Férfi blog

Totális zavart érzek az erőben. Arról volt szó mintegy 1.5 év óta, hogy azért kell új utakon járnunk, nekünk, Magyarországnak, hogy kikeveredjünk az államadósság spirálból. Amit alapvetően a gonosz IMF generál. Én így értettem a kormány következetes megnyilatkozásait ez idő alatt. Hogy ne kelljen a gonosszal közösködnünk, inkább beállamosították a magán nyugdíjpénztári megtakarításokat, ígérvén becsületes állami nyugdíjat, mert olyat csak az állam tud garantálni.

Bő fél évvel később, miután az mnyp tagok többsége visszalépett az állami rendszerbe, nos, kiderült, hogy a becsületes állami nyugdíjról tett ígéretek hazugságok voltak, mert a mai napig nem látszik tisztán, hogy ki, mikor és mennyi nyugdíjra számíthat majd egykoron. Ahogy most kinéz, 10 év múlva már csak 70 évesen mehetnek az emberek nyugdíjba, és annyit fognak kapni, ami majd akkor telik az állami nyugdíjkasszából. Visszatérve a jelenbe: az annektált pénz a rákövetkező fél évben elúszott, mindössze az államadósság egyszeri 4%-os csökkentését végezték el belőle lényegében. De mire csökkentették, addigra fel is vett a kormány újabbakat (például áprilisi dollárkötvény aukció), még többet, így államadósságunk nem hogy csökkent, de nőtt a tavaly ilyenkori állományhoz képest.

Mára a lakosság 25%-a elmaradásban van a közüzemi díjakkal, banki törlesztőkkel. Nem azért, mert a rohadékok a párnacihába gyűjtik a pénzt, hanem mert nem jövedelmük reálértéke jelentősen csökkent az elmúlt év során. Az árak emelkedtek, a gazdaság mára összeomlott lényegében. Mindezt nem a nemzetközi gazdasági válságnak köszönhetjük, hanem a kormány válság-félrekezelő reakcióinak következménye éppen. Játszották a kemény fiút, aminek eredményeképp a befektetői bizalom elpárolgott, országunk gazdaságát 1 év leforgása alatt 2x minősítik le. Mert decemberben megjön az S&P leminősítése, efelől ne legyenek illúzióink. Tudod, karácsonyra, mint tavaly is. Minden kormányzati mókusvakítás ellenére, nem az a lényeg, hogy a kormány mit gondol a hitelminősítőkről, hanem hogy a befektetők, bankárok mit gondolnak azok véleményéről. Mert ők arra adnak, ha pénzről van szó. A magyar kormány vagy gazdasági vélelmei jelenleg senkit nem érdekelnek nemzetközi viszonylatban, nem szavahihető a kormány, itt tartunk.

Nos, a baj már akkora, hogy 2 napon belül 180 fokos fordulatot vett a kormány irányzéka, bár még most is álmodoznak a diktátor szerepében. S mit olvasok ma ezen közben? Hogy van pénz stadion építésre meg színház felújításra, meg tököm tudja. Ja, miután felverték hülyeségükkel a svájci frank, majd az euró árfolyamát, nem kevés kárt okozva családok százezreinek. Meg csipszadó, meg ingatlanadó, meg franckarika adó. 500 éve a törökök nem mertek ilyen adóztatást csinálni, nem fért bele az erkölcseikbe. Nem a keresztényibe, hanem a muszlimba. Mi meg ugye kereszténydemokrata, konzervatív jobboldali kormányzás alatt állunka 21. században.

Azt hallgatom lassan 1 éve, hogy azért kellenek a megszorítások, hogy a jövő évi büdzsé tartható legyen. Most meg kiderül, hogy belefér az urizálás, a stadion építés, új Ludvika építése, Kossuth tér átépítése, mintha mi sem történt volna? Közben meg az IMF-fel úgy viselkednek, mint a haszonleső kurva, aki csak a milliomos öregúr pénzét szeretné, de baszni nem akar? Hát ez így nem szokott összejönni, csak az álmokban. A valóságban úgy megy ez, hogy ha elveszed a zsozsót, szép ruhát, akkor bizony le kell térdelni néhanap az öregúr előtt és kényeztetni kell - minimum. Az nagy baj, ha kormányunk tudja ezt, csak nekünk játssza a szűzlányt, de az még nagyobb, ha most hallják ezt először.

No, de tegyük túl magunkat ezen. De azért pár kérdés motoszkál bennem. Ok, hogy nem akartak az IMF ágyában deflorálódni, inkább minket, magyarokat kúrogattak eddig, ingyért, igéretek fejében - de most se ígéret, se fizetség, csak úgy átfekszenek a gazdag nagybácsi ágyába? Nem addig van az, kérem, mocskos lett az ágynemű, és hát a mi szüzességünk is odalett, ugye. Ezt valakinek ki kell fizetni, úgy illik. "Ingyen ebéd márpedig nincsen" - mondta a miniszterelnök nem oly rég. Hát ingyen dugás sincsen. Tessék kártalanítani a becsapott magyar lakosságot. Ezt szeretném látni a kormány terveiben. Nem stadionban, vagy közterekben, hanem a saját és gyermekem életszínvonalában. Ott, ahonnan elharácsolták a lóvét eddig.

