Megfogalmaztam már párszor, hogy Európában nincs demokrácia. Mert nincs. Ez azonban most nyer igazán jelentőséget, kritikus, szélsőséges helyzetben. Nem tekinthető demokráciának, amikor a feudalista hatalom (mert a hatalom gyakorlásának módja nem változott évszázadok óta, csak az öltözet modernizálódott) önkényétől függően mennyi beleszólást enged a népnek. Mert a kulcskérdés itt a hatalom gyakorlás alapvető módja. Demokrácia az, amikor a hatalom nem léphet át bizonyos korlátokat, nem érhet el keze a kerítésen túlra - amely kerítést a népakarat szabta számára. De ez nálunk nem így van, ezt lássuk be. Gyakorlati megvalósulása abban tükröződik, hogy kritikus helyzetben a hatalom megszemélyesítője, képviselője magához ragadja-e a hatalmat és a törvényeket módosítja a hatalom kiterjesztése érdekében avagy alárendeli magát a demokratikusnak mondott törvényrendszer szellemének. A saját szemszögéből látni vélt gazdasági, vagy politikai veszélyek esetén is, így értendő.

Ne menjünk messzire, itt van az USA nyári költségvetési hiány-plafon emelése. Nem szartak be a republikánus képviselők az esetleg bekövetkező államcsődtől, azaz az állami hivatalok, szervek fizetésképtelen állapotának bekövetkeztétől, és az ezzel esetleg okozott gondoktól. Mert a törvényeket tiszteletben tartották és erre számítottak, számíthattak a kormányzó többség valamint az állampolgárok részéről is. Ja, és - amint láthattuk -, a kormányzó demokratáknak s elnöküknek sem jutott eszébe, hogy a nehéz helyzetet elkerülendő, ideiglenesen felfüggessze az ország alkotmányát, törvényeit vagy bármiféle furmányos jogi okoskodással megkerüljék az érvényben levő törvényeket. Mert az a zsinórmérték a demokráciában, értjük ugye. Ahol a törvényt változtatják a pillanatnyi érdekekhez, helyzethez, ahol feltételes a demokrácia, nos, ott nincs demokrácia. Csak színjáték az egész. Nem de nem, ha csak addig vagyok a barátod, amíg szarba nem kerülsz, s baj esetén lelécelek, vagy egyenesen elárullak, nos, az se igazi barátság, ugye? Magyarázhatom viselkedésemet előtted, még se leszek meggyőző, igaz?

