Férfi blog

Nyugi van. Csak történik a történelem új korszaka velünk. Ez máskor is így szokott volt lenni - ilyen-olyan katasztrófák, akár földrajziak, akár gazdaságiak, társadalmiak - mind egy célt szolgáltak - a változásét.

Az ember pedig elég régóta hülye - ha nem borítja el özönvíz az egész Földet, vagy nem robban fel a Yosemithi-vulkán, esetleg nem csapódik be egy 10 km átmérőjű meteorit a Földbe, mindent elpusztítva egyértelműen, akkor hajlamos kihazudni bármilyen kisebb történést a sorsszerűség hóna alól. Legalábbis ez a közkeletű szemlélet, hozzáállás. Pedig hát jobb volna inkább érteni, mi is történik apránként s a sok apró történés eredője hová vezet, mintsem bedugni fejünket a homokba. A történelem ugyan nem csinál semmit, nincs se keze, se lába, pénze s puskája sincs - mindent emberek csinálnak, döntenek, tesznek. Azonban vannak emberi akarattól független történések környezetünkben, amelyek egyoldalú reakcióra kényszerítik az embereket. És fele részben ilyen történésekre adott emberi reakciók kormányozzák a történelmet - csak a másik fele ember-ember közötti nexus eredménye. 

Mire gondolok a cím mögött? A 2010-es fukushimai földrengés és atomkatasztrófa után pár héttel nagyon szemet szúrt nekem valami. Hogy miért pont ott történt? A japánok nagyon precízek, szervezettek, általában nem nagyon tudunk citálni olyan cselekményüket az utóbbi 50 évből, amikor elmértek valamit. Muszáj is nekik, hisz a földrengések, tájfunok hazájában nem hiányzik senkinek az emberi mulasztás, hiba okozta egyéb kár. És még is megtörtént. De, nem a megtörténés a poén, hanem annak olyatén eszkalálódása, amely miatt mind a mai napig nem sikerült megnyugtatóan lezárni, felszámolni a katasztrófa állapotot a forrásnál. Ez már 2010-ben is látszott pár hónap után. Hogy valahogy nincs megoldás. Nos, akkor gondoltam először arra, hogy talán valami globális változás indult be akkor - amely hol is kezdődhetne, mint a felkelő Nap országában. És amiből az is következett már akkor is, hogy onnan lépésről lépésre vonul az eseménysorozat nyugat felé. Ezt neveztem el Fukushima-szindrómának akkor - egy világméretű folyamat kezdetetéről. 

Nem csalódtam megérzésemben - rá egy évre megérkezett az arab tavasz. Egy évezred óta változatlanul patriarchális társadalmi modell borult meg akkor - nem, nem holmi helyi forradalmacskákról szólt. Az emberi igények megváltozásáról szólt.

Aztán Európa gazdasági és társadalmi válságai kezdtek előbújni a damasztabrosz alól.

Végül, az arab tavasz következményeként, a migráns áradat. Közben a szíriai polgárháború. És már mutatkoznak a jelek egy-két éve az amerikai kontinensen is - Argentína, Venezuela, és felkészül a magát utolsó mentsvárként mindenét az olimpiába invesztáló Brazília. Mexikót 10 év alatt felzabálta a drog üzlet és a bandaháborúk.

Oroszország és környéke, hűen történelmi fehér-folt tulajdonságához, változásokkal való szembenállásához, picit megkésett Északi-áramlatként később borult meg. És persze ugyanezen okokból kifolyólag kva rosszul reagálta le a változás ösztökéjét - befelé fordult, és aggresszióban vezette le mindazt a feszkót, amit érdemi társadalmi változással kellett volna - szokás szerint, már meg sem lepődök rajtuk. Szóval, lerohanta Ukrajnát, annektálta a Krímet, és egyre gyakrabban fenyegeti közvetlen szomszédait katonailag. Miközben gazdaságilag megfojtják őt a nálánál sokkal erősebb hatalmak. Ez se lefutott meccs még, ezt látjuk azért - a medve is csak egy állat, le fogja szépen vedleni a bőrét, ha már nagyon viszketős lesz. 

Nem mehetünk el szó nélkül az USA elhúzódó társadalmi válsága mellett sem, amelyet kellő időben meg nem hozott döntéseiknek köszönhetnek - nem korlátozták a fegyverviselést, és ezért képtelenek úrrá lenni az egyre gyakoribb polgári ámokfutásoknak. Illetve, a gazdaság szabályozásába sem építettek megfelelő kontrollokat, amelyek elejét vehetnék az újabb és újabb gazdasági válságoknak. Zabálják a szénhidrátot, cukrot, édesítőszereket, a lakosság 30%-a cukorbeteg. Ez se valami vidám dolog, és ez ellen sem tettek. Hogy valami pozitív változást is megemlítsek, a sok negatív történés közepette szinte bármi előjel nélkül, váratlanul békét kötött Kuba és az Egyesült Államok - alig néhány hónap alatt nyélbe is ütöttek számos megállapodást, könnyítést. Ami öröm, sztem. 

