Igen. Már nem is tudok mit kezdeni a sok sikerrel, amelynek részese vagyok. köszönhetően a Kedves Vezetőnek, s szent Jobbjának, a Mindent Látó Szemnek, akik vért s verejtéket nem kímélve dolgoznak azon, hogy számomra a lehetőségek e sosem látott tárházát megteremtsék. Tényleg túlzás, nem vagyok én ehhez hozzászokva. Annyira nem tudok vele mit kezdeni, annyira nem is merem hinni, hogy valahogy gyomorrontásom van tőle. Félek. Félek, hogy csak álmodom, s hogy egy szép napon majd ki kell józanodnom és keserves csalódás ér. Hogy olyan ára lesz, amit nem szerettem volna kifizetni érte sosem. Valahogy mindig gyanús nekem a könnyű siker. Amikor valakinek minden, mindig simán megy. Mondja, hogy mit kell, megteszi és kész, teli találat. Gyanús ez nekem, az egyszerű dolgos magyarnak.

Túl jó a költségvetés állapota. A deficit már majdnem mínuszban van. Túl jól alakul a munka frontja is. Túl könnyen tanítjuk a pusztuló ejrópát, ömerikát és a világ vaksi országait a siker eme özönére, a neo-unortodox-merkantilista gazdaságpolitikára. Sok nekem már ebből a sikerből. Túl gyors, szinte emészthetetlen a tempója. Félek. Mi lesz, ha kifogy a bőségszaru? És kisebbségi komplexusom is van tőle most már. Az az érzésem, hogy az elmúlt 20 évben valamit nagyon benéztem - mindig a nehezebb végét fogtam meg az életnek.

Amondó vagyok, inkább legyen kevesebb siker, de több munkahely. Mint más országokban. Legyen nagyobb államháztartási hiány, de kevesebb szegény ember. Mint más országokban. Legyen több inkább az államadósság, de a fizetésünk ne inflálódjon és amikor orvoshoz megyek, legyen ott, aki tud velem foglalkozni érdemben. Mint más országokban. Legyen kevéssé biztos a jövőnk, de az a kevesebb élhető legyen. Mint más országokban. Legyen inkább erős a forint, mert ha erős, akkor nekem is kevesebb a deviza törlesztőm, és természetesen az import élelmiszer, ruha, műszaki cikket is olcsóbban kapom meg, nem pedig drágábban, amit egy gyenge forint okozhat. Nem baj, ha nem több a fizetésem, de az legyen elég a megélhetésemre, ne inflálódjon egy év alatt annyit, hogy a banki kamatot feleméssze.

Inkább ne legyen siker, de az ÁFA is legyen alacsonyabb újra. Meg a jövedéki adók. Szeretnék olcsón menni nyaralni, csak is szép hazánkban persze, nem külföldön, Szép kártyával, s inflálódó forintjaimból nem az állam zsebébe önteni az útiköltség felét, amit  jövedéki adó formájában az állam a benzinkútnál leakaszt rólam. Ha már annyira szeret minket az állambácsi, ugye. Nincsenek nagy igényeim. Tényleg. Szeretném, ha a beperkált adó ellenében a gyermekem annak tanulhatna, amit ő fontosnak lát a jövője szempontjából. Hadd válassza meg a saját pályáját, szakterületét  a saját jövőjéhez 18 évesen, amiként ez nekem is járt  a sokat szidott szocreálban, ha akartam tanulni és tanultam, és amelyben minden negatívuma ellenére emberré váltam. Megbízható, dolgos emberré, sokad magammal egyetemben.

Inkább ne legyen erős és gazdag államunk, de legyenek benne erős és gazdag hétköznapi emberek. Munkások, tanárok, orvosok, pénzügyesek, ügyintézők. Mindenki a maga helyén, s amihez ért, azt művelje mindannyiunk hasznára, a megfelelő javadalmazás ellenében. Amelyből ki tudja fizetni a nemhuszonhétszázalékosáfát, a benzinnem51százalékosjövedékiadóját, a nem5egész7tizedszázalékosinflációt, a nem300forintosejrót, a nem245forintossvejcifrankot ésanemsatöbbi.

