Férfi blog

A helyzet súlyos. A magyar kormány nem csak a reményhalat pusztította ki pár hónap alatt, de már a mókusvakítás fogalmát is unortodoxosította. Ahogy látom, valamilyen tolmácshiba okán - csak is ez történhetett -, keveri a mókus vakbelének ánuszon vagy szájon át való kicibálásával. Szegény mókus, ha tudná, hogy ezt lehet normálisabban is. Csak tudnám, hogy hol vannak ilyenkor az emberállatvédők?

Szemcsepp: Amikor az állam pénzt kölcsönöz a piaci befektetőktől, akkor maga is piaci szereplővé válik. Hitelezetté. Ebben a szerepében elveszti az ajándék ló privilégiumait - azaz, hitelezői teljesen jogosan nézik meg fogait, általános állapotát felmérendő, hogy vajon vissza tudja-e fizetni hiteleit, várható-e, hogy nem egy átfestett, rozzant gebéről, azaz csalóról van-e szó, aki jó nagy adósság felhalmozása után fizetésképtelenséget jelent be. Ezért minősítenek a hitelminősítők államadósságokat is. Figyelem, adósminősítést tesznek, ajánlják vagy nem ajánlják befektetésre állampapírjait, s nem a komplett országot vagy annak társadalmi-politikai rendszerét minősítik minősítik. Még csak nem is származási vagy faji hovatartozás, netán személyes szimpátia játszik itt szerepet, csupán egy dolog: a pénz. Ezek a tények.

Ezzel szemben Orbán, Matolcsy, Lázár, Giró-Szász, Kósa, s valamennyi név a naptárban, nos, ők személyes antipátiaként igyekeznek feltüntetni úgy a hitelminősítők döntéseit, mint a befektetői szféra valamennyi kedvezőtlen vélemény nyilvánítását. Ebből jön ki a "világ-összeesküvés Magyarország ellen" és hasonló baromságok. Pedig csak arról van szó, hogy a kormány kurvára nem ért a gazdasághoz, nem is akar érteni, inkább saját elméleteket alkot. Hasonlatos a gyenge jellemű kisgyerekhez, aki a játékszabályokat akarja alkalmatlanságához alakítani, ahelyett, hogy ügyesedvén érne el sikereket. Vagy ha még is megbújik némi szakmai ismeret azokban a fejekben, netán pontosan tudták 1,5 év óta, hogy mit is kéne tenni, csak épp nem akarták, nos, ez esetben köztörvényes bűnözőkkel, közönséges csalókkal állunk szemben, esetleg hazaárulókkal. Lehet választani, ki, minek aposztrofálná inkább, de egyik se szép szerep.  A lényeg: el-kúr-ták. Nem kicsit, nagyon. Nagyon-nagyon.

Hogy a Királyunk meztelen, ezt már csak ők nem akarják beismerni, habár lefagy a tökük, meg arcukról is a mosoly. Lehet lilára fagyva s fogvacogva dadogni, hogy "nnnnemmm ffffázokkkkcsakkáttlllácccóavavavarruhhámm", de ki az a hülye, aki ezt beveszi? Hisz látszik, vazzeg, hogy mi az ábra.

Orbán úr kérem, tessenek abbahagyni a hazudozást, ámítást, és elmondani végre a rég esedékes felcsúti beszédet. Ne tessék félni, nem fog fájni, még ha kellemetlen is, tessék elhinni. Csak elkezdeni nehéz az őszinteséget, utána már megy az, mint az ágybavizelés. 

Lehet gyakorolni a valósággal való barátkozást ilyesféleképpen: Tükör elé be tetszik állni, lehet pizsamában is, úgy sem látja senki,  és a saját szemébe mondani ilyeneket, hogy "igen, 315 forint egy euró, 255 egy svájci frank, és ezt én csináltam. Becsaptam mindenkit, akit tudtam, felszámoltam a demokratikus jogrendszert, csak hogy ne szembesítsenek hibás elképzeléseimmel, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy  megvalósíthassam diktátori elképzeléseimet, s hogy I. Orbán császárként vonulhassak be a történelem könyvekbe." Vagy: "Gyurcsány helyében és sem csináltam volna más politikát az emúttnyócévben, ha én lettem volna kormányon és ilyen destruktív, ellenséges ellenzékem lett volna. Csak azt hazudtam, hogy de, mert én akartam uralkodni. Ezért nem készítettem programot ezalatt a nyócév alatt, csak leszavaztam minden kormányzati kezdeményezést. Ötletem sincs a gazdaság helyretételére, az ország felvirágoztatására, nem hogy tervem,  igazából nem is érdekel, csak annyi a célom, hogy végre párttársaim és támogatóim is jól éljenek a közös kasszából, ha lehet, mindörökre. Azért kevertem meg a jogrendszert is az elmúlt évben, hogy az eredménytelenségemet ne lehessen semmihez se viszonyítani, ugyanakkor ellehetetlenítsem a hatalomból való elmozdításomat. Az motivált, hogy tulajdonképpen Kádár elvtárs alatt is egész jól életek a népek, gondoltam, elfelejtették már, miért buktattuk meg, hát megpróbálom, hátha bejön újra az állampárti szocializmus. Azonban a valóság túl hamar rávilágított szándékaim kudarcára, mert a pénzügyi helyzet nem támogatja politikai elképzeléseim megvalósítását. Bocsánatot kérek a magyar néptől azért, hogy szándékosan becsaptam őket, és tudatosan gazdasági kárt okoztam nekik. Csak az eszemet játszottam és hazudtam, egy pökhendi fasz vagyok, erre nincs mentségem." No, valami ehhez hasonló szösszenetek kellenének, legalább. Szerénység, elvtársak, szerénység - megmondta már Bástya elvtárs is, nem?

A bukás érdekes anatómiája, kedves Viktor, hogy mentől inkább tetszik halogatni a beismerést, annál nagyobb hányadát fogalmazza meg e szükséges beszédnek a külvilág. A mélyebb és könyörtelenebb következménye, hogy ameddig késik a beismerés, addig a szándékok sem változnak meg, mert pont azok dédelgetése miatt késik. Azaz, tetszhet ígérgetni bármit enélkül, az csak cseberből vederbe segít minket, Magyarországot. A pénz beszél, a kutya ugat - bizonyára ódakotául is van ilyen mondás, nem csak ómagyarul. Ezt tetszik érteni? Nem bonyolult, szándékosan nem írtam bele számokat, nehogy túlzottan megzavarják a tények az elképzeléseit.