Hátizsákkal jöttem, jó nehézzel,
erős vászna tele kővel, érccel.
Gyémánttal, zafírral, rubinnal
- csak félig pakoltam ki s tele az asztal.
Iderakom eléd, mert én is csak úgy kaptam,
nem illene, hogy előnyért, pénzért adjam.
Csoda ez, mely ingyen van, Neked s nekem,
valakitől, akinek fontos az életem.
Lehetne zsarnokom vagy vérem szipolya,
beülhetne bármely földi hatalomba,
elvehetne mindent, amiért éltem vagy haltam,
de nincs rá szüksége - hisz azt is Tőle kaptam.
Nem értheted földhöz ragadt fejjel,
miért adna Neked bármit ingyen ember,
mert nem ezt szoktad - farkasnak születtél,
terített asztalnál csak emberhúst ehettél.
Így neveltek, nem tehetsz róla,
engedelmes voltál a szülői szóra,
de kudarcod sokasága is ebben gyökerez
- ereidben Isten megrontott vére csörgedez.
De most lazíts, még nem mindent láttál,
az Élet több, mint amire eddig vágytál.
Értened nem kell, nem is arra való,
csak használd, élj vele, ha úgy látod, hogy jó!
S kinyílsz, ha bátor vagy, új ember leszel,
aki szívéből él, s nem félelemtől reszel.
Csak boldog leszel tőle, erős és tiszta
- több ez, mint amire akaratodból futja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.