Látni kell, hogy az Európában honos "parlamentáris demokrácia" kifejezésben a parlamentáris jelző jelenti a herélő kést - a hatalmat a parlament képviselők és a kormány kezébe adja. Légy szíves, most ne tedd fel azt a hülye kérdést itt ellenvetésként, hogy tudok-e jobbat, hisz ez az általánosan elterjedt. Nem kéne erről írnom, ha olyan frankón működne. De nem teszi. Egyébként a status quo meg nem kérdőjelezése nem vezet változáshoz. Pozitívhoz sem, azaz fejlődéshez, javuláshoz sem. Értsük meg, hogy ha valamit mindenki egyformán szarul csinál, plusz-mínusz pár százalék, az még nem jelenti azt, hogy nem lehet jobban csinálni, csak azt, hogy senki nem csinálja jobban. Okot bárki mondhat rá ezret is akár, de eleve rossz megközelítés a probléma megoldása helyett létjogosultságának igazolása, mert az nem vezet változtatáshoz. Javuláshoz sem. Attól, hogy a feudalista állam átmentve magát, lazábbra engedi a választópolgárok gyeplőjét, nos, az csak egy lazább gyeplő a hatalom valódi birtoklóinak, egy szűkebb csoportosulásnak kezében - ennek köze nincs a demokratikus államformához lényegileg. Márpedig Európa nagy és kis hatalmai is mind hasonló feudalista gyökereken éldegélnek mind e mai napig - 2011.11.02-át írunk, csak mondom / gyengébbek kedvéért: ez a 21. században van -, változó mértékű áldemokráciát gyakorolva a fent említett gyeplő feszítés-lazítás technikájával élve. Bizonyára létezik pár ország a kontinensen a kisebbek között, ahol a demokrácia nagyobb mértékben működik, de ez nem jellemző az EU egészére nézve. A feudalizmus jelzőt abban az értelemben használom, miszerint nem tekinti döntésre képesnek - vagy, ami közelebb áll a valósághoz: nem akarja döntésre képesnek tekinteni -  választópolgárait, akát sok évtizedes regnálás után sem. Azaz, nem fejlődik e tekintetben. Ennek egy valódi mozgató rugója lehet valójában: nem akarja  a hatalom gyakorlását kiengedni egy szűk csoport kezéből, biztos, ami biztos. Márpedig félnivalója csak annak van, akiben hátsószándékok lappangnak.  E lappangó indok pedig: mindig jöhet egy olyan helyzet, amikor a népnek nem tetszik a törvényhozó célja, s nehogy már keresztbe tegyen a laikus. Jobban lemeztelenítve: a törvényhozó hatalomnak vannak olyan szándékai, amelyek kiválthatják a népakarat nemtetszését. Nos, ezen alapállás miatt soha nem is fog megváltozni ez az államforma, amelynek célja mindig az állam fenntartása, akár tűzzel-vassal, vér árán is, a nép érdekeinek rovására - s ezért nem számít kritikus szituációban a népakarat. A számít szempontjaiba a népakaratnak nincs beleszólása, soha nem is volt a modern korban. Mindig a hatalom kovácsai kezében volt, akik takaróként a "tudományos" háttért vették elő, ha nagyon nem tudtak elég meggyőzően hazudni. Megfélemlítő okot mindig lehet találni a korlátozásra, ezt különösen jól láthatjuk a jelenlegi megnehezült gazdasági és politikai helyzetekben Európa-szerte, mert egyre többet találnak. Még az általunk szilárd demokráciáknak tekintett országokban is. Nagyjából úgy fogalmazható, hogy a demokrácia súlya a gondok függvénye, fordított arányosság elvén: akkor nagyobb, ha épp kevés és kicsi a gond. Amint veszélybe kerülnek a politikai grémium által fontosnak ítélt folyamatok, célok, abban a pillanatban lefújják a farsangi bulit, mindenki leveti a jelmezt s kiderül, hogy az egész nem spontán, nem igazi, hanem csak színjáték, amelynek rendezője van. Amint az államhatalom gyakorlójának egén feltűnik az első bárányfelhő, épp a hatalom birtokosa az, amely azonnal korlátozni, szűkíteni kezdi a néphatalom gyakorlását. Ez van sajnos. Ha a bilibe belelógott ujjaiddal megtörlöd a szemed, látni fogod te is. Persze, csak ha akarod. Hogy ezen túl mit szeretnél hinni, az más tészta.

A demokrácia alulról jövő kezdeményezésen alapulhat, az a népakarat. A meglevő, csoportérdek motiválta hatalom felülről, a hatalom saját kezétől való átalakítása még nem eredményezett ilyet a történelem során, ezt nyugodtan leírhatom. Pont azért nem, mert a hatalomnak megvan az a rossz szokása, hogy bár kimondhatja az egyenlőséget szájával - ígérni bármit lehet -, azért a keze maga felé hajlik, szeret csalni, kiskapukat hagyni a maga számára a törvényalkotás, a jogi folyamatok sűrűjében. Jog- vagy inkább törvényállam van, ez a helyes szó rá, nem a demokrácia. Szélsőséges példaként épp Magyarországot hozhatjuk, ahol bohóctréfába illő, ahogyan a 2/3-os választási győzelemmel az uralkodó politikai pártszövetség szépen kimagozza a demokráciát, pont a nép akaratra, egészen pontosan már csak a nép felhatalmazására hivatkozva és fennálló törvényi rendszerben korábban saját keze által szándékoltan hagyott hézagokat kihasználva. 

