A 80-as évek gyermeke vagyok. Azé a generációé, amelyik még ismerte, mit jelent a tubó gomb az IBM PC-n.
Nekünk ez iránymutató volt. Arra nézve, hogy meg lehet nyomni a turbó gombot, az élet akármely vetületében. És sokan meg is nyomtuk. Én is benyomtam - majd két évtizede. És igyekeztem felvenni a fordulatot, amit az élet ezen gombnyomás eredőjeként diktált nekem.
Néhány évvel ezelőtt a turbó gomb hatására elértem az ember által elérhető világ végére. Egy hatalmas vízesés volt, amelybe belelógathattam a lábamat - hideg volt, nem kellemes - és elgondolkodhattam azon, hogy oké, és akkor innen hogyan tovább?
Nem volt tovább. Csak visszafelé - azon az úton, amelyen jöttem. És elindultam visszafelé. És figyeltem. Figyeltem mindarra, amit az oda úton nem vettem észre. Mert azt megértettem, hogy be vagyok korlátozva Isten által idelent, s hogy mindez a történés arról szól, hogy én mit nem vettem észre az általam vágyott odaúton.
Hogy őszinte legyek - életem legnagyobb zakóit ezen a visszaúton szenvedtem el. Nem könnyű téma.
Amikor már visszafelé jössz a hegy tetejéről, amelyre vágyik felmászni itt a legtöbb ember, gondolván, hogy az valami pluszt adhat életéhez, vagy akár az az élmény hozhatja meg számára a korlátlan jövőt - és amikor rájössz, hogy igazából a hegy tetőre való feljutás csupán más nézőpontot adhat számodra a saját jövődre nézve, egy másik látószöget, de nem szebb vagy jobb, esetleg könnyebb jövőt, s ez által nem oldja meg korábbi gondjaidat, csak sokszorozza, nos, akkortól fogva nincs mit tenni. Csupán résztvevője vagy saját sorsodnak, nem alkotója. Élhetsz a sors által adott alkalmakkal, csupán.
Mire jó a turbó gomb? Legfeljebb arra, hogy amit e nélkül 60 évesen tapasztalnál, azt 40 évesen éled meg. Én benyomtam ezt a gombot évtizedekkel ez előtt - és tettem, amit diktált a menet, és ma azt mondom, hogy nem bántam meg, hogy benyomtam.
Az emberek egyformán hülyék ma is - akárcsak 30, 50 vagy 100 éve. A különbség közöttünk csupán annyi, hogy én 49 évesen tudom mindazt, amit egy átlag 60-70 éves ma itt, legfeljebb. És hogy nekem még van hátra az a 20-30 év, megadva számomra a lehetőséget, hogy okosabban éljek, mint elődeim.
Csak ennyi - de, szerintem ez is elég sok. Én így szemlélem ma ezt az egészet. Majd szólj, ha túl demens leszek - de szerintem még jó darabig nem leszek. Én is kíváncsi vagyok, meddig húzom itt :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.