A Facebook a felszínről szól. A matéria dominanciájáról. Ami önmagában nem volna baj, ha az egyéb immateriális igényeinket kielégítenénk másutt. Csal hogy ez nem történik meg. Mark Zuckerberg szinte zseniálisat alkotott. Szinte. Kihasználta egy kommunikációs közeg adta lehetőségeket valamire, amit ő látott meg ebben. Pontosabban rájött, hogyan használhatja az embereket, hogyan irányíthatja őket. Nem kétlem, hogy semmi rossz indulat nem vezérelte - azt látta, hogy az emberek elpocsékolják életüket, s gondolta, ebbe visz némi pluszt, magasabb szintre emeli. Mondjuk, hogy játszik egy játékot.
Ahhoz, hogy értsd, amit mondok, ismerned kell önmagadat. Motivációidat, hiányosságaidat. Ő ismeri, én is ismerem, csak te nem. Mohó vagy, önző és buta, ennél fogva orrodba ráérősen fűzhet karikát bárki, aki náladnál jobban ismeri működésedet. Nem gondolkodsz motivációidon, mindenek előtt. Magától értetődőnek veszed, hogy mindig a legkisebb ellenállás irányába mozdulsz. S emiatt degradálódsz naponként, korábbi önmagadhoz, vagy felmenőid értékrendjéhez képest. Az életben ezt prezentálod, Zuckerberg csak összegezte és átültette virtuális platformra rólad szerzett ismereteit.
S a többség ilyen, mert aki nem a trenddel tart, nem felel meg annak, nem része annak, az lemarad - de miről is? Mondom, hogy nem gondolkodsz. Ezt onnan lehet tudni, hogy e folyamat részeseként egyre kevesebb teljesítményre vagy képes. Nem, nem a bungee-jumpingban vagy a raftingban, vagy a seggrázásban, nem. Mindezekben nagyon is király vagy, sőt. A bajod akkor látszik meg, amikor e felületen kívül adódó valódi élethelyzetekben kéne eredményt produkálnod. Na akkor vége van a tudásnak, elhallgat a zene. Nincs app arra, ahelyett - se iPhonra, se Androidra - , amit tenned, cselekedned kéne 3D-ben, saját életedben, csak ott állsz tanácstalanul. És inkább hazudsz kisvártatva, hogy ááá, ez nem is fontos, nem erre halad a világ. Miközben valójában arról szól ez a jelenet, hogy kudarcot vallottál, alkalmatlan voltál és hiszed, hogy meg lehet ezt úsznod, mert lám, mindenki más is ezt csinálja, tehát nem lehet baj belőle. Ja. 70 évvel ezelőtt pont ugyanígy viselkedtek az emberek Németországban, Angliában s Franciaországban, pont így nyugtatták magukat, hogy nem lesz baj, hisz senki sem ideges. Aztán olyan nagy baj lett, hogy a mai napig hazudoznak róla a leszármazottaik többsége, mert nem tudnak szembenézni az orbitális katasztrófával, amit az emberi butaság, gyengeség okán elindítottak, hagytak megvalósulni. Mára köztörvényes bűn lett a holokauszt tagadása. Köztörvényessé nem akármilyen bűn válik, csak gyakran elkövetett vagy nagyon felháborító. Nos, ez mindkettőt kimeríti, még is sokan hazudoznak egyre többet. Inkább a törvényt kérdőjelezik meg, csak hogy ne kelljen szembenézniük a valósággal: ez történt, apám s anyám tette, vagy épp elszenvedői voltak. A ma embere csak a vagyont akarja örökségének elismerni, a vétkeket, adósságokat nem. Mert azt gondolja, hogy ezt így lehet, következmények nélkül. S közben nem veszi észre, hogy a szar egyre magasabbra emelkedik, már füléig és s hullámzik, de váltig tagadja, hogy dolga volna a múlttal. Ezt hívják konokságnak - az önzés oktalan ellenállása valami ellenében, amit meg kéne tenni a kialakult, rákövetkezett egyértelmű élethelyzetben.
Egyre nő a hazugságok szarkupaca, és ennek következményei életünkben - de a mainstream egyre inkább az, hogy ne foglalkozzunk ilyesmivel, nem trendi, inkább kitalálunk olyan idióta figyelem elterelő trendeket, amik csak mélyítik a valóság válságát. A magamutogatás versenyszerű tevékenysége a mainstream, ezt lehet mondani az itt látottakról. Én ezt látom legtöbbször itt.
Persze, van szép oldala is az éremnek, az öröm megosztása - jó, amikor gyermekünk születik, vagy épp szólhatunk valakihez, akiről sejtjük, hogy vágyna egy jó szóra. De ez a kevesebb. A probláma az, hogy bármely közösségben csak addig van fejlődés, amíg mindenki abból tesz hozzá ahhoz, amije csak neki van, vagy amije originálisan van. Amikor mindenki inkább másokat másol és megpróbál ehhez igazodni, onnantól kezdődik a lejtmenet, aminek a vége a gödör alja mindig. Nincs más messze. Onnan lehet tudni, hogy a drogok, a féktelen bulik és a hülyeség egyre inkább elhatalmasodik a valódi embereken. Nem találják meg itt, amiről büszkén mutogatják, hogy milyen sok van nekik belőle - nem boldogok.