Az itt a kérdés, hogy van-e pénze az államnak vagy nincsen? Mert nekem úgy tűnik, hogy a kormánytagoknak van, a büdzsébe is tartalékok képzése miatt kellett a sok új adót, megszorítást bevezetni, viszont az adófizető lakosságnak már most sincsen elég. És a cégeknek se. És úgy tudtam eddig, hogy az államnak sincs. Csodálkoznak, hogy miért nem látszik a 16%-os SZJA a gazdaságban? Hát, mert nem megy a bolt. És elsősorban azért nem, mert a kormányban senki nem bízik, mármint a befektetői oldalról (hogy a maradék hiszékeny választói mit hisznek, az mindegy, nem fogják fellendíteni hitükkel a gazdaságot). Ami azért volna fontos, mert munkahelyet, munkát, forgalmat a befektetők által létrehozott és üzemeltetett cégek képesek generálni, az állam nem. Mert ahhoz a piacon kell árulni, nem elég okoskodni, meg törvényt hozni. A szabályozás nem helyettesíti a folyamatot, ugye. Lehet azt is törvénybe iktatni, hogy mindenkinek meg kell vennie a közmunkát szüretelt rohadt almát, de az ilyen jellegű törvények csak Magyarországra lesznek érvényesek, a külpiacokra nem. És a belső piac ilyetén fiskális fellendítése legfeljebb a Ceausescu-i Románia színvonalát biztosíthatják, nem többet.

Értem én, hogy merjünk nagyot álmodni. A kormány és a FIDESZ-KDNP 12 év óta álmodozik vagy csak minket szeretne álmodoztatni. De ezen közben mi, a nép egyszerű gyermekei dolgoztunk. Az álmokkal nem laktunk jól. És ők hatalomra kerülvén még mindig álmaik megvalósításával vannak elfoglalva, ahogy látom. Meg merem kockáztatni, hogy 7 számjegyű képviselői, bizottsági, frakcióvezetői jövedelmük mellett pont leszarják, hogy sokakat fosztanak meg sokkal kisívűbb álmaitól: a normális étkezéstől, a család biztonságától, ruházkodástól, mindezt azért, hogy megalomán elképzeléseiket valóra válthassák - a nép megtévesztésével összeharácsolt, kisarcolt közpénzeken.

A hiba nem a köznép készülékében van, azt gondolom. Ideje lenne a kormánynak felébredni a hosszú álomból és a valóság talajára állni, s ott kézzel fogható eredményeket felmutatni. Vagy mondjon le és számoljon el bíróság előtt. Nem azért ülnek a bársonyszékben, hogy vérünket szipolyozzák, hanem hogy jobb életet biztosítsanak. Szerintem erre kaptak felhatalmazást, nem az ország és lakóinak tönkretételére. Úgy emlékszem nem ezt ígérték, hát ideje lenne valamit látnunk is az ígéretek megvalósulásából, időarányosan.

Nos, az a kérdésem, hogy ez a hirtelen irányváltás most akkor micsoda is? 1,5 év alatt szétrombolták az országot, romba döntötték, eléggé erőszakosan, akarnok módon,most meg hirtelen meggondolták magukat és elindulunk a másik irányba magyarázat nélkül? Még ha elnézést kérnének is a néptől tévedésükért - ami ugye nem történt meg - , nos, az sem volna elég. Mert sok illetékes szólt a maga idejében, hogy nem lesz ez így jó, de rá se hederítettek. És senki nem felelős a történtekért? Gyanítom, nem ezt nem lehet ennyivel elintézni. Ha már az elszámoltatás szükségszerűsége mellett kiállt a kormány teljes mellszélességgel, tele szájjal, hát úgy illik, hogy ők is elszámoljanak az eddig okozott károkért. Bíróság előtt, ahogy az egy jogállamban illik. Nem, nem a költségvetésnek okozott kárért, bár az is megérne egy misét. Csupán a 10 millió embernek, családok százezreinek okozott közvetlen anyagi károkért, erre gondoltam. Az idióta gazdaságpolitikájuk okozta deviza törlesztők emelkedéséért például.

Tudom, hogy Matolcsy és Orbán hadilábon áll a számokkal. Értem én ennek az álságos filozófiának a mögöttes logikáját: utálnák, ha elszámoltatnák őket majdan, ezért ódzkodnak a számok világától. De van egy régi magyar mondás: pénz beszél, a kutya ugat. Sajnos, konzervatív magyar emberként nem vetem meg e népi bölcsességet - sok más, dolgozó, termelő kisemberhez hasonlóan - és számolom a kormány által okozott közvetlen veszteségeimet, káromat. Például a gazdaság bedöntését rossz törvényekkel, a kormány pökhendisége miatt elszállt devizaárfolyamokból következő drágulást, a befektetői bizalom lerombolásával tönkretett cégekből fakadó növekvő munkanélküliséget, vagy az épp csak megmaradóknál a leépítéseket, bércsökkentéseket. Mert ez a világ számszerűen gondolkodik, némileg ellentmondva a miniszterelnök szavainak a saját apparátusa is számol - nekem is számol a NAV, a TB, a bank, a közműcégek, a benzinkút stb.Nem szólnék most egy szót sem, ha az elmúlt 1,5 évben nem sarcolták volna saját népüket komoly gazdasági károkat okozó, a szakmai és társadalmi egyeztetést tudatosan mellőző törvénykezésükkel.

 

Nos, nem kérek többet, csak annyi szigort önmaguk felelőssége ügyében, mint amennyit az általuk alkotott törvények nyomán ma bármelyik állampolgáron gyakorol a magyar államgépezet.