Férfi blog

Néztem Franket, ismét - Mindenki megvan c. film Robert de Niroval. Más apák és fiúk szövevényes, küzdelmes kapcsolata jut eszembe róla, történetéről.

Nem szabad egy férfinak önzőnek lennie. Egy apának biztosan nem. A férfi kocka, nyers, általában. Nem veszi észre gyakorta, hogy szétveri a porcelánboltot, primitívségénél fogva. Ugye a kocka sarkai kilógnak térülés-fordulás közben, ez ilyen. De. Egy dolog, hogy meddig terjed a jogos, spirituális lényeg, és honnantól kezdődik az ego által szorgalmazott kockaság. Merthogy a kettő nem ugyanaz - a spirituális lényeg nem sértő, hanem iránymutató, előrevivő. Az ego az, amely lelki sérelmeket felhasználva, azokkal alátámasztva szélsőséggé sarkítja, felnagyítja azt, aminek a természetes, vele született mértéke egészséges, hasznos, de emígy romboló hatású.

Az a helyzet, hogy a férfiakban sok a gyávaság, érzelmileg különösen - ezt palástolják többnyire a kockaság egyszerűsítő intézményével, tudattalanul vagy tudatosan sarkítva személyiségüket a felé. Mert ez a könnyebb - innen tudni, hogy gyávák. Mert aki a könnyebb utat választja, az menekül valami elől - félelmei elől. Ez van. MInt, ahogyan a nőknek is könnyebb kikerekíteni magukat valamely női sablonra, eljátszani a hülye picsát, a tudatlan-ártatlant, vagy éppen az okostojást. Egy kutya - mindkét nemnél az egoról fakad a történet. 

Na de, ma terítéken a férfi van:) (csajok, ma kurvára örültök, mi? Korai öröm...nőkről több szemétséget, aljasságot tudnék írni, de megértésből és érdektelenségből nem teszem...jobbára - minek rúgni abba, aki két sarokkal később a saját hülységébe botlik? Ugye, hogy értelmetlen? Nos, szerintem is:). Szóval, az egy dolog, hogy a férfi maga sokat mulaszt saját életéből, ha ilyen, de van ennél fontosabb szempont is. Minden férfi gyereket akar, akire örökítheti magát, nevét, szemléletét ( ami gyakorta elég nagy marhaság, mert se ő, se a neve nem ér zérót se), akire majd büszke akar lenni, már mint, ha a gyerek őt tükrözi bármiben. De legyünk megbocsátóak e férfitévhit primitivitásával szemben (ezt a szót nem is ismeri fel a helyesírás-ellenőrző szofver, azért ez elárul valamit a kultúránkról:), hisz a férfiak többsége nem több állatnál. Magyar átlag hite szerint, legalábbis. Nem tudom megcáfolni ezt a hitet, ez is elárul valamit,szintén a mi kultúránkról. 

De azért. Fejlettebb gondolkodásúak inkább annak örülnek, ha gyerekük önjáró, megküzd a saját útjáért akár velük is, és sikerrel járják azt. Szemlélet kérdése. Azonban, minden fiú gyerekként kezdi. És nem lehet kis férfiként kezelni, vannak más igényei is ahhoz, hogy kerek, komplett emberré nevelkedjen. Nem ketrecharcosnak születik egyik sem, pláne nem gyerekkorban. Be kéne csukni az olyan apát, aki elveszi fiától, lányától a gyerekkorát, azt a felhőtlen időszakot, amikor megtanulhatja, mit jelent boldognak lenni. Mert, akitől elveszik ezt, annak nincs mintája később sem soha, arra vonatkozólag, hogy mit is kéne elérnie, mi kéne motiválja őt. Ezért nem tudja majd saját családját sem boldoggá tenni. Boldogtalan életeket okoz maga körül. 

Szóval, apák és fiúk valójában a kapcsolatról szól, amelynek mentén felépülhet a Kapcsolat. Az a kapcsolat, mely kihúzza, végigviszi kettejüket mondjuk akár 40-90 éven át. Mert nekem ezek a perspektíváim. Nem tegnap óta, hanem vagy 30 éve. És időarányosan ott vagyok a szeren. Hogy te mit hiszel? Hát az nem nagyon érdekes számomra. Honnan indulsz? Hogy a magyar férfi átlag 47 évet él? És még van pofád megnyilvánulni ilyen nyilvánvalóan obszcén fasz hiedelem mentén? Megérdemled, hogy bárki figyelmen kívül hagyja bármiféle, életről alkotott elképzeléseidet? És csodálkozol ezen, ha szembesülnöd kell vele? Én nem tenném a helyedben, ha csak ennyi IQ/EQ tellene tőlem. Nem is akarom tudni igazából, mit is képzelsz, ha csak ennyit tudsz letenni a valóság asztalára. Hát, ennyire legyél büszke legfeljebb átlag magyar női elképzeléseidre, elvárásaidra, hamis ideáidra - lófaszt nem érnek, még annál is kevesebbet.

A magyar nők 90%-a nagyjából ennyit mondhat magáénak, teljesítményének - de a jó hír az, hogy csak rajtuk múlik, javulhat-e ez az arány. Mármint ténykedéseiken, döntéseiken.

Ami szomorú, hogy sok éves tapasztalás mentén írtam e posztot, és megírása után majd egy éves kivárási idővel tettem közzé. Volt hát elé időd javítani ezen a képen, lett volna, de nem tetted - erről szól e ma esti sztori. Bocs, ha lekésted, erről nem én tehetek:)