Dióhéjban. Azaz kb. 9 köbcenti agytérfogatban s annak barázdáltságba foglalt intelligencia felfoghatóságához összegezve. Igen, ennyi ez, ma, itt. Ennyi elég a mai magyar valóság megemésztéséhez. Egy drogos fecskendő is megértheti, ha ezt jobban érted. 

A dolgok olyan gyorsan történnek itt egy ideje - megjegyzem: tudatosan, szándékoltan történnek ilyen sebességgel -, hogy már nem tudom s nem is akarom a napi kormányzati lépéseket, történéseket lereagálni. Az én életem, időm is értékes, s nem telhet mások értéktelen marhaságaival való törődéssel. Ezért azt döntöttem, inkább pihentetem pár napig a napi történeseket, s amit fontosnak tartok közülük azután is, arról írok. Ami fontos holnapután is, mondhatni. A megjegyzésre kitérve: 4. éve látok itt egy kormányt, amelyik azért borogatta és borogatja szét a jogrendszert tudatosan mindvégig, hogy senki ne láthasson tisztán egyetlen percig sem, aki hozzászokott a 20 év alatt, lépésenként lefektetett demokratikus alapkövekhez, és amíg a többség kapkodja a fejét ezen új keletű változtatások szédületes viharában, addig e jeles kormányzat a zavarosban pecázhasson, ahogy akar. Ómagyarra fordítva, 2010 óta mesterségesen előállították és a mai napig fenntartják az 1990 -1993 környéki, natív jogi átalakulási folyamatok zavarát, akkori inkozinsztenciáját, mindenféle hazug, néphitető indokokkal takaródzva, csak hogy legyen zavaros a víz ismét és minél tovább, amiben ők pecázhatnak kedvükre, amíg a nemzet test tagjai a napi vetett koncon marakodnak. Természetesen a pecázás a maguk által elképzelt, ám gondosan eltitkolt céljaikat jelenti, amelyeken mindenki átlát, csak nem képes, vagy nem akarja átlátni. Annyi bizonyosnak látszik ennyi idő és történés után, hogy Rákosi elbújhatna Orbán mellett simán, már, ha tehetné, azaz, ha élne. De ez utóbbi hiányában, jobbára csak forog a sírjában. Ennyiben tudnám sommázni a kormányzat eddig és jelenlegi ténykedéseit, 3.5 év alatt.

De, a lényegre térve, két téma ragadt meg bennem. Az egyik a kékcédulás szavazás felújított változata, azaz a külhoni állampolgárok levélben történő szavazása. A másik a takarékszövetkezetek jogsértő lenyúlása.

A kékcédulás szavazásról. Magyarországon a törvény már egy ideje csak annyiban különbözik a wcpapírtól, hogy utóbbit csak egyszer használja az ember fia, míg előbbit többször lehet módosítani. Pedig, ami a papírra kerül, nos, nagyjából ekvivalens. Nem, nem az én stílusommal van a gond, hanem azokéval, akik e kétféle papirost egyenlővé tették fáradtságos "munkával". Ők így nevezik a szarkeverést unortodoxul. 

