Férfi blog

Sokféle gyilkos létezik. A média igyekszik az egyszerű, ember-ember elleni gyilkosokról tájékoztatni, tudatlanul, hívén, hogy még rettegést kelthet a szívekben. Sőt, az érdeklődés lanyhulásától hajtva, egyre többről, egyre szörnyűbbekről. De nem róluk szól mai történetem, hanem akiket maguk is rejteni igyekszenek, rettegvén a szembenézés felelősségétől, vagy az olvasók, nézők elvesztésétől, akiket elveszítenének, ha a hatalom megszorongatná őket a valódi veszélyek leleplezése miatt.

Mert vannak másféle gyilkosok, akik sokkal inkább rászolgáltak a gyilkos névre, mint bármelyik a napi hírekben. Ma azokról írok, akik tömegesen, előre eltervezetten gyilkolják embertársaikat. Onnan indulunk, hogy eleve nem tekintik a más embereket velük egyenértékű s ennek okán egyenjogú embereknek. Hanem valamiféle, alájuk rendelt biológiai rabszolgáknak. Ők azok, akik fehér ingben, öltönyben, nyakkendőben gyilkolnak, mosolyogva arcodba, az általad fizetett kábeltévén, interneten keresztül, miután elköltötték pazar vacsorájukat szintén a te pénzeden. Légy okos, mondom.  

Azokról írok most, akik nemzedékeket gyilkolnak meg tudatuk szintjén. Mert másképp nem lehet az ilyesmit véghezvinni. Igen, nem kérdéses, hogy ördögi tervet valósítanak meg - ember nem képes kitalálni ilyesmit. 

Sztalinról, Hitlerről, Orbánról, Putyinról, Erdoganról, és a többi tömeggyilkosról írok. Nem emberek egyszerű megölése a gyilkosság. Kissé átvitt értelemben írok, de a lényeg ugyanaz mindezek közt - embereke ítéltek halálra. Hogy gyorsra-e vagy lassúra, az majdnem mindegy a végkifejletet illetőleg. A gyilkosságok gyilkossága a tervezett, élve elsorvasztása olyan nemzedékeknek, akik még nincsenek öntudatuknál vagy még meg sem születtek, mint előbbiek jövendő gyermekei. Mindezt csak azért találták fel ők korszakosan, hogy ne kelljen szembenézniük egy papírlapon a kivégzettek számával - azaz, hogy takarhassák lelkiismeretüket az utókor előtt, miszerint ők nem öltek meg x számú embert. De valójában látni kell, hogy aki elveszi egy ember életlehetőségeit, szabadságát arra, hogy úgy élhessen, amint az belőle ösztön szerint származhatna, nos, az gyilkos, akár golyóval ölte meg, akár csak szabadságában korlátozta áldozatát. Sőt, utóbbi gonoszabb ezerszer, mint előbbi, hisz rejteni igyekszik szándékát megannyi hazugság mögé. Oka van. Mégpedig az, hogy magával sem tud elszámolni már tervei, szándékai szintjén sem, de egoja erősebb, mint lelkiismerete.

Őket megelőzően utoljára ilyet a Római Katolikus Egyház követett el tán - igaz, ők évszázadokon át gyilkolták az állítólag legfelemelkedettebb keresztény Európa és más kontinensek lakosait. Megtévesztéssel, "jelentésátvitellel" (Szolzsenyicin megfogalmazásában) igazolva utóbb tetteiket, mind e mai napig. De mindannyiuknak sikerült, ami nem éppen dicsőséges az emberiségre nézve. 

Az indulatból elkövetett, face2face emberölés bár gyakori, még is kevés embert érint. Nem szép, sőt, alantas megnyilvánulása Káin indulatának - évezredekkel később, változatlanul. Ocsmány dolog volt akkor is meg ma is az. Sőt, ma annyival ocsmányabb, hogy minden elkövetője ismeretében van az ősi bűnnek és következményeinek.

De nincs ősi példa a tömegek tudatosan tervezett, lassú felemésztésére - ezt mindenki magának találja ki, ősi példa nélkül. Pontosabban, van ősi példa, de az minden ember számára tiltott volt kezdettől. Ehhez nyúl vissza bárki, aki annak receptjét életre kelti. Az említettek mindegyike ilyen ember - már, ha embernek nevezhető az ilyen. 

Nincs kétségem afelől, hogy Magyarország mindig is ütközőpontja, szellemi határmezsgyéje volt történelme során a gonoszságnak. De maga döntött mindenkor e nemzet afelől, hogy épp merre húz. Most nagyon a mélybe, a sötétségbe, ez látszik. A szomorú az, hogy sok évszázadig billegett a nemzet libikókája - felemelkedett időszakok után következtek a széthúzás, árulás, romlás időszakai, váltakozva. De a mostani vezetést nem előzte meg igazán felemelkedő korszak - most csak mélyült a gyilkosság vájata a nemzet folyójában. Meg kell halnia minden nemzeti hazugságnak, illúziónak - vagy maga a nemzet pusztul el. Előbbi esetén harc lesz. Muszáj lesz, különben a hazugok, árulók, gyilkosok nem hagyják abba rontó tevékenységüket. 

Nem az én gyermekem lesz áldozat. Volt elég eszem mindenkor, hogy a hazugok ellen neveljem elméjét, s kései korában kényszerült megélni a mát - már nem lehet hülyíteni tankönyvek által. De sok ember él még itt, akinek gyermekei, sőt tán maga is,  áldozatul eshetnek eme nemzetgyilkoló gépezetnek, holmi egyéni, éretlen elképzelések önzésének. Orbán is csak magáért felelhet majd, amikor Isten elé áll - de mi, közönséges emberek is sajátunkért felelünk majd. Amibe természetesen beletartozik majd a "mit tettél a világ jobbításáért?" kérdés is. A mi  legfájóbb kérdésünk az lesz majd: mit tettél, hogy gyermeked agyát ne fertőztethesse meg a Gonosz? Akkor nagyon fog fájni, ha azt kell mondanod: de hát féltem Uram, azért árultam el gyermekeimet. 

Évszázadok alatt megmutatkozik minden ország, társadalmi rend valója. A kommunizmusé és a fasizmusé már rég megmutatkozott, ezért rázta le magáról minden ország a magáét, még a 20. században, néhány évtized után. Az akkori generációk ott tanulták helyben, hogy mi a helyes magatartás. De te már tankönyvekből tanulhattad, mi a helyes hasonló szituációban. Nagy szégyen tehát, ha most szavazói támogatással, vagy éppen nem-részvétellel itt , nálunk kap erőre először Európában a kommunizmus vagy a fasizmus. Egyelőre nem látom, melyik lesz, Orbán nagyon igyekszik keverni a kettőt, hogy ne ismerjünk rá egyikre se,  de úgy tűnik, hogy fasizmus lesz inkább. 

Nos, gyermekeidet nem fogja vigasztalni, hogy hülyeséget okán elbsztad életüket. Asszem, te sem ezt tervezted számukra, de legalább akkor használd eszed, ha már szólt valaki érte. Még menthető a jövőnk.