Eredetileg egy nagyon jó ötletnek indult ez a találmány - jó régen, még az ókorban. Arról az egyszerű eseményről szólt, hogy akinek voltak felhalmozott készletei, az némi kamat fejében kölcsönadhatta vagyonelemeit olyanoknak, akiknek tőkére volt szükségük. Korai elődeink persze nem voltak pénzéhesek - az ókorban 1-2% volt legfeljebb a kamat mértéke. És még azután is sokáig.
Azt már csak a modern ember találta fel, hogy a pénzkölcsönzés akár domináns, gazdaságvezérlő üzletággá is lehet, és mint ilyen, irgalmatlan kamatlábakat diktálhat. Már megint a pénzéhség köszön vissza ebben.
Nem akarom hosszúra nyújtani, csak fontos témának tartom. És nincs is mit sokat írni erről - igazából a kevesebb több. Az volt évezredeken át is, és ma is az. A történelem véletlenjeinek köszönhetően, megláthattuk tegnap, hogy mire elég az ókori kamatláb itt és most. Egyelőre, pár év után az látszik, hogy semmire. Azaz, a vegetálásra sem. Mert több gondot gerjeszt a fejlődési temperamentumunkkal jelenleg nagyon nem pariban lévő alacsony kamatláb, mint amennyi előnye van. Szerintem nem kéne felülről, mesterséges politikai akarattal befolyásolni a piacot, mert az több ezer éven át bizonyította, hogy saját törvényszerűségei mentén képes életben maradni - mindenkor.
Tehát az nagyon nem jó elképzelés, hogy csak azért, mert némely politikus is tanult közgázt, ám azt sosem gyakorolta piaci körülmények között - , nos, ha ebből azt vonja le, hogy értelmesen és eredményesen beavatkozhat a piac folyamataiba.
Ez a magyar gazdaságpolitikára is érvényes, de talán személetesebb, ha a tőlünk messzebbre levő országok gazdaságpolitikáját és azok eredményeit nézzük. Egészen a mai napig az olcsósításra ment a nemzetközi harc - de az olcsósítás a piac ellen törekszik - és pár év óta ennek hatása kézzel fogható. Ki a franc akarja kockáztatni a pénzét 0,3-0,5 vagy akár negatív kamattal? Ellentmond minden ösztönös emberi törekvésnek. Az már csak a politikusok elmebeteg elképzelése, hogy ha a legális piacon nem tudnak bizonyos hozam felett elérni nyereséget a befektetők, akkor megelégszenek a legálisan elérhetővel. Pedig nem. Ilyen helyzetben általában megerősödik a fekete gazdaság, az illegális áruk piaca - ahol sokkal nagyobb nyereséget lehet elérni. Nos, ez utóbbi a realitás.
A piac bár kétségtelenül árazza pénzéhségét is manapság - azért valahol a piaci kalulált törekvések és az állami elképzelt illúziók között helyezkedik ez az a valós kamatláb, amelyből képes szárba szökkenni és hosszú távon, bicsaklás nélkül üzemelni a maid, fejlett gazdaság. Hosszútávon ugyanis egyik, egyoldalúan kizsákmányolt, kicihelt gazdasági szereplő sem képes állni a sarat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.