Üres héjak sétálnak a földön -
kevés ruha van szép nőkön.
De hiába vonzók, ismerem már őket,
mind díszes csapda a férfinépnek.
S nem ezt keresné amaz, ha volna mit,
de tartása kevés, ezért meghajlik
a női akarat előtt akár hétrét,
csak hajtja ösztöne a vérét.
S elébb még eszén van, emlékezik,
milyen az, amikor álmában verik,
de aztán lassacskán elmerül,
sőt, egyenesen menekül,
a szép mellek, lábak tengerébe,
s kudarcát, okait feledi egy-kettőre.
Aztán megtörténik újra - hiába remélt,
a dolgok elromlottak, s társa is kiélt.
Némán bámulja az esőverte ablakot,
valamit vár - már csak egy szebb napot.
S párja bár hiszi, hogy már ismeri,
azt ami történik épp, észre sem veszi,
sosem tudja meg, mikor tört el a közös,
ahogy jövője, úgy múltja is ködös.
S megint elválás, könnyek, harag -
csak épp szívükből is kitört egy darab.
De ezt nem látja senki sem már,
hisz a nőre új pasi, párjára másik nő vár.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.