Próbálok távol maradni a napi hírektől - már annyira kaotikussá és fék nélkülivé vált minden. Próbáltam szó nélkül hagyni a Népszabadsággal történteket is.
Egy észrevételt még is teszek, ami szíven ütött. Miszerint a Népszabadság felfüggesztését "véletlenül" az aradi vértanúk kivégzésének évfordulójára ütemezték - amely nap a '48-as szabadságharc kivégzésének napja is egyben.
Nos, nem volt véletlen az újság felfüggesztésének időzítése. Bástya elvtárs elvesztett egy általa politikai szándékból erőltetett népszavazást - aztán üzent nekünk, mindannyiunknak gyakorlatilag, hogy mit is gondoljunk a nép szabadságáról most és a jövőben.
Nem néz ki jól ez az igen előre haladott weimarosodási folyamat, azt kell mondjam. Aki esetleg már elfelejtette, nézzen utána, hogyan is vette át Adolf Hitler a parlamenti többséget 1933-ban a Reichstag-ban és azután hogyan, milyen módszerekkel, politikai lépésekkel, kirekesztő és gyűlöletkeltő hamis retorikával bontotta le szisztematikusan a demokráciát s helyettesítette be azt saját diktatúrájával, alig pár év alatt. Megdöbbentő a hasonlóság az akkori németországi és a 2010 óta zajló magyarországi átalakulás mozzanatai, sorrendisége között - és ez az eredmények, a végkifejlet vonatkozásában sem enged más következtetésnek nagy mozgás teret. Amilyen a mosdó, olyan a törölköző.
Pár éve - 2010 novemberében -, amikor említettem ezt a folyamatot és perspektíváját a Népszabadság egyik újságírójának, akkor felhördült, hogy ugyan, ne mondjak már ilyet, hova gondolok, csak képzelgek. Akkor azt mondtam, hogy majd beszéljünk pár év múlva erről, akkor hogyan látja majd. Azóta több alkalommal eszembe jutott az a beszélgetés, de nem forszíroztam, hogy megkeressem az újságírót - minek? Egyrészt, a történések, amik azóta valósággá lettek itt, nos önmagukért beszélnek. Másrészt, most már nem is lenne kit és hol megkeresni. Ez is egy következmény ebben a weimari folyamatban - csak ez épp a kisemberre vonatkozó. A célokért, elvekért, reményekért akkor kell tenni, küzdeni, amikor még van rá lehetőségünk. Mert hamis reményekbe kényelmesen ringatva magunkat, s ennek okán halogatva megteendő tetteinket, nos, eljöhet a nap, amikor már nem tehetjük meg őket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.