Férfi blog

Bizony, az a mai átlag ember. Szerencsére neveltetésem - az élettől - nem ebbe az irányba terelt az elmúlt 2 évtizedben. Talán nem tűnik ki írásaimból, de Isten báránya vagyok. Habár emberekkel szemben nem mindig szerény - az arcosokkal szemben könyörtelenül megalázó - , de Isten néha rám vetülő árnyékában azért mindenkor az. Nem felejtem, honnan jövök, kinek a kegyelméből éltem az idők során, kinek köszönhetem szerencséimet. Ma leginkább azt a szerencsét, hogy az emberek más emberek, felmenőik hazugságainak hívén, elbutulásukban nem tudtak magukkal rántani - nem tudtak szemközt hazudni eredménnyel. Azt gondolom, az számít, hogy ami igazban hiszünk, ahhoz hívek tudunk-e maradni, bármi körülmények között. Remélem, én tudtam. Remélem, ma már csak, nem mondom biztosan.

Közben az átlagember vámpírrá lett. Látom, tapasztalom, nem pedig vélelmezem. Csendben néztem, évtizedek óta e folyamatot. Tehát, tapossa embertársait, más emberek viselkedésének elterjedtségére hivatkozva, szívja embertársai vérét akár, vagy gyilkolja azokat - mondván, őt is gyilkolják, az ő vérét is szívják. És még nem éltünk meg apokaliptikus helyzeteket, csak némi vesztés volt csupán, reményekben, elvárásokban. Nem történt egyéb. Én meg ide állok, és szólok, hogy nem jól cselekszik, nem Isten szíve szerint. Mert ez az, ami számít, ami mindenkor számított az ember történelme során - s ma is. Hogy létünk - minden emberi önhittség, s az ezt alátámasztani igyekvő gyártott hiedelem ellenére- nem több, mint hogy emberek maradjunk, azok, akiknek valaha megszülettünk e Földre. 

Értékrend? Én előttem nem áll meg egy képmutató farizeus sem. Azért nem, mert magam sem voltam az mintegy 2 évtized óta, amióta tudom - nem magamtól - , hogy az embernek milyen életet kellene élnie, ha igazit akarna élni. Nem ítélek, de néha beszólok. És botrányt is keltek általában, de ez engem nem érdekel. Nem én vagyok az, akinek tanulnia, pályát módosítania kell elgondolásaiban, azért. Vagy neked van igazad, aki a szomszéd eltaposásában, embertársaid kihasználásában hiszed megvalósítani magadat, életcélodat - vagy nekem, aki mindennek ellentmondok. Nem ítélek, de nem hagyom szó nélkül a hazugságot, az árulást, a csalást. Pech ez azoknak,  akik más emberek elferdüléseit, ismerethiányát kihasználják ezekben a maguk pórias hasznára. Pech, mert a körmükre, orrukra koppintok, ha tetten érem őket hazudozásaikban, embertársaik átverésében. Erkölcsi kötelességem.  Nem álszent módon, csupán azokban, amelyekben magam is egy magasabb értékrend szerint élek. Nem sanyarogva, irigyen, mint az emberi hagyományok mentén éldegélő keresztény teszi, hanem tisztán és őszintén. Mondhatod-e bármire, ami mellett szót emeltem, tettem valaha is, hogy képmutatás volt? Nem.

Amiben magam is sáros voltam, vagyok, abban nem ítéltem másokat. Nyilván, aktuális ismeret szerint. Mert volt, amiben vártam olyasmit másoktól, amit magam sem teljesítettem be - de nem sok ilyesmi volt. Amikor pedig ráébredtem, mit tettem, akkor kussoltam és tanultam, idomultam, hogy érdemesebb legyek a kegyelemre. 

Nem a kokain árulása a bűn, vagy adót csalni - az igazi bűn az az árulás, önzés, amit önmagad vagy szeretteid ellen követsz el. Amikor nem vagy önmagad, amikor mást mutatsz magad előtt, mások előtt, mint ami vagy, mint amire képes vagy. Akkor hazudsz igazán, akkor csalod meg magad, és másokat is. Istennek a legkevésbé tetsző emberi mutatványt követed el. 

Jó lenne, ha elgondolkoznál a fentieken. Nem nekem, hanem neked volna jobb. Az én hiányosságaimon - bűneimen - nem segíthetsz, csak mindenki a magáéin. Te is, én is. Boldog élet, amikor nem arra riadsz álmodból, hogy mit nem tettél meg, vagy mit tettél, amit nem kellett volna. Ha nem szoktál így ébredni, akkor vagy bűntelen, szerencsés ember vagy - vagy sokkal többet hazudtál önmagadnak, mint valaha is kellett volna. Rajtad áll, te ügyed, hogy mi a valóságod igazából. 

Szép estét és szebb holnapot!