HTML

Férfi blog

"Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon." /Walter Lippmann/ Emberek vagyunk. A férfiak is. Gondolnak, éreznek, az autókon, nőkön kívül ezernyi más dologra is. Ennek szeretnék itt hangot adni.

Friss topikok

  • Hozzászólok: Szerencsetlen szomoru csalodott ember. Sosem lesz neked igazi szerelmed. Csak egy pina. Illatos. ... (2019.08.21. 19:18) Már csak a punci... - avagy, mi kell a férfinak?
  • legeslegujabbkor: Sajnos az emberiség csapong. Hol a hülyeség uralkodik, hol az ész kerekedik felül. Ne add fel (2019.07.11. 22:21) Nem is tudom, mit írjak...
  • Mr. Waszabi: Jézus! Most, így ennyi idő után újra olvasva tűnik fel, hogy legalább a felét n nem írtam meg akko... (2019.07.11. 19:36) Szemlélek
  • Mr. Waszabi: @Mia and me: ja, vagy úgy. Én kérek elnézést a Microsoft és a LinuxMint fejlesztői, illetve a Dell... (2019.07.03. 04:53) Isten demokrata
  • Mia and me (törölt): @desw: navégre valaki ezt is leírta hogy a 70-95 között születettekkel fizettetik ki az összes edd... (2019.03.07. 15:39) Nyugdíjpara

Linkblog

2013.04.22. 21:14 Mr. Waszabi

Miért nem számít, hogy mi volt?

Mert nem számít, valójában, hidd el nekem. Legalábbis az esetek többségében, mert vannak kivételek. Idővel rájössz te is.

Az emberek sokat foglalkoznak a múlttal - értsd: a természet, a történelem múltjával, de a saját, személyes múltjukkal is - , ám a törekvés mentén megszerzett ismeretek nem vittek előbbre senkit, mármint a mainstream kutatási irányzatok mentén biztosan nem. 

Ugyanis minden mókusvakítás ellenére, a múlt kutatásában nem a valódi ismeretek megszerzése motiválja az emberek többségét, hanem csak a jelen állapotuk, elképzeléseik, ideológiáik igazolásának vágya. Bizony. Mindenek előtt a tudósokat leginkább, de az egyes embert is. 

Hipotéziseiket, reményeiket szeretnék igazolni a múlt történéseinek elfogult vizsgálatával. Kevés a valódi ismeretre törekvő ember. Ezért nem halad az emberiség előre. Mert nem halad, ez eléggé egyértelműen látszik ma már a ráfordítások és eredmények objektív összevetéséből. 

Hja, az a fránya internet meg a kábel tv. A sok információ, amely egyre hihetetlenebb sebességgel jut el a felfedezőtől a kis emberig, nos, egyben a szűretlenségre, a kiérleletlenségre is garancia. Na meg egyre több hazugságra, népszerűséghajhászásra. Sajnos a tudósok körében is. Mennél inkább szűretlen egy információ, megpróbálatlan, ellenőrizetlen, annál hitelesebben árulkodik a közlő elképzeléseiről, szándékairól is. Már, ha valaki akarja ezt látni. Kevéssé tudja ugyanis elrejteni motivációit mohóságában. Valakinek van egy elmélete, szerez pénzt a népszerűsítésére és elismertsége, ismertsége ennek függvénye lesz, nem az állítottak bizonysággá válása, így értem. 

A magam részéről azt látom, hogy a hatalom rengeteg pénzt költ különböző, a kis emberek által tisztán tudományosként ismert szervezeteken (miután pár évtized alatt beléjük nevelte a hatalom, hogy melyek a hatalom által tudományosnak elismert szervezetek, ugye), csatornákon keresztül a hivatalosan elismert tudományok kutatásaira (ami sokszor ugyanazt a szervezetet jelenti, amelyet a hatalom pénzel a propagálás céljából, ezt ismerjük fel), amelyek egy része új dolgok felfedezésére irányul, amelyek technológiai fejlődést hozhatnak, viszont a másik fele arra irányul, hogy az emberek tudatát, figyelmét elmúlt dolgokra irányítsák. Olyan dolgokra, amelyek egyrészt nem befolyásolják a ma történéseit még ezred százalékban sem, másrészt megváltoztathatatlanok a ma embere számára. Kitűnő taktika a figyelemnek a semmi való irányítására a lényeges helyett. Feltűnő számomra az utóbbi években a Föld, a csillagrendszerek kialakulását vagy éppen a távoli jövőt kutató programok és azok publikációinak, propagandájának finanszírozottsága.

Bárki hétköznapi ember összerakhatja akár egyetlen ismeretterjesztő csatorna anyagaiból az ellentmondásokat. Egyrészt, sok anyag foglalkozik a Föld őstörténetével, különös tekintettel a dinoszauruszok életére, és kipusztulásuk okaira. Az "okai" szó kicsit erős, mert lényegében a meteorit okozta kipusztulást propagálja valamennyi. Minek, kérdem én? Miért fontos, hogy 500 különböző kutató szájából halljuk ugyanazt a nem bizonyított és nem is bizonyítható hipotézist? Kinek és miért fontos ez ma? Amikor már ennyire feltűnően sok tudós hozza ugyanazt az anyagot, ami nem tény, s nem is tud azzá lenni évtizedek óta, nos, akkor felmerül bennem a kérdés: vajon miért fontos bárki számára, hogy én azt gondoljam, hogy a dínókat egy hatalmas meteorit becsapódása pusztította ki? Nem releváns rövidke életem szempontjából, hogy valóban így volt-e, s gondolom, hogy ezzel a tudósok és az őket finanszírozó politikusok is tisztában vannak, valamint még pár millió ember rajtam kívül. Még is egyre több pénzt költ a hatalom például erre a mono-propagandára. Ilyenkor, amikor valami már feltűnő méreteket ölt, elkezdek gyanakodni, hogy vajon miről akarják elterelni a figyelmemet? Mert hogy haszna, értelme nincsen ennek a propagandának, hétköznapi szinten, vagy akár jövőnk tekintetében, nos, az bizonyos. Nincs köze az életünkhöz lényegében, talán egy ezred százalékban legfeljebb. Vagy még annyiban sem.  

Arra gondolok ezek után, hogy nyilván olyan rágógumi témákra irányítják az emberek figyelmét, amivel kapcsolatban akár a végtelenségig kétségben tudják izgatni őket, mert tudván tudják, hogy sosem fog napvilágra kerülni semmi bizonyíték, se pro, se kontra. Mélyebb okként azt látom, hogy mindez arra megy ki, hogy ne a jelen, politikusok által meg nem oldott, meg nem akart és ezért meg sem oldott gondjai, problémái kerüljenek az emberek fókuszába. Mert akkor rájönnének, hogy meg lehetne oldani a jelen gondjait, ha azok, akiknek ez feladatuk, meg akarnák oldani, megtehetnék, ám valamiért nem teszik. És erre rájővén, ezek a kis emberek elkezdenének kellemetlen kérdéseket feltenni, amiként azt néhány százalékuk eddig is tette, de a politikusok nem szeretnék, ha ez az arány mondjuk 60% -ra felmenne. 

Nézem a mókusvakító témákat: mi volt 250 millió évvel ezelőtt, mi volt évmilliárdokkal ezelőtt, hol vannak Földhöz leginkább hasonló bolygók (nincsenek, csak mondom). Utóbbit azért mondom, mert más anyagok meg épp azt taglalják, hogy akár 5 celsius fokos hőmérséklet változás miként járult hozzá az élet pusztulásához a Földön, aközben dollár százmilliárdokat költenek arra, hogy olyan bolygókat fedezzünk fel, amelyek ugyan 2x akkora tömegűek, mint a Föld, kicsit melegebb vagy hidegebb a felszínük (+- 100 fok) és ráadásul emilliószor messzebb vannak, mint a Mars, ahol nyilvánvalóan lehetetlen az embernek élnie. Mert az. Eleddig nem azér tnem küldtünk embert a Marsra, mert nem lehetne, hanem mert nem érne oda élve. Ugyanis az űrtechnológiánk jelenlegi szintje nem képes megvédeni a kozmikus sugárzástól az embereket. Ez a helyzet. 50 éve nem képes, ezért halad oly lassan az űr meghódítása. És kb. ugyanennyi ideje hajlítják nem kevés költség árán az emberek figyelmét a politikusok az űrkutatásra, hogy abban lássák szép jövőjük zálogát. 

