Férfi blog

Javasolnám a T. Háznak, hogy nagy törvényalkotási lázban lassítva, foglalkozzanak már egy keveset a magyar nyelv korszerűsítésével is. Nemkülönben annak okán, hogy amit megalkotnak, annak értelmezhetősége is lépést tarthasson magával a míves produktummal. Mert különben minek a sok törvény, ugye, ha nem lehet értelmeznie az érintetteknek. Az utóbbi években ugyanis oly sok régi kifejezésünk értelme változott meg elsősorban unortodoxia hatására, hogy hovatovább már értelmezési nehézségei okoz a köz egyszerű gyermekei és/vagy a gazdasági szereplők számára. Azért és/vagy, mert mindkét kosztümben emberek alakítják a szerepet, ergo a kommunikáció tekintetében egyenlőek. A kommunikáció hatékonysága meg ugye jelentős mértékben a fogalmak értelmezésén múlik, s csak másodsorban a reá költött milliárdokon. Ha esetleg elégedetlen volna a kormányzat a saját kommunikációjának hatékonyságával, javallanám valahol e tájékon keresgélni az okokat. Itt van mindjárt ugye maga az unortodoxia szó, amely nem szerepel a magyar értelmező szótárakban, elfelejtették a törvényalkotók ennek fontos mibenlétét definiálni s magyarosítani, például érettségizők, szakdolgozatot készítők számára, akiknek ez komoly jogi hátrányt is okozhat esetleg . De ez csak egy ártalmatlan apróság.

Többek között a "költségvetés" szó hangzik fülemnek egyre disszonánsabban az idő s  a történések előrehaladtával. Úgy vagyok vele, mint az egyszeri viccben: próbálom összerakni a hűtőgépgyárból hazalopott alkatrészeket, de csak nem akar a háromcsillagos Lehel összeállni belülle, valahogy mindig lövegtorony-forma alakul ki. Azt nem feltételezvén, hogy ennyire kreatív gépész vagyok, ellenben tudok olvasni, és értem is a szavakat, amelyek eljutnak tudatomig, nos, immáron kezdek gyanakodni, hogy valahol a fogalmak jelentésével, értelmezésével lehet a gond, nem a feliratok mögött rejlő alkatrészekkel. Na de, eddig a vicc.

A költségvetés, mint fogalom, arról a tevékenységről szól, amikor valaki a bevételeit és a kiadásait egy szabott időre megtervezi. Ennek során igyekszik nagy valószínűségű összegeket figyelembe venni, mert a kis valószínűséggel bíró vagy a minden valószínűséget nélkülöző számok használata az álmodozás szóval jellemezhető, nem a tervezéssel.

Költségvetést készíteni nem új divat, mondhatni ortodox, ebben az egyes állampolgártól, családtól kezdve a kisvállalkozón és nagy cégeken át egészen az államig minden gazdasági szereplő készít. Célja a tervek realizálhatóságának, kiszámíthatóságának biztosítása, nem utolsó sorban az egyes gazdasági szereplők egymással való összekötöttsége, függései miatt. Értem ez alatt, hogy ne dőljön be az egész piramis.

Ennél fogva az államnak az elmúlt 2 évben szokványosodott gyakorlatát nem nevezhetjük költségvetésnek, mivel a harácsoláshoz, hatalommal való visszaéléshez sokkal inkább hasonlít jellegében. Javaslom tehát, a költségvetés szó helyett a harácsot rendszeresíteni. Nevezzük nevén a dolgokat, az a jó. Nem veti fel a hazudozás, a becsapás eshetőségét, többek között. Megadja a lehetőséget a függő gazdasági szereplők számára, hogy valós kockázatokkal kalkuláljanak, ami azért nem hátrány, lássuk be. 

Számomra, mint  egyszerű kisember szintjén a költségvetés szó azt jelenti, hogy olyan bevételekkel kalkulálok, amikre nagy valószínűséggel számíthatok, a kiadási oldalon pedig minden tételnél szerepel a feltételes mód, a bevételi oldal valószínűségeivel arányos mértékben. Különösen a beruházás jellegű tételeknél. Tehát, ha 99%-ban valószínű, hogy a következő év során minden hónapban megkapom a fizetésemet, mert nem látszik ok a munkahelyem, vállalkozásom megszűnésére, akkor arra a bevételre ugyanilyen valószínűséggel lehet terveznem kiadási oldalon. A profit vagy prémium esetében ez nyilvánvalóan alacsonyabb valószínűséget jelent, így arra az opcionálisan elhagyható, halasztható jellegű kiadásokat tervezem.

