Férfi blog

Tehát azt vonom le a realitás ezen fénycsóvájából ma (is), hogy élnem kell, és aszerint az ósdi, avítt szempontrendszer szerint, ami szerint én intéztem az életem dolgait a fent említett idő óta. Konzervatív, ám nem elmaradott. Egyszerűen azért, mert ez idő alatt senki nem tudott jobb alternatívát kínálni sosem, és végül mindig a saját elképzeléseim mentén maradtam életben. Szóval, van eszem az élethez, annak bármely aspektusában, erre gondolok.

Bár sokan kínáltak sokféle hazugságot menet közben, azok egyike sem volt alkalmazható a valóságban - és ezért nem is tudtam azonosulni egyikkel sem. Nem csak aktuálisan, átmenetileg, ha nem soha a büdös életben. Legalábbis, ha ezt 30 év valóságra vetítve nézzük. Én meg arra nézek, ami van, ami létrejött, s nem mások homályos vágyaira, amelyek soha, sehol nem öltöttek testet e földön.

Én viszont naiv vagyok, hogy megpróbálom a gyakorlatban mások tuti-szent állításait, aztán legfeljebb reklamálok, ha működésképtelen hazugságot hirdettek tuti-megoldásként. És nagyjából ekkor szoktam bárki elsőszámú-közellenségévé válni, amikor bemondom nekik a tuti vesztes pozíció paramétereit. Ezt a profi, szponzorokból élő bloggerek nem szeretik, sem a profi újságírók, akiknek posztjait kommentelni lehet. Érteni értem bármelyiküket, csak azt nem, hogy aki csal, az miért adja meg a lehetőséget a kommentelésre. Én nem adnám meg, ha tudatában lennék annak, hogy valakinek eladtam a számat, blogomat.

Nyugi, én előbb törölném ezt, minthogy eladnám bárkinek. De, legalábbis kiírnék egy egyértelmű tájékoztató szöveget arról, hogy innentől egy nő vagy buzi írja a Férfiblogot, mert eladtam azt szegénységi bizonyítványom kiállítása és hitelesítése ellenében. Persze, nyugi - ez sosem fog megtörténni, mert egyrészt, nem vagyok buzi, másrészt, ebből kifolyólag sosem fogom eladni senki buzinak, vagy nőnek. Nem azért ez az álláspontom, mert mások az enyémtől eltérő álláspontját nem volnék képes tolerálni, hanem mert ez a blog az én álláspontomból született, születik újjá naponta, és értékrendem nem változott a kezdetektől - férfi vagyok, magyar, egyszerű és nem túldimenzionált - és erről szól e blog, hogy én mit gondolok ilyen férfiként bármiről.

Átlag, magyar, diplomás vagy szakmunkás férfiak nevében nem tudok nyilatkozni - hisz én is csak a magam nevében mondhatok bármi, a valóságról alkotott látképemet. Ami biztos, hogy nagyjából egy szakmunkás fejével, paraszti logikájával gondolkodom ma is, attól függetlenül,  vagy pont nem függetlenül, hogy magam nem vagyok agymosott diplomás. Csak a tudásom több, mint utóbbiak átlaga. Nem dicsekvés - távol álljon tőlem -, csupán szembesítésed azzal, hogy a papír nem feltétlen ad előnyt senkinek. Még olyan rendszerben sem, ahol átlagosan ez biztosíték. Nálam, mint munkáltatónál, nos, biztosan nem az - azt nézem, mit tudsz, mire vagy képes, s nem azt, amiről más olyanok állítottak ki bizonyítványt nevedre, miszerint értesz ahhoz, amiről ők sokfélét tanítottak neked, ám művelni egyikük sem tudja. Bocs, ha kemény voltam, de ez a blog nem arról szól - és sosem is szólt - , hogy akárki mit akart itt hallani.