Nézem, ahogy kivérzel, lassan,
nincs semmi új az újabb napban.
Tudtad te is, de nem hittél,
remélted, sikerül, amit terveztél,
s most hullatod könnyeidet,
várod, hogy sajnáljanak az emberek.
Értsd meg, az élet nem kegyetlen,
csak több, mint amit vártál lelkedben.
Nem ő a hibás, mert csalódtál oktalan,
ne benne keresd a hibát, inkább magadban.
Ne félj, nem fáj meghalni életed során
egyszer-kétszer - újjá születsz csupán,
ha képes vagy veszíteni hamuba holt terveket,
s aztán megerősödve élheted tovább életed.
Csak új ember leszel már, kevéssé gyenge,
alkalmasabb egy szebb életre, szerelemre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal