Férfi blog

Épp most csöngetett be. Nem írtam alá. Nem volt lelkes a csajszi, ezt láttam rajta, gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki nemet mondott.

Miért nem? Nem bonyolult. Mert öntudatos magyar polgár vagyok, dolgozó, önjáró, aki nem az államra vár a saját büdzséjének beosztása tekintetében, hanem saját maga oldja meg. Ezen túlmenően, szerintem ez mindenképpen egy állampolgár önrendelkezési jogkörébe tartozik. Mármint, hogy jövedelmét beossza, s ha azzal problémák támadnak, megoldásokat keressen rá maga. Hogy támogatással éljen vagy kérjen ilyet, ha úgy ítéli meg, hoyg rászorul, hogy az a megoldás. Azzal tehát nincs gond, hogy az állam biztosítson lehetőséget a rászorultaknak a rezsiköltségek támogatására, de az legyen igényelhető, adja meg a döntés, a kérés szabadságát az egyénnek, miszerint élni kíván-e azzal, vagy sem. Például közgazdasági vagy erkölcsi szempontjai okán. Jelzem, hogy rászorultsági alapon korábban is lehetett kedvezményt kapni - de kérni kellett -, és szintén kb. 10%-ot lehetett vele nyerni. Tehát ez a mostani törvény a rászorultak helyzetén nem javított, ellenben a szolgáltatókra terhelte a korántsem rászorulók luxus rezsijének finanszírozását is. Ők sem mondhatják ugyanis, hogy ők többet szeretnének fizetni, még ha akarnának sem. Remélem, világos, hol sérült ezzel a törvénnyel az emberek önrendelkezési joga, illetve milyen mértékű szándékos kár okozást hajtott végre a kormány a költségvetés rovására. Az önrendelkezés meg ott sérült, hogy a kormány döntötte el helyettünk, hogy mi jó nekünk, illetve a köznek, közpénznek. A szabadság, önrendelkezés arról szólhatna, hogy megkérdezik a véleményünket előtte, s annak figyelembevételével döntenek. Azonban mindebből csak annyi derült ki, hogy gyermeki szinten gondolkodó emberek nem néznek felnőttnek bennünket, felelősen gondolkodó felnőtteket. Nagyjából. Ez az utólagos önigazolási kísérlet már eső után köpönyeg csak. 

Nos, ez a kormány nem adta meg ezt a lehetőséget, még csak meg sem kérdezte az embereket. Nem egyszerűen eldöntötte helyettünk egy, a mi életünkbe, rendelkezési körünkbe tartozó kérdésben, hogy mi legyen, hanem maga tette fel az eldöntendő kérdést is eleve, majd megválaszolta azt. Közölték, hogy magas a rezsi, az a baj,  és hogy csökkenteni kell. És pont. Tehát közünk sem volt hozzá, mintha nem is léteznénk, vagy kisgyerekek volnánk, akik helyett apuka dönti el, mit, mikor és hogyan. Ennek fényében az aláírásgyűjtéssel utólagos igazolni akarása döntésüknek, nos, ez csak mókusvakítás, mivel el sem hangzott, hogy ha nem írják alá elegen, akkor visszavonják a rezsicsökkentést. Ez csak politikai propaganda.

De kifejtem az érem másik oldalát, amit elmondtam volna, ha esemény előtt megkérdezik a véleményemet, ne adj isten szavazni lehetett volna róla.

Egy viszonylag modern panelházban lakom pár év óta - mondhatni hozom az átlagot -, amely hőszigetelt falakkal és ablakokkal épült új korában eleve. Időközben azonban, hogy úgy mondjam,  a környezetei paraméterek megváltoztak, azaz a fűtési költségek erősen megváltoztak az elmúlt 27 év alatt. Az egy dolog, hogy az ember megtanul takarékosan bánni a fűtéssel, de nyilván van az a komfortpont, ahol ez már nem működhet. Ezt nyilvánvalóan minden lakó egyre égetőbb kérdésként élte meg, így elindult a közös gondolkodás. Szerencsére, lakóközösségünk hozzám hasonlóan értelmes, öntudatos emberekből áll, származástól, életkortól, végzettségtől vagy politikai szimpátiától függetlenül. És ez az értelmes lakóközösség egy élelmes, értelmes közös képviselőt bízott meg a gazdálkodással, aki a gazdálkodás alatt nem csak a havi költségek kifizetését, de az állagmegőrzés, fejlesztés szempontjait is fontosnak tartotta. Megmondom őszintén, hogy amikor először meghallgattam a javaslatát, miszerint hitelből újítsuk fel a házat, nos, erősen ráztam a fejemet. Ugyanis az ötlet stádiumban még nem látszott a beruházás megtérülése, ellenben a hitelezés körüli gondok, terhek, kockázatok már ismertek voltak.