Nem baj, ha nem vagyunk a legjobbak, legsikeresebbek a világon - elég, ha élhető és kiszámítható az életünk. Nem baj, ha eltőzsdézi a nyugdíjalapomat a magánnyugdíjpénztár, én azért szeretnék választani saját belátásom szerint. Hátha mégse sikerül eltőzsdézni és hátha jól jön még egyszer, amit mégsem tőzsdéztem el. Szeretném, ha bármely választásom aktív döntésem lenne, nem pedig tétlenségem következménye. Szeretném, ha arról kéne nyilatkoznom, milyen jogviszonyaimon kívánok változtatni, s nem a távolmaradásomat, esetleg ellehetetlenülésemet kezelnék nyilatkozatként, amúgy jogállamilag.

Szeretném én eldönteni, hogy nekem milyen művészet tetszik s nem mondanák meg államilag, hogy mi tetsszen. Szeretném, ha a lehetőséget megkapnák az én kedvenc művészeim is, nem csak azok, akiket állami szakértők választanak arra érdemesnek. Szeretném azt a rádiót hallgatni, amelyik nekem tetszik, és ne kelljen félóránként állami híreket hallgatnom rajta, ha esetleg épp azért kedvelem, mert nem kell hallgatnom rajta az állami híreket. Mert esetleg nekem más fontos, mint az államnak. Hadd legyen már ennyi magánéletem, ha kötelességeimet az állammal, közösséggel szemben leróttam. Akkor is férjen ez bele az államnak, ha életem eme kis hézagában nem az ő népszerűségi indexét hallgatom, gyarapítom. Baj? Sokat kívánok?

Nem tudom megszokni a sikert. Én Bokros Lajos gyermeke vagyok, úgy látszik. Inkább ne legyen extra adó senkinek, de legyen munkalehetőségem a piaci szférában, ahol nem havi 47 ezer nettóért dolgozhatok, hanem mondjuk a tízszereséért. Nem kell alamizsna senkitől, ne gondolkodjon és dolgozzon helyettem senki, hadd küzdjek meg én is a saját sikereimért. Csak picikért, nem nagyokért, dehogy, azokat meghagyom a Kedves Vezetőnek és társainak. Nem baj, ha nehéz, ha nem annyira sikeres, mint az övék, de az legyen az enyém. Ne legyen többem, mint amit a magam két kezével össze tudok kaparni - de az az enyém lehessen, nyugodt lelkiismerettel. Nem kell annyi siker inkább, de amit megszereztem a két kezemmel, azt érezhessem biztonságban, ne sújthassák egyik napról a másikra kitalált adók, tranzakciós illetékek, bankszámlaadók. Sem itthon, sem Svájcban, sem sehol. Ha megdolgoztam érte, s megfizettem jövedelmem adóját szép hazámnak becsülettel, megbízhatóan, ugyan kinek mi köze ahhoz, melyik bankba s miért teszem, hogy hol kamatozik? Semmi. Szeretném, ha az államnak is lenne annyi bizalma bennem, mint fordítva. 

Szeretném, ha az a politikai-gazdasági program valósulna meg 4 év alatt, amire szavazok 4 évente. Nem pedig az, amelyre sosem szavaztam és nem is szavaztam volna, ha előre meghirdetik. Inkább nem kell 40 évnyi siker záloga előre, köszönöm. Elég lesz, ha 4 évente újra megválaszthatom az irányt, azzal már elégedett leszek, ahogy eddig is. Együtt csináljuk, s én is szeretnék ehhez hozzájárulni 4 évente, talán így érthetőbb. 

Inkább nem szeretnék ennyire a siker részese lenni. Mások sikeréé. Elég nekem, ha hagynak a saját képességeim szerint elérhető siker birtokosa lenni. Kicsit kevesebb, mint emez, kicsit savanyúbb, mint emez, de az enyém. Magyar, ízig vérig. Szüksége van mindenkinek az önmegvalósításra, nekem is, nem csak államunk 4 évre megbízott vezetőinek. 

Ilyen gondolataim vannak. Én így szeretnék unortodox lenni. Baj?