Miért emlegetem az ominózus '48-as kékcédulás választási csalást? Mert túlzás nélkül állíthatom, hogy a mostani, külhoni "állampolgárainknak" mezei levélben való országgyűlési szavazási lehetősége még annál is felületesebb, felszínesebb, azaz biztonsági szempontból jóval aggályosabb. Már csak azért is, mert ezt ma törvény teszi lehetővé, ám anno erőszakos csalás volt. Anno, a törvény szándékával ellenkezett a megoldás, most meg eleve lehetővé teszi a csalást. Nem mindegy. Az elmúlt években - értsd: Orbán Viktor második kormánya ideje alatt - a pénzmosási és pénzügyi visszaélési jogszabályok olybá változtak, hogy ma már pénzintézetek nem fogadhatnak el ügyfeleiktől tranzakciós megbízásokat postai úton beküldött, aláírt papírok alapján, hanem szükséges az ún. azonosítás elvégzése, ami azt jelenti, hogy az ügyfél a pénzintézeti ügyintéző előtt azonosítja magát személyi okmányaival és ott írja alá a papírt. De parlamenti választáson nem szükséges magát minden kétséget kizáróan azonosítani? Nem hát. Elég, ha a csallóközi nagymama, nagypapa, ükunoka, tudomisén helyett egy ember tölti ki az összes szavazóívet a családban. Esetleg olyanok helyett is, akik már  a hamut sem mondják semminek sem, mert esetleg magatehetetlenek. Szóval, kurva fontos, hogy a nagyanyám helyett ne tudjam elintézni levélben a párszárezres összegű nyugdíj folyósítását, de az országgyűlési képviselő és pártok választásánál, ahol ezermilliárdok, sőt, egy egész nemzetgazdaság sorsáról szól a döntés, nos, oda elég egy mezei, postán feladott levél is. Tessék mondani, ki kit néz itt hülyének? Annyira átlátszó a kormány csalási szándéka, hogy azt már nem is lehet egyértelműbben leírni magyar nyelven. Nem mellesleg, az ilyen átlátszóan lyukas, laza törvényekkel aláássák az ország tekintélyét, nem pedig emelik azt. Összevetőleg mondom, hogy Rákosiék nem merték megengedni maguknak ezt a luxust, pedig akkor még kevéssé demokratikus körülmények uralkodtak ebben az országban. Abban az értelemben, hogy az emberek nem voltak hozzászokva. Nos, ha a miniszterelnök elhíresült szavaihoz tartom magam - miszerint, ne azt nézzük, amit mond, hanem, amit tesz -, nos, akkor azt kell mondjam, hogy őkelme egy kékcédulás kommunista. Vagy még annál is rosszabb, gonoszabb. Aki demokráciát és felvirágzást ígért az embereknek, csak éppen elfelejtette mondani, hogy egyik sem most lesz, hanem majd egyszer, és  egyik sem az ő országlása alatt, mivel hogy esze ágában nincs megvalósítani egyiket sem, nem tartozik személyes ambíciói közé. Mert nem. Ezt meg is mondta  szájával - persze, csak a választások utáni évben - , és tettei, intézkedései is erről tanúskodnak. Ellenben megállíthatatlanul és arcátlanul törekszik a kontroll és korlátok nélküli teljhatalom Rákosit megszégyenítő kiteljesítésére, akárcsak a magántulajdon feletti korlátlan állami rendelkezés megvalósítására. Magyarul: ellopására, államérdeknek feltüntetett indokokkal. Nem mellesleg, ez utóbbiért te vagy az első számú felelős, te önámító, hiszékeny magyar választó, aki el akartad hinni meseországot egy notórius hazudozónak. Ő csak kihasználta ezt és szépen palira vett, és butaságod következtében addig turkál a zsebeidben, amíg hagyod. Eddigi intézkedésein ez látszik, tisztán, víz nélkül. Nem tudom, ki, mennyire kísérte figyelemmel a magán nyugdíjpénztári államosítást, de az annak részleteit meghatározó kormányhatározat alján Orbán Viktor s.k. aláírás figyel, nem Selmeczié. Ez utóbbi lényeges dolog, mert bár látszólag mindig valaki másod vonalbeli stróman adja arcát a kormány döntéseihez, azért azokat Orbán Viktor hozza meg végül. Nézd csak meg a többi hasonlót is, ott is az ő aláírásával fogsz találkozni. 