De valamit tenni kellett, így a fentiek fényében közös képviselőnk 2 éve elkezdte szervezni a lakótömb felújításának projektjét. Nem lett elkapkodva a dolog, számos ajánlat, pályázati lehetőségek, kivitelezők, referenciák, tárgyalások, alapos számolgatás, közgyűlési szavazások során alakult ki, hogy mit fogunk felújítani, milyen megoldásokkal, mennyiért, s hogyan történjen a finanszírozás és milyen költségemelkedést jelent ez a lakóknak a közös költségben.

A munkálatokra végül tavaly ősszel került sor, terv szerint ment minden. A végeredményről most tudok érdemben képet alkotni, amikor már lezárult az első teljes fűtési idény és látom az egyenleget. Ennek ismeretében elmondható, hogy takarékos gázhasználat mellett, változatlan használati szokásokkal,  a havi gázfelhasználás a korábbihoz képest a felénél is kevesebbre esett vissza, míg a közös költség 70%-kal emelkedett a hitel törlesztése miatt. Forintokban mérve egy átlag lakás esetében, ez azt jelenti, hogy a felújítás előtti években 7000 ft közös költséghez a hideg téli hónapokban 27-33 ezer forintos gázszámla párosult, a felújítás után pedig 12000 ft közös költség mellett 15-18 ezer forintos gázszámlák keletkeztek. A korábbi éves fogyasztás 1100 m3 volt, az idei pedig 530 m3 lett. A takarékos használat alatt azt értem, hogy napközben, amikor nem tartózkodik senki a lakásban, a konvektorok alapjáraton mennek. A felújítás előtti állapotban ez az eljárás mínusz 10 fokos külső hőmérséklet mellett estére 15 fokot eredményezett a lakásban, ami már a kellemetlen komfortérzetet súrolta hazaérkezéskor. A felújítás után a leghidegebb, mínusz 20 fokban sem ment a belső hőmérséklet 16 fok alá. Ez elég jelentős minőségi változás. 

Kivonással megállapítható, hogy a közös költség emelkedését a téli hónapokban meghaladja a gázszámlán nyert megtakarítás, tehát a felújítás nem volt kidobott pénz. A hőszigetelés nyári, meleg időszakban kifejtett hatásáról még nem tudok nyilatkozni, de majd mérem a lakásban a hőmérsékletet. A nyerő az volna, ha megállna 25-26 fok körül, nem kellene légkondicionálót alkalmazni.  Ha így alakul, akkor egyértelműen pozitívnak mondható a beruházás mérlege, már a beruházás évében. Egyes ingatlancégek felmérései szerint az átlag lakásméretek esetében egy ilyen felújítás kb. 10% felárat eredményezett a piacon, ami szintén pozitív hatás. 

Mi a különbség a saját erőből elkövetett és az állami törvényekkel kikényszerített rezsicsökkentés között? Mondjuk annyi, hogy az elvégzett hőszigetelés hőtechnikai tényezőit nem a kurrens törvények állapítják meg. Azaz, ha esetleg 2 év múlva egy Varga X csomag keretében ez visszavonásra kerül, akkor nem állunk ott megfürödve, kalimpáló lábunk alatt a szakadékkal, mint a prérifarkas. Mert  kiszámítottuk, hogy mit kell tennünk, mit engedhetünk meg magunknak,  és megtettük, ami optimális. Nem holmi pillanatnyi önámításért, hanem hogy valami jobbá legyen életünkben. Azaz, nem csaptuk be magunkat, nem csaltunk, nem költségvetési trükközést csináltunk kockás papíron hazudozva, de nem is vállaltuk túl magunkat. 

Amiért érdemesnek találtam beszámolni a projektről a becsöngetés kapcsán. A fenti eset határozottan már befejezett és várt eredményeket mutató, azaz sikeres  beruházássá lett (megtérülni ugye majd akkor fog, ha már a hitelt visszafizettük), mire Bajnai szájából elhangzott az ő rezsicsökkentési javaslata. Az csak a véletlen műve lehet, hogy Bajnai és az én környezetemben élő különböző emberek hasonlóképpen gondolkodnak a takarékosságról, illetve a sikeres beruházás fogalmáról. Amelyről nem mellesleg mi, emberek döntöttünk, minden részletét, lépését megszavaztuk a közgyűléseken. Demokratikusan, együtt. Ez itt a siker kulcsa, azt gondolom. Talán ezért sikerült valóban, ezért nem volt kapkodás, elhamarkodott lépések, s emiatt nem kell bizonygatnunk azt sem egymásnak naponként, hogy bezzeg milyen sikert csináltunk. Nem kell, mert minden résztvevő számára egyértelmű, tapasztalják a bőrükön. Ezért nem szóbeszéd tárgya, hogy egy pár ember által elbaszott projektre hogyan húzzuk rá utólag a siker álruháját, csak hogy ne kelljen beismernünk: elbasztuk a mások pénzét.