Bémeg, ki kit néz hülyének? Ezzel kéne kezdeni a megválaszolást, azt gondolom.

De nézzük az egyéni, kis emberi vonulatot. Nem tök mindegy, hogy apád, nagyapád mit hibázott? Vagy politikusok a múltban? Rajtad semmit sem segít, még ha megtudod is  a teljes valóságot ezekről, mert a te életed más. Egyrészt, most van, másrészt egészen más élethelyzeteid vannak, amikre nem tud válasz lenni mindaz, amit elődeid maguknak sem válaszoltak meg, csak közhelyes, könnyen hihető álmagyarázatokat, álhiedelmeket örökítettek rád. Úgy véled, új porblémákkal állsz szemben saját életed során? Elnehezül a fejed is a gondolattól,, a képzelt felelősség súlyától, miszerint most te vagy avilág közepe, mert felmenőid generációi nem szembesülhettek ezekkel, ezt most neked kell megoldanod. Marhaság. Mert nem új problémák, azért. Korábban is léteztek, sokkal korábban is és ugyanazok léteztek, mint amik ma a legkínzóbbak, csak épp elődeid sem oldották meg, ahogy a jelen erre hivatott emberei, döntéshozói sem. Pedig tudták volna az elődök is, csak nem akarták, ezért nem oldották meg. Helyette generációról generációra kitaláltak inkább új és új álproblémákat, amelyek igen tudományosan hangzottak akkor is, meg gyakorta ma is, s amikről neked már már gondolkodás nélkül az a benyomásod, hogy jujj, mennyi megoldatlan kérdés a ma terhe, micsoda felelősség hárul reánk, mert a régiek nem voltak elég fejlettek, meg bla-bla-bla. De mondom, hogy ez nettó mókusvakítás. 

Nincs sok probléma, csak néhány egyszerű, amit az emberek önérdekeik előtérbe helyezése miatt nem oldottak meg. Mert nem akarták, azért. És a mai leszármazottaik épp úgy nem akarják, mint az elődök.

Erre nézve mondom, hogy az ember nem sokat változott 5000 év alatt, s ha változott is, csak degenerálódott, s emiatt igen csak kiszámítható, átlátható. Technológiai fejlődése ugyanis csak a mennyiség kérdéseire adott megoldást, minőségben nem változtatott az emberen, nem hozott fejlődést lényegében.

Összeesküvés elmélet? Nem. Csak észrevételek a hétköznapok szintjén tapasztalható egyes uralkodó vonulatokról.

8 komment

Címkék: tudomány hatalom terelés tudományosság figyelem elterelés


A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr75241923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2013.04.25. 18:45:48

Azokat ostorozod, akik a mocskos és gerinctelen politikusokkal ellentétben, valóban letesznek valamit az asztalra. Kutatnak, felfedeznek, bizonyítanak, publikálnak, oktatnak. Felteszik rá az életüket, valóban lelkesek és elszántak - sokukat a pénz sem érdekli. Valaha az űrkutatás az volt az egyik tudomány, ami a leginkább foglalkoztatta az emberiséget. Talán soha annyi embert nem láncolt esemény a televízió elé, mint amikor Armstrong, és Aldrin kilépett a holdra. Ez egy valódi, emberi teljesítmény - jóllehet akkor, az űrversenyt szintén a politika hívta életre, és finanszírozta, de azok az emberek, akik a gyakorlati részét végrehajtották nem politikusok. Ők hősök. Valódi hősök. Az ilyen és hasonló teljesítményt, amelyben fizikailag és szellemileg egyaránt a maximumot kívánja, sokkal többre tartom mint egy sportteljesítményt.

Mr. Waszabi 2013.04.25. 19:31:02

Egyfelől, amikor olvasol valamit, meg kell érteni az aspektust, amiből az írás íródott. Nem csak a tárgy fontos, hanem a nézőpont, ahonnan nézve értékelünk valamit. Azért, hogy ne értsd félre. Ez megvan?
Azután lehet értelmezni, hogy az adott aspektusban mennyire állja meg helyét az iromány.
Nos, az én aspektusom azé a "kisfogyasztóé", aki valamilyen hatást tapasztal magán, életében. Tudod, mint diétás kenyér, hamburger vagy joghurt után, amikor azt tapasztalom, hogy elhíztam tőle, holott síkegsészségesnek mondták. A tapasztalat mást mond, mint a gyártó. Szóval a kisember nézőpontja, a laikusé, akinek nincsenek előfeltevései arról, amit a szakemberek állítanak, illetve készen fogyasztható információként ráömlesztenek, s ezért viszonylag objektíven tudja a ráömlesztett információhalmaz hatásait értékelni. Mert a kilókat nézi, azt tudja értelmezni. Meg azt, hogy hízik.
Ez is megvan? Erről írtam, ebből az aspektusból.
Nem csak az fontos, hogy ki, mit tett, hanem az is, hogy milyen motivációból. És sajnos ebben a tekintetben igazat írtam. Nem azt, hogy minden rossz és minden felesleges, csak azt, hogy vannak divatos irányzatok, amelyek túl nagy hangsúlyt kapnak bizonyítatlanságuk ellenére. Azt is értem, hogy a tudós ott dolgozik, ahol erre lehetősége van. A lehetőség pedig pénz, eszköz, mert anélkül nem lehet. Ezt pedig a hatalom biztosítja, akár közvetlenül, akár alapítványokon keresztül, de nagyon ritkán kontroll és befolyás nélkül. Ez is igaz.
A tudományos pályán élőknek is be kell látniuk saját körülményeik korlátait, gyenge pontjait, visszásságait, különben hamis lesz a végeredmény. Magyarul, ha meg kell alkudnunk céljaink elérése érdekében és megtesszük, akkor ne hazudjuk azt, hogy nem alkudtunk meg, színtiszta igazat mondunk. Azért, mert nem igaz. Nem csak a tudósok vannak ebben a helyzetben ma, hanem minden szakember.
Régen volt már az, amikor mecénások bizalmat szavaztak tehetségeknek, akik bármit csinálhattak, nem befolyásolta őket a mecénás, mert nem voltak céljai a finanszírozással, nem akarta felhasználni a művészt vagy tudóst.
Az érem másik oldala, hogy nem amazokat ostoroztam, hanem a kisembert védem a szűretlen hiszékenységtől. Ők többen vannak és többet használhatok nekik, közelebb is állok hozzájuk.
A tudósoknak megvan a maguk esze, kiműveltsége a tudományos gondolkodásmódhoz - azaz az objektivitáshoz - , tehát csak döntés kérdése, hogy alakítanak-e szemléletükön, hogy nem elvszerűen követnek trendeket, hanem egyedi döntéseket hoznak, hogy mikor adják el magukat és mikor nem. Az bizonyos, hogy a mai modern kommunikációt ők is felhasználják reklámra, és nem kevéssé nyomulósak gyakorta, mint egy sampongyártó. Ennek megfelelően állításaik is annyira hitelesek, kidolgozottak.
Ami biztos, hogy idejekorán tényként közzétett állítások, amelyekről később kiderül, hogy elhamarkodott volt, nos, nem előre viszik az emebreket, hanem tévhiteiket s tévedéseiket gyarapítják, amelyek mentén nem tudnak jó vagy jobb életet csinálni. Se maguknak, se másnak.

