Férfi blog

Itt az idő, hogy írjak a magyarság egy olyan aspektusáról, amely indokolatlanul árnyékban van, nem kap kellő fókuszt, pedig bajaink legfőbb forrása. Lehet épp ezért nem kap, mivel a mélyen gyökeredző bajok gyógyítása fájdalmas és olyan nem szeretem dolog. Külföldiek számos esetben megírták már, de ugye a magyar nem olvassa a külföldiek róluk alkotott véleményét. Minek, mit tudhat az.

Az örökségről lesz szó, melynek jellegét saját fogalmaim szerint nemzeti mentalitásnak neveztem el. Túl lelkis ez a nép. Mit jelent? A valóságot, annak történéseit eltorzítva látja. Felnagyítva a kevéssé fontos, leginkább önhibájából, helytelen életszemléletéből  bekövetkezett eseményeket. Ugyanakkor, ami igazán fontos lenne, az pedig nem kap kellő hangsúlyt gondolkodásában, érzelemvilágában. Ennél fogva legtöbb problémáját nem képes megoldani s csak megy lefele a lejtőn.

Indulatos nép. Ez nem pozitív jelző. Az indulatosság lelki érzékenