság, de egyéni, megalapozatlan elképzeléseid kudarcaira adott magyarázataid nem tartoznak a közgazdaságtan tárgykörébe, nem értelmezhetők abban. Tudniillik, nem ettől leszel jobb tanuló. Kaptál ösztöndíjat, hogy itt tanulhass, hát becsüld meg magad, és tartsd magad a szerződéshez. Ne élj vissza a beléd vetett bizalommal. Tanulj meg becsülettel küzdeni, hallgass az okos szóra,  a tapasztaltabb társaidra, s ne a gyengeségeidből akarj megélni, mások sajnálatára aspirálni. Már elég régóta figyellek, Neked ez az egyik gyengéd. Ezért nem engedem el Neked a felelést, mert akkor legközelebbre sem változol. Ezért most egyes. Itt az osztályozás az érték mérője teljesítményednek, nincs helye a tárgyhoz nem tartozó hazugságoknak, mondva csinált kifogásoknak. Remélem, tanulsz az esetből.

Tolcsy egyre vörösödő arccal vánszorgott vissza a helyére, szemüvegét igazgatva. Megsemmisült. Nem is értette hogyan, hisz oly magabiztosan csörtézett az elején. Hol hibáztam el? EUgén tudhat valamit, nagyon eltökélt - zubogtak gondolatai, miközben ernyedten leült.  Súlyos gond nyomasztotta. A többieknek odahaza régóta azt hazudta, hogy ő milyen kiváló tanuló. Lenyűgözte őket szakkifejezésekkel, már ami ráragadt a valódi tudományból. Könnyű, olcsó siker volt, hittek neki a nála is kevéssé műveltek. De mi lesz, ha megbukik? Az ki fog derülni.

Közben az osztálytársai csak arra gondoltak, hogy milyen jó, hogy ez kellemetlenség nem velük esett meg és fogadkoztak magukban, hogy jobban tanulnak ezentúl, csak soha ilyen helyzetbe ne kerüljenek.

Azzal EUgén az órájára pillantott, majd a pad mögé lapulni igyekvő, elnyűtt arcokra, s hangos csattanással becsapta a naplót. Fellélegeztek, egy kicsit.

- No, úgy látom, többeknek nehéz ez a modern európai közgazdaságtan, vegyük át újra -mondta szigorúan. - Addig nem lépünk tovább, amíg mindenki meg nem értette.

A teremben némileg csökkent a feszültség, bár tulajdonképpen nem úsztak meg semmit. Még nem vizsgáztak le. A szünidő még messze, a tananyag sok.