2013.04.25. 19:53:30

A tudomány eredményei, publikációi a legritkább esetben szólnak a kisembernek - azok a tudománynak szólnak. Egyik írástudó szól a másikhoz. Hogy egy adott, mondjuk tudományos felfedezés mennyi tényt, bizonyítható konkrétumot tartalmaz, és mennyi belőle a feltételezés, az sokban függ az adott tudománytól. A matematika egy egzakt tudomány, ott -kevés kivételtől eltekintve- nem lehet találgatásokra, feltételezésekre alapozni, ellenben rideg számításokra, és azok bizonyítására van szükség. A történelem, vagy esetleg a filozófia már egész más, ott a feltételezések, következtetések elkerülhetetlenek, mert -ahogy Te is írod- a valós események, száz százalékos biztonsággal nem állapíthatóak meg, ettől függetlenül rengeteg ember számára fontos tudni (ezer okból) mi az, ami valószínűleg történt. Hogy mindezek a kisember számára érdektelenek, az ő életüket semmiben nem befolyásolja, azt elismerem. Sőt, az a kevés, amit az iskolában rájukerőltetnek mint alapvető műveltség, is lepereg róluk - nélkülük is remekül tudnak hónaljszagú neccatlétában meccset nézni. Persze az a tudós/szakember, aki a tudományt elárulja, és áltudományos maszlaggal tömi a fogyasztók fejét, megvetésünkre méltó. De hálistennek (legalábbis én azt hiszem) nem ez a jellemző. Ami a lényeg: a tudomány, a tudománynak szól. Hogy a kisember életét ez nem érinti, indifferens. Nem volna jó az, ha a mindennapi élet céltudatossága miatt, még mindig azt gondolnánk, hogy a föld lapos, és a nap forog körülötte.

Mr. Waszabi 2013.04.25. 20:14:56

@Pensive: a problémát az jelenti, hogy ezt a zárt kört maguk a tudósok lépték át a média hatékonyságát kihasználva. Elcsábultak, mondhatnám. Értem én ezt is, kell a pénz a kutatásokhoz, világos, mint a vakablak. De ennek ára a felhígultság.
És ha már én veszem észre, a média fogyasztó, akkor már baj van.
Egyébként ez felvet egy másik problémát is, mert nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.
A tudósok azért nyitottak a média felé, mert a hagyományos publikációs/elismerési rendszer nagyon merev, konzervatív. Új dolgokat, szemléletet nagyon nehéz keresztül vinni rajta, elismertetni. Sok a dogma, és nagyon tekintélyelvű, nagyon egyes embereken múlik, hogy az újat hozók c-vágányra kerülnek-e, vagy zöld utat kapnak.
Ahhoz, hogy valaki a professzori szintet megüsse, ugye kell 3 nemzetközi szaklapban kiadott publikáció. Ez a státusz biztosít kellő kutatói szabadságot a világ bármely pontján. Aki nem nyeri el a 3 publikációt, ami nagyon is embereken múlik, az c-vágányra kerül, így értem.
Vagy gondolj Nikola Teslára vs. Edison. Az egyik jobb technológiákat adott volna, a másiknak jobb üzleti érzéke volt. És az utóbbi nyert. Ma már tudjuk, hogy alakuzlhatott ovlna másképp is az iparág, ha akkor ez nem így dől el. Ugyanez a jelenség megvan a ma tudóstársadalmában is.
Másfelől,gondold meg, hogy a hatalom finanszírozta tudományos testületek bírálják el, mik a publikációra érdemes anyagok, viszont vannak a hatalomnak feltételei, mit is vár el. Mert vannak.
Szoktam mondani, hogy matematikán kívül minden terület korrumpált. Azért, mert abban nem lehet hazudni, ferdíteni, mert úgy már nem működik. Az összes többi, de leginkább a pszichológia, szociológia nagyon a hatalom által diktált feltételek igazolásában, alátámasztásában érdekelt. De még a közgazdaságtan is. Minél inkább használható gyakorlatban egy tudomány a hatalom számára, annál korrumpáltabb általa.
Szerencsére, a matekot vagy a részecsek fizikát nem értik a politikusok, ezért ezekre a legkevésbé igaz. De ha meggondolod az urán vs tórium erőművek kérdését, akkor érted, mire gondolok. Lehetett volna tisztább technológiát választani, többe sem került volna, csak a tórium után nem marad plutónium, erre gondoltam. Ezért lettek urán alapúak erőművek. Most meg itt a gond, hogy hova tegyék a sok cuccot, gond az üzemeltetőknek és gond az embereknek is, akik a környezetszennyezéstől félnek, jogosan.

2013.04.25. 20:31:31

Igazságod vagyon. Ámde sem a mindent átható korrupció, sem a tudósok szűk társaságának felhigultsága nem ok arra, hogy felhagyjunk a tudománnyal, vagy hogy lebecsüljünk bizonyos tudományos eredményeket, amelyeket ugyan sokszor kisajátított a politika, de ez a valódi értékükből mit sem von le.