De, az összképet tekintve, nincs kivétel, ha ma bárki körül tekint - mindenkinek jutott pár év alatt valami kolonc  a nyakába, minden országnak, nemzetnek. Keveseknek jó. 

Idén kipattant az offshore botrány, és amúgy is egyre több országban szúrja a szemét egyre több embernek, hogy gazdag emberek, cégek adót kerülnek valódi tevékenységi területük országaiban, miközben bevételeiket onnan szerzik. Valami e fronton is alakul, még az USA-ban is. Ebből is lesz majd valami. 

S most itt a brexit, amiről a többség - nem csak az EU-ban, de világ szerte - azt szerette volna hinni, hogy nem történhet meg. Én is. Bíztam - bíztunk - a józan észben. De az épp elment kocsmázni, vagy ki tudja hová. 

A lényeg, amint az látható is, hogy az embereknek nincs hatalmuk mindezen események felett. Hogy a természeti katasztrófák felett nincsen, az egy dolog. Viszont a brexit tisztán, víz nélkül, csak emberi ténykedések eredménye, természeti csapásoknak közük nem volt hozzá. Ez bizonyítja, hogy az emberek még ott is elhülyültek, ahol annak egyébként évszázadok óta nincsen hagyománya. Legalábbis az elmúlt 800 évben nem volt, ha a brit demokrácia alakulását tekintem alapnak. 

De, mit tehetünk a változások ellen? Semmit. Mert nem az a dolgunk, hogy a változások ellen tegyünk, hanem, hogy alkalmazkodjunk azokhoz, és emellett próbáljunk jobb, emberibb életet élni s teremteni. Látni kell, hogy a pár évtizeden át megszokott központi hatalmi uralom nem képes már egy ideje uralni a változásokat. Sehol sem. Aminek az az oka, hogy már rég meg kellett volna újulnia a szinte még mindig feudális szinten mozgó hatalmi formáknak. Mert nem tévedés, a demokrácia is csak addig demokrata, amíg kényelem és bőség van - amikor beüt a krach, elfogynak az erőforrások, esetleg fellázadnak az emberek, akkor bizony ott is parancsuralom lép életbe, korlátozások. Törékeny játék ez, hát vigyázni kéne rá - s nem szétbarmolni, eldurrogtatni elméletieskedve, vagy elhazudozni hatalomvágyó politikusok ámokfutásai mentén.  

Nincsenek ideológiák. Azért nincsenek, mert amiket a ma embere előhúz a kalapjából - legyen akár kisember, akár miniszterelnök, kormány - mindegyik leszerepelt már a gyakorlatban. Konzervatív demokrácia lehet a kiút. A liberális szétfolyik a sivatagban, mint az Okavango-delta, a semmibe. A szélsőjobbos pedig túl könyörtelen szociálisan ahhoz képest, hogy mennyi emberről kéne gondoskodnia. A gazdaságnak mindenképpen kell a szabad mozgástér valamennyire, mert másképp nem hatékony. Viszont fel kell ébredni, hogy a gazdagok mozgásterét is korlátozni kell, valamint az állam túlzott hatalma sem hasznos a társadalomnak. Tehát valahol arany középutat kell találni. Nálunk is. 

És még egy gondolat. Orbán Viktor ma is hazudott - nem csak nekünk, de a briteknek is. Még azután is csak saját elmebeteg politikai pecsenyéjét igyekszik sütögetni Nagy Britannia parazsa felett - amely többek között az ő hathatós tűzcsiholása, azaz, értelem és cél nélküli rendbontása eredményeként kapott lángra, habár Cameron felelőssége volt, hogy ő abból mit vesz át vagy mit nem. Ami biztos, hogy Orbán nem építette ezt az országot sosem, csak elvett belőle, sorvasztotta azt. Ma is ezt csinálja, szóval illúzióknak helye nincs politikai modelljét illetőleg. Ő ilyen, erre képes, nem másra, nem többre. Épeszű angol erre mondaná, hogy no way. De tegnap többen voltak ott, akikbe Orbán be tudta oltani e cél és értelem nélküli lázadó vehemenciáját. Talán ébresztő lehet az itteniek számára, hogy elsőként nem mi buktuk be az ő elmebeteg elképzeléseit, hanem egy másik ország - ahol hasonlóan hatékony tudott lenni a populizmus, a butaság. 

Ugyanis Nagy Britanniát nem a bevándorlás teszi tönkre. Mivel hogy elég régóta elég sokan vándoroltak be oda a nemzetközösség államaiból és a volt koronagyarmatokról. Nepáli, pakisztáni, indiai, sri-lankai, és számos afrikai volt gyarmataikról is, mivel erre a brit jogrend lehetőséget biztosított. Szóval nem sok vizet zavart pár százezer kelt-európai bevándorló náluk, és az esetleg odajutó szír, afgán, perzsa vagy afrikai menekültek sem. Mert már megszokták. Az, hogy mi nem vagyunk itt ehhez hozzászokva, nos, az itteni probléma csupán. Nem szeretem, hogy Orbán ennyit hazudik - semmi jó nem sülhet ki abból, ha, akinek a hatalom a kezében van, az hazugságra vetemedik népével szemben. 

Szép estét kívánok.