Férfi blog

A számítástechnika kialakulása és fejlődése az ember matematikai feladatainak automatizálásából indult el, kiváltva a manuális számítás fárasztó és hosszadalmas feladatait. Nagyjából hasonlatosan az azt megelőző időszakban a gyártósorok gépesítéséhez. Az alapvető igény, ami mindezt kiváltotta: fáradtságos emberi erőforrásokkal egyszer megalkotni olyan precíz gépeket, amelyek kiküszöbölik a a manuális munka során különböző emberi tényezők miatt bekövetkező hibákat, ezáltal felgyorsíthatóvá tenni a gyártási folyamatot. Számítás dettó. 

Az elképzelések nem voltak rosszak anno. Neumann János és tudós kortársai eléggé objektíven látták az automatizálás problémáit is, nem csak előnyeit. Hja. Ott, az elektroncsövek között negyedóránként kellett megállni poloskát irtani, amelyek zárlatokat okoztak a terem méretű gép elektromos kontaktusaiban. És még ezen felül kellett foglalkozni a programok készítése során elkövetett emberi hibákkal. Eléggé reálisan látták a helyzetet, nem idealizálták alkotásukat. Neumann 50-60 évvel ezelőtti munkája egyik tanulságaként megállapította, hogy tökéletes program nincs, még a legprecízebben megírt programban is 1000 soronként átlagosan 5 hiba van. Programozási hiba, azaz emberi logikai, tervezési hiba. Ehhez hozzá kell tenni, hogy nagyon alacsony szinten programozták a gépet, lényegében a hardvert, a processzort programozták. Nem volt operációs rendszer, sem annak különböző szoftver komponensei. Nem kellett, hisz akkoriban maximum 2 perifériát kezelt a gép: egy lyukkártya lyukasztó és egy olvasó gépet, és slussz. Tehát az összes programhiba abban a programban lehetett csak, amit a programozó a kártyára lyukasztott. Nem volt hálózat, grafikus megjelenítő, kliens és szerver program vagy fájlszerver sem. Ez az egyszerű architektúra világosabb látást tett lehetővé Neumann számára megállapításaihoz.

A technológia beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s gyors fejlődésnek indult. Röpke 30 évvel később eljutott a szilícium mikroprocesszorral és operációs rendszerrel működő, háztartásban is használható személyi számítógép megjelenéséhez, majd további 20 év alatt az internetes technológia elterjedéséhez.

Történeti áttekintések gyakorta csak a hardver fejlődésére koncentrálnak. Pedig az egyik leglényegesebb változás, amely az idők során végbement, nos, az a hardver és az felhasználó ember között egyre combosodó operációs rendszer. A számítógépek architektúrája, szerkezeti felépítése nem sokat változott az 60-as évek óta, amióta a az integrált áramkörök átvették a tranzisztorok, elektroncsövek helyét. Egy dolog a gép maga, meg egy másik a felhasználása. A gép programozása sokrétű ismeretet igényel, amelynek megszerzése nem volt elvárható mondjuk az otthoni alkalmazáshoz. Ezért egyre növekvő igényként mutatkozott egy olyan alapszoftver, felhasználói felület kialakítására, amelynek szolgáltatásai egyszerűen használhatóvá, működtethetővé tették a felhasználó számára a gépet, bele értve a felhasználói programok készítésre alkalmas felületeket is.

Nem nyújtom az egyeseknek talán száraz technikai bevezetőt, ennyi elég lesz a következők megértéséhez. Ma ott tartunk, hogy operációs rendszer fut az autókban, a dvd lejátszókban, mobiltelefonokban, sőt egyes házimozi erősítőkben is, mindössze pár chipben tárolva. 

A dolog érdekesebb motívuma, amire a figyelmet rá szeretném terelni, miszerint a technológia fejlődésével és tömeges elterjedésével a számítástechnika mentálisan is  visszahatott az emberre. Mára egész generációk nőttek fel, akik számára a számítógép, a laptop vagy az okostelefon ugyanolyan eszköz az életében, mint korábbi generációknak a tv, a hifi torony vagy az automata mosógép. Egy eszköz, amely kapcsolódik a Netre, ahonnan le lehet tölteni a szükséges alkalmazást, azaz programot. Mondhatjuk, hogy a gépek életünk szokásain keresztül lassacskán átvették az irányítást felettünk, átalakították gondolkodásunkat. Alapértelmezettnek vesszük az információ megszerzését és azok felhasználását életünk alakításához. Ma már interneten intézzük pénzügyeinket, tőzsdei robot-programjaink kereskednek helyettünk a devizapiacokon, telefonunkban ott a digitális zenelejátszó vagy éppen vízmérték-alkalmazás. Gondolkodásunk kényelmessé vált: kell valami szolgáltatás, alkalmazás? Keressük meg a neten és töltsük le. Digitális építőkockák, amelyekből életünk egyre nagyobb rész építhető fel. Jól hangzik. Azonban e hatalmas fejlődés során a feledés homályába merült Neumann ókori megállapítása: minden programban van 1000 soronként 5 hiba, átlagosan. Az egymásra épülő szoftverrétegek mindegyikében, külön-külön, ez így értendő. A rétegek számának növekedésével ez növeli a hibalehetőségek bekövetkeztét.