Mr. Waszabi 2013.04.25. 20:51:23

@Pensive: jajj, hát dehogy is kell felhagyni vele. Kutatás nélkül nincs fejlődés. Magam is örülök, hogy látom, számos áttörés történik különböző területeken. Informatikus vagyok, lassan 3 évtizede, ezért tudom értékelni a jó dolgokat. De vannak rossz gyümölcsök is, amelyeket mégis favorizálnak ember csoportok.
Semmi sem csak rossz vagy csak jó az ember életében. A motivációk döntik el, mi mivé válik abban.
Az bizonyos, hogy nem hasznos, ha az emberek olyan félinformációkkal tömik ki fejüket, életüket, amik az ő életük előmeneteléhez nem járulnak hozzá.
Ha az egyes ember sikerességét /sikertelenségét vizsgáljuk, akkor leginkább ez látszik oknak, az ilyen tényezők aránya abban.
Nem teszi, amit tehetne saját képességei, tehetségei folytán könnyedén, mert olyasmikre koncentrál, aminek az ő élete alakulásához nincs közvetlen köze.
Nézd csak a kütyü mániát, vagy technokratákat. Mindig a legújabb mobil kell, vagy tablet, vagy 24 magos proci, képes érte sorba állni 3 napig, hálózsákkal, hogy neki az elsők közt legyen meg az új iPhone. Normális dolog? Nem gondolom. Egyensúly vesztés a saját életét tekintve. És még sok mindent lehetne példának hozni, elméleteket, világnézeteket.

2013.04.25. 21:01:26

@Mr. Waszabi: Szerintem nem kütyü mániákus, sem technokrata az illető. Simán sznob. Társadalmi elvárás, bizonyos körökben. Ájfonnak, tabletnek, és egyéb haszontalan trendi cuccnak lennie kell, különben a többi sznob kivet a társaságból. Hogy a gyakorlatban kalap szart nem ér? Érdektelen. Ami azt illeti, ez egy jó példa a tudomány eltévelyedésére, a fejlődés helytelen irányára, a hétköznapi ember életére ellenben komoly hatása van. Sőt, ha jól sejtem, csak az övékre.

Mr. Waszabi 2013.04.25. 21:28:12

@Pensive: nem árulok zsákbamacskát, magam is jól nevelt, beilleszkedő típus voltam, elfogadtam, amit mások mondtak nekem. Az öregek, a szülők, a szaktekintélyek. Aztán kezdtek olyan élethelyzeteim adódni, amikor az elődök tanácsai nem működtek, nem adtak megoldást. És meg kellet próbálni az unortodox magoldásokat. (Na nem Matolcsyét:) S azt vettem észre, hogy mindenkinek van egyéni felfedezni valója, egyéni megoldásai az életben. Olyanok is, amik mások gondjain is segíthetnek.
Egy másik, párhuzamos szálon közben elkezdett zavarni, hogy nem vagyok boldog azon receptek, társadalmi elvárások mentén, amiknek megfeleltem, amiket teljesítettem. Csak pipálgattam a listát, hogy ez is megvan, az is megvan s tulajdonképpen boldog lehetek. De, mint Winkler kolléga jól megfogalmazta, amikor egy autóra azt mondjuk, hogy tulajdonképpen megy, az valójában nem megy. Csak megpróbálunk kifogást keresni, hogy miért ne mondjunk nemet rá.
Na, így van ez az élet más területein is. Ha alkuszunk önmagunkkal, akkor azzal nem teszünk jót, csak magunk alatt vágjuk a fát.
S amikor rádöbbentem, hogy nincsenek emberi kasztok, hanem mindenki egy életre születik és van benne valami tehetség, csak különböző előítéletek, társadalmi szokványok, elvárások miatt nem él vele a többség, nos, akkor kezdtem blogot írni. Minél több olyan ember szaladgál a világban, aki saját magát éli meg, azt az életet, amit a sors neki szánt, annál boldogabb lesz az átlag. Így godolkodom. Szerintem ez fontos dolog és azt gondolom, ehhez tudok hozzájárulni.
süti beállítások módosítása