Mire ezt olvasod, lehet, már emelkedik az agyvízszinted, melyből kígyók s békák kiáltanak pusztulj!-t, de inkább hűtsd le magad. Ássunk kicsit mélyebbre. Az EU és az euró ötlete is egy volt kormányfőkből, befolyásos üzletemberekből álló csoport, a Bilderberg csoport tagjainak ötleteiből és elhatározásaiból származik. Titkos társaság, amely egyrészt sikeresen kerüli a nyilvánosságot mintegy fél évszázad óta, másrészt, hűen titkos jelzőjéhez, tevékenységeinek részletei csak évtizedekkel események után kerülnek napvilágra, amikor az kiszivárgott információnak már nincs érdemi hatása terveikre. Évtizedekre előre terveznek - persze az emberiség érdekében. Egy probléma van ezzel, hogy az "emberiség érdeke" kifejezés mindig a jövő homályába mutató valami, azt élő ember még nem igen vonatkoztathatta magára.

Jellemző a csoport hatalmára, hogy az EU létrehozását az 1950-es években, az euróét pedig az 1960-as évek elején határozták el. Igen, jól írtam: elhatározták. Néhány volt tag nyilatkozata szerint. Hm. Egy olyan csoport, amely legálisan semmilyen hatalomnak nem volt birtokosa sosem egyetlen európai országban vagy az EGK-ban, illetve a későbbi EU-ban sem, sem semmilyen hivatalos funkciót nem töltött be sosem. Hát, elég érdekes.

Mindezt azért írom, mert számomra a görög népszavazás és az EU hatalmak s gazdasági szereplők viselkedése sematikusnak tűnik. Köze nincs az USA-ban nyáron zajlott eseményekhez, még nyomokban sem. Európa máig feudalista, hatalom centrikus maradt. Ezzel állja útját saját fejlődésének. Miért kell elvszerűen gondolkodni, szögletesen? Mert fáj pár befektetőnek, hogy veszteség éri? Miért kell a félelemnek eluralkodnia általánosságban a kontinensen? Nem a görögöket kéne seggbe kúrni, inkább a befektetői, tőzsdei mechanizmusokat modernizálni, hogy ne omoljon össze az egész európai gazdaság egyetlen, önhibájából bajba került ország kiugrása miatt. Mert valójában mit számít egy 10 milliós kis ország összeomlása? Akkora piacot jelentett az EU-n belül? Nem hát. A valódi ok a további veszteségtől való félelem. Annak félelme, hogy maga a jelenség, a görögök "lázadása" a feudalista európai nagyhatalmak akarata ellenében aláássa a francia és német elnökök kínkeservvel kiszenvedett tervét. Amely terv végül is nem annyira Görögország megmentéséről szól, hanem sokkal inkább az EU és az euró haláltusájának halasztgatásáról, a valódi problémákkal való szembenézés elkerüléséről. Még mindig. Érdekes, ám egyáltalán nem bámulatra méltó jelenség, hogy inkább azt az egész országot akarja az EU politikai és gazdasági mechanizmusa a saját elképzelései szerint hajlítani, csak hogy önmaguk ósdi és elavult hibáin, hézagain, gondolkodásmódján ne kelljen javítani, változtatni. Alkottak egy rendszert, amit törhetetlennek hittek. Sokba került a projekt, sok évtizeden át, s már a mi csatlakozásunkkor is erőlködés szaga volt. Aztán, amikor megesik az első törésteszt, s azt eredmény nem 5 csillagos, akkor a tesztforgatókönyvet akarják megváltoztatni, ahelyett, hogy a tesztből okulva inkább a teszt tárgyán javítanának? 

Lehet mondani, hogy az erősebb kutya baszik. Igen, lehet. De ennek nem sok köze van a demokráciához, meg a fejlett emberi gondolkodáshoz. Egyáltalán, a gondolkodáshoz nem sok köze van. Valahol sorsszerű is, hogy haláltusája közben Európa óriása épp a demokrácia bölcsőjével kerül összetűzésbe.