Visszatérve a mentális nézetre. A kényelem magával hozta agyunk információs elkényelmesedését is. Ma már nem a számítógép hasonlít agyunkra, hanem fordítva: agyunk gondolkodik a számítógép szolgáltatásaira építve, azokat egzakt és megbízható alapkövekként kezelve építi fel belőlük tudásbázisát. Ja. Csak arról a bizonyos 1000 soronkénti 5 hiba axiómáról feledkezik meg, amit a szerzett információ is tartalmaz, az előállítása során alkalmazott szoftverrétegek arányában hatványozottan.

Ugyan egyre növekvő számosságban tapasztalja a szoftverek hibáit - ugye a vindóz naponta többször fagy le, vagy az internet kapcsolat szakad meg, vagy a böngésző dob kritikus hibát, vagy épp a mobil bénul meg -, vagy éppen a közvetített fél- vagy ál-információkat, amelyek jelentős stresszfaktort alkotnak életében ma már, de mégsem von párhuzamot e hibajelenségek számossága, a belőlük fakadó problémák, és az ezekből a saját tudatába, gondolkodásába beépült lehetséges defektusok között. Pedig logikus vélelem volna. Szükséges volna megérteni, hogy a hiba valaminek a hiánya. Valaminek a hiánya pedig mindig következményekkel jár, az esetek többségében negatívak hatásúakkal.

A hibás, hiányos információ - legyen az "program" vagy adat -, a gondolkodás hibás elemei selejtet eredményeznek, akárcsak a számítógépben. Amiként a gyártósoron meghibásodott vagy pontatlan gép, nos, akként az emberi agy, tudat információs hibái is képesek elrontani a végterméket, akár használhatatlanná, diszfunkcionálissá téve. Ami nem mindegy, hogy ez a végtermék a mi életünk. A minősége pont olyan, mint amilyen a "gyártásé" - nem jobb s nem rosszabb. 

Most vegyünk egy másik nézőpontot. Az információs kor nem csak a hasznos információk sokaságához való könnyebb, gyorsabb hozzájutást teszi lehetővé számunkra, de az ellenőrizetlen, romboló hatásúak terjedését is elősegíti. A médiák sugallata, hogy bármi, amit azon keresztül veszel, elfogadsz, nos, professzionális és hasznos, növeli életed hatásfokát. Az emberek többségének eszébe sem jut, hogy ellenőrizze, honnan származik az információ. Nem is igen tudná, le tudja ennyivel. De ennek kockázatát nem látja, mert nem is akarja látni. Azután csodálkozik, hogy miért nem alakulnak úgy tervei a valóságban, amiként szeretné. Próbál változtatni, keres és letölt újabb információkat a Mátrixból - diagnózisokat és megoldásokat -, ahonnan a hibás elemeket vett korábban. Változatlan gondolkodásmóddal, problémakezeléssel, s a Mátrix végtelen lehetőségei okán gondolkodás nélkül reménykedik a megoldások ilyetén való megtalálásában.

De, vajon hozhat-e ez a hozzáállás megoldást, ha a hibák, sikertelenségek okait is onnan töltötte le? Érdemes átgondolni Neumann megállapítását az információ megbízhatóságáról -minden fiaskónk oka ebben leledzik.

A Mátrixot már letöltöttük, csövek bekötve - ez lett mai valóságunk. Nem rendezhetjük vissza immáron - muszáj lesz a rendszer hibáit, az információk hiányosságait előbb fel- majd beismerni, s azután kijavítani, korrigálni, különben nem lesz jobb életünk minősége. A médiák üzenetének, információáradatának legfertőzőbb felületes sugallata ma - ha úgy tetszik a kék tabletta, az analógiánál maradva -, hogy a megszerzett információ mennyisége jelenti a tudást, szándékosan mellőzve annak minőségét. Nem. A megszerzett információ hasznosításának mértéke azonos a tudással. Ehhez pedig szükséges az ember vele született intelligenciája, autentikus gondolkodása, ötletei s egyéb érzékelései, képességei, amelyek nem letölthetők, de amelyek képesek az információ minősítésére, a tapasztalat visszacsatolása révén. Hogy amit teszünk, annak eredményét képesek vagyunk értékelni, s az eredményeket felhasználni gondolkodásmódunk fejlesztésében. Az információ halmaz már meg van, több, mint elegendő - már csak ezen képességeinket kellene aktivizálni a hatékonyság növeléséhez, a jobb minőség eléréséhez. Nos, ez volna a piros tabletta. Személy szerint ez utóbbit ajánlanám fogyasztásra, ha jobb életet akarsz.