A másik témám a takarékszövetkezetek feletti rendelkezés lenyúlása. A Takarékbankot a takarékszövetkezetek hozták létre abból a célból, hogy a hazai és nemzetközi bankrendszerbe bekapcsolódjanak. Azért, mert az ilyen kapcsolódás fizikai, technológiai követelményeinek való megfelelés nagyon sok költséggel jár, amit egy-egy vidéki takarékszövetkezet nem képes megfinanszírozni, levelező bankon keresztül meg lassú és drága is. Levelező banknak nevezik azt, amikor egy banknak nincs saját szolgáltatása adott tárgykörben, ezért annak teljesítésével egy másik bankot bíz meg, persze plusz költség árán nyilván. Például nem üzemeltet S.W.I.F.T nemzetközi utalási rendszert, vagy nem bocsát ki saját kártyát, pláne nem nemzetközit, mert nem éri meg több százmillióért azt megvalósítania, ha az ügyfelei ilyen jellegű megbízásain érvényesíthető költségtételeken keresztül az soha nem térül meg számára.  Tehát az idő kikövetelte, hogy legyen egy saját, önköltség közelében bármi ilyesmit szolgáltató közös intézményük - ez lett a Takarékbank. Értelmes, ésszerű lépés volt. Az egyértelmű, hogy a Takarékbank tulajdonosai annak alapítói, azaz a takarékszövetkezetek, ehhez kétség nem fér. Ehhez képest a kormány úgy okoskodik, hogy a Bázel III-as tőkemegfelelési mutatók meg tudomisénmik mentén egy államilag gründolt szervezet átveszi a szabályozási és döntési mechanizmus irányítását, nem csak  a Takarékbankban, de, amint az tegnap már megmutatkozott, egyenesen a szövetkezetekben is. Az integrációs szervezet ultimátumot adott a szövetkezeteknek az alapszabályaik tartalmát illetőleg. Mesélje már el valaki nekem, hogy ez hány ponton nem ütközik hatályos magyar törvényekbe? Költői kérdés volt természetesen, hiszen vagy tucatnyi helyen sérti a magyar jogszabályi rendszert, meg az ejrópait is. Emiatt bármelyik nemzetközi bíróságon megüti a kormány a bokáját, amennyiben a sértettek nem hagyják annyiban a  kormány próbálkozásait. Még a Takarékbank sem diktálhatna a tulajdonosainak, azaz takarékszövetkezeteknek, de egy államilag gründolt, úgymond ellenőrző szervezet meg pláne nem. Vessük össze ezt azzal, mintha a PSZÁF tollba mondaná, milyen legyen a bankok alapszabálya. Ugyan egyes pontokat, szabványoknak, előírásoknak való megfelelőséget megkövetelhet azokban, de olyat, ami az ő tulajdonosi szerepét helyezi kilátásba, annak a tulajdonjog gyakorlásának elkobzásában megnyilvánuló következményeit, nos, olyat nem. Ilyet 1948 óta nem baszott a világ ebben az országban. Mert nem az ő tulajdona, nem az ő pénze. Ismét azzal a helyzettel állunk szemben, amikor a kormány azokat próbálja kigolyózni tulajdonukból, akik nem elég erősek és integráltak ahhoz, hogy jogaikat érvényesíthessék vele, intézkedéseivel szemben. Nem mellesleg, a patikák tulajdonjogáról rendelkező jogszabályi változás mögött is hasonló kormányzati szándékot sejtek. Egy nagyobb, tőkeerős céggel nehezebb ujjat húzni a bíróságon, mint egyes patikusokkal. A dolog lényege, hogy törvényileg megosztják az embereket, a tulajdonosokat, akik így nehezebben tudnak összefogni a kormányzati törekvésekkel szemben. Például nehezebben tudják jogi képviseletüket egységesíteni. Nagyon mocskos húzás, de ezt is Orbán Viktor csinálja, csak szeretnék rá emlékeztetni. Nincs itt semmiféle nemzeti érdek, csak egy pártslepp, vagy még az sem. Csupán egy maréknyi ember, aki mindenki mást hülyére igyekszik venni, s ehhez használja a választóktól hazugságokkal kicsalt hatalmát. 

