Férfi blog

Mi van itt ma, bazmeg? Megmondom. Emberek elkényelmesedett milliói, akik sokat olvastak történelemről, ám meseként kezelték az tudatukban évtizedek óta, nem pedig más emberek hús-vér-szellem életeként fogták fel. A mit-gondolunk-mondunk-valamiről és a mit-teszünk-hasonló-helyzetben között ennyi csupán a különbség. Generációk tucatja óta, nem mellesleg. Sok kár keletkezett e hazugságfolyam mentén, nem lehet már átugrani a felhalmozódott nagy kupac szart, ez a valós helyzet. Ezért szar az életed, és ezért volt már nagyapádé is az. Vannak dolgok, amiket nem lehet elintézetlenül hagyni - mert nem szűnik meg a probléma, csak gördül, mint  a lavina, és egyre hízik. Ez nem egy számítógépes játék, ahol ha gémóverre futsz motivációid, bénaságod mentén, akkor új életet kérhetsz. Ez csak egy tévhit - elég régi, de változatlanul működésképtelen. Pech, hogy pont nálad futnak törésre a dolgok, sok generáció önámításai után? Ja, az. De ettől még nem szabadulsz a terhektől. Nem csak a vagyon öröklődik, de a restanciák éppúgy. Hát, ahogy látom, ez utóbbiból halmozódott fel több. Pech. 

Hitted évtizedek óta, hogy a nácizmus, a kommunizmus, vagy a feudalizmus, a rabszolgatartás csak régi idióta emberek terméke? Hogy neked ehhez semmi közöd nincs, nem kell legyen, soha többé, mert más korokban ezeket már elintézték mások - helyetted? Hogy a jogtalanság - akármilyen viszonylatban, akár országok, nemzetek között, akár férfi-nő viszonylatban - a 19. század végén, a 20. elején felszámolódott nemzetközileg? Még is, milyen alapon hiszed ezt ma, a 21.-ben?

Semmi alapja nincs ebbéli tévhitednek - s jobb esetben tévhitednek. Mert már ezen is túl vagyunk, már rég nem arról van szó, hogy mit hittél. Hanem azzal szemben álló, általad is teremtett valóságról. Ha úgy jobban érted, arról a valóságról, amely pont e kényelmes, önző önmegtévesztésed okán jöhetett létre, válhatott valósággá.

Ma már arról van szó tényszerűen, hogy hazudsz, mint a vízfolyás, magadnak először, aztán másoknak is, egészen addig a szintig, amikor képes vagy akár megölni is azt, aki akárcsak szólni meg e tendenciáért. Mert nem akarod tudni, hogy a valóság, amelyben élsz, s amelyet neked kéne valójában alakítanod, itt és most, nos, hogy annak kurvára semmi köze hazugságaidhoz, önámításaidhoz, téveszméidhez, pontosabban, hogy e kettő között egyre mélyül a szakadék, s a feszültségek, melyek nyugalmadat egyre inkább zavarják, nos, csak te miattad, a te önámításaid miatt növekednek.

Az ilyen magatartás okozza mindig a törést. Valami, valahol egyszer csak felrobban a feszültségtől. De nem azért, mert valaki vagy valami rajtad kívülálló tehet a történésekről, hanem mert te tehetsz a nem történésekről. Nagyon nem mindegy ám ez. Nem menekülhetsz a születésedtől rád rótt felelősség elől, ezt jelenti. Nem elég magadra gondolnod, s e fő elv szerint hazudozni végig egy életet, akár lemenni spárgába, vagy lefeküdni akárkinek, aki meg akar kúrni, s aztán magyarázni, hogy hát az életedet féltetted. Van istened, aki neked mást mondott. Nem ma, nem tegnap, hanem évezredekkel ezelőtt - s igazságai ma nem hogy megállnak, de beteljesíted azokat - ellenpéldaként. Nem jó szerepben tetszelegsz, amondó vagyok. Mert az ellenpéldákat azért ismerjük évezredek óta, hogy ne váljunk olyanokká. Valamit benéztél, azt gondolom. 

Kapd hát össze magad, és változtass. Válj emberré - azzá, olyanná, amilyennek Isten rendelt téged. Az emberek közösségét ugyanis nem hatalmazta fel, hogy agyonverjenek téged, ha nettó elárulója vagy mindannak, amit az emberekre rótt - elhordozásodat és bűneid megbocsátását rótta mindenkire. De ez nem jogosít fel téged arra, hogy beleszarj mások életébe. Mert hogy, nem csak másokhoz szóltak a parancsok, hanem hozzád is. S amiképpen másokon számon veszi mulasztásaikat, akképpen rajtad is. Ez nagyon nem mindegy - se nekünk, többieknek, sem neked.  Ha nem vetted észre, hogy már elkezdődött a számvetés ideje, akkor időszerű lenne körülnézned. Már tart egy ideje. Az más kérdés, hogy te miket hazudsz erre a folyamatra - de ez a helyzet most arról szól, hogy te miről mit szeretnél hinni. Nem. A valóságról szól és a jövőről.