Persze, akármilyen precíz, racionális költségvetést készítek, megváltozhat a végső valószínűség mértéke abban az esetben, ha pl. a cégem, munkaadóm előre nem látható kockázatot realizál, vagy esetleg az állam vezet be a költségvetés érvényessége alatt, korábban nem tervezett adónemeket vagy változtatja meg a meglevők kulcsait.

Egy új kormány esetében érthető, hogy nem tud normális költségvetést készíteni elsőre, hisz még tisztába kell jönnie a saját anyagi helyzetével az általában részben cserélt nomenklatúrának, új embereknek új pozíciókban. Azonban a 4. évben ez már nem elnézhető. Szemét módon megjegyzem, hogy a sokat szidott előző kormányzat hasonló időszakában egy új miniszterelnök egy éves költségvetést volt kénytelen megtervezni, megszorító csomagokkal, amely költségvetést érdekes módon tartani tudta. Mindezt a 2008-ban kirobban világgazdasági válság utáni évben, amikorra nálunk az begyűrűzött. Politikai pártállást mellőzve, pusztán matematikai szempontból közelítve a helyzetet, hogy ennek fényében talán nem alaptalan az az elvárás, hogy egy 4. esztendejét teljhatalomban töltő kormány és parlament képes legyen egy kerek esztendőre megtervezni a költségvetését menet közben kitalálandó és bevezetendő extra adók és egyéb jelentős változtatások alkalmazása nélkül.

Mondom, nem politikai kérdés ez, egyszerűen arról van szó, hogy hatékonyan működő gazdaság csak úgy létezhet, ha minden kockázatot kizárunk, amit csak lehet. A függési hierarchia miatt ez azt jelenti, hogy ha az állam nem képes stabil és tartható költségvetést készíteni, vagy az általa ebben elkövetett hibákat nem tartalékból fedezi, hanem menet közbeni új adókkal, anyagi hátrányt okozó/fokozó jogszabályi változtatásokkal szándékozik korrigálni, akkor kiszámítható, hogy ezek a lépések a teljes gazdaságban cunamikat fognak előidézni. Minden terv borul, minden szinten, ezért leállnak, lassítanak, fagyasztanak a gazdasági szereplők, s főtevékenységük végzése helyett kényszerű újratervezésre pazarolják erőforrásaikat. Figyelmébe ajánlanám a kedves államtitkár és miniszter uraknak, hogy 4 éve így hajózik gyorsnaszádunk, ami valóban unortodox. A baj csak az, hogy unortodox módon nem lehet költségvetést készíteni egy többszereplős gazdasági rendszerben, mivel a gazdaság növekedéséhez szükséges a kiszámíthatóság valamelyest, legalábbis a piaci szereplők tevékenységéhez mindenképp. Ott nem tud érvényesülni unortodoxia, akármilyen szépnek néz ki ez fent. A törvények folyamatos cincálása, ráadásul elhibázottan, átgondolatlanul, nos, a jogbizonytalanság állapotához vezet. Ez viszont azt eredményezi, hogy  a piaci szereplők sem tudnak megbízható - azaz nagy valószínűségű elemekkel kalkuláló - költségvetést készíteni, aminek káosz és széthullás, azaz csőd, stagnálás, elsorvadás az eredménye. Ezért nincs gazdasági növekedés ma Magyarországon. Nem szeretnék okoskodni, de azért gondoljunk át egy egyszerű viszonyítást: a gazdaság akkor van rendben, ha a növekedési indexe meghaladja az infláció mértékét, azaz a kettő különbözete pozitív szám. Ha ez a szám negatív, az egyértelmű értékvesztésről árulkodik. Az értékvesztés pedig csökkenést, zsugorodást jelent, ami a fentebb vázolt függési hierarchia okán minden gazdasági szereplőre kihat. Ezért nincs és nem is lehet gazdasági növekedés Magyarországon addig, amíg a kormányzat legalább egy esztendőre nem képes stabil, azaz jelentősebb módosítások nélkül is működő jogi környezetet biztosítani, élén a költségvetési törvénnyel.