Szóval, el kéne gondolkodni. A választóknak. Hogy mit is akarnak itt jövőre. Hogy mi is valósult meg mindabból, amit Orbán és a FIDESZ-KDNP megígért itt 4 éve. Hát abból nem sok. Ami mégis, az meg nem úgy. Viszont rengeteg olyan változást is eszközöltek, amiről viszont szó sem volt a választási ígéretek közt. Például nem szerepelt a magántulajdon trükkös lenyúlása, ahogy nem szerepelt az sem, hogy a külhoni magyarok hitelesítés nélkül, sima postai levélben szavazhatnak majd, ha megkapják a kettős állampolgárságot. A magam részéről erről azt gondolom, hogy aki nem él itt, nem fizet ide adót, az nem válasszon képviselőt, kormányt sem. Mert nem igazságos a dolog. A más faszát én is könnyedén dugnám a csalán közé, az nem nehéz. Viszont igazságtalan a szenvedő alannyal. Nem, nincsen már illúzióm a felől, hogy a kormány magasról leszarja a határainkon INNEN élő magyar állampolgárokat, érdekeiket, hogy élnek-e vagy halnak, ezen magatartásuk épp elégszer megnyilvánult már az elmúlt több, mint 3 évben. Csak egy dolog, hogy mi történt, meg hogy ezt szó nélkül hagyjuk-e. Van az a határ, amit egy demokratikusnak nevezett kormány nem léphet át egy demokratikus országban. Nos, ez a kettő - sok más mellett - biztosan az. Ne hagyjuk, amondó vagyok.    

A dolgok rajtunk, választókon, hétköznapi, átlagmagyar állampolgárokon is múlnak, legalábbis így kéne, hogy legyen, ha itt valóban demokrácia van. Ha nem próbáljuk meg ezt érvényesíteni, akkor igen sokára fog kiderülni, hogy ebbéli hitünk valójában nem találkozik Orbán Viktor demokráciáról hirdetett, állítólagos elképzeléseivel. A puding próbája az evés - a demokráciáé a népakarat megnyilvánulása. Azt semmi esetre sem nevezném népakaratnak, amikor azért szavazol Orbánra, mert félsz, hogy mi lesz, ha nem, vagy ki lesz helyettük, vagy rosszabb esetben azért, mert még mindig hiszed, hogy a mások kárán lehet majd neked jobb. Minden lopásért fizetni kell egyszer - senki nem ússza meg. Te sem. Amit ellopsz ezzel a felhatalmazással a szomszédaidtól, barátaidtól, rokonaidtól, csupán, mert azt gondolod, sosem derül ki, hogy kire szavaztál - nos, marhaság. Mert utólag nagyon is fogod tudni, hogy a saját családoddal, gyerekeddel, rokonaiddal vagy a szomszédaiddal basztál ki. És nem fogsz tudni a szemükbe nézni. Kell ez? Na ugye, hogy nem. Élj tisztán, s jó életed lesz.

A nagy és népszerű tévedés abban van, hogy nem az a kérdés, hogy ki lesz, lehet helyettük, hanem, hogy mi lesz, lehet, ha nem ők lesznek. Hát, az eddiginél csak jobb élet, az bizonyos. Stabilabb jogrendszer mindenképp,  s ennek nyomán stabilabb, kiszámíthatóbb, prosperálóbb gazdaság. Még akkor is, ha esetleg egy többség nélküli hatpárti parlament alakul ki választásaink nyomán. Még ez is kevesebb kárt okoz ugyanis, a megállapodásra nem jutás, a nehezen megegyezés, mint bárkinek a rapid törvényalkotó többsége. Gondolom, ezt nem nehéz átlátni ma már. Ha van eszed, vedd számba, mi kárt okozott az elmúlt 15 évben a többségi kormányzás, pártállástól függetlenül. A szélsőség nem teremthet kiegyensúlyozottságot sosem, ezért nem jó e modell. Értsük is amit olvasunk, javallanám. Kevés kivételtől eltekintve eddig is mindegy volt a többség számára, hogy ki a miniszterelnök épp, nem jártak vele össze partizni, csak az intézkedéseik voltak lényegesek, azok érintették az átlag magyar életét. Pénz beszél, a kutya ugat, nagyjából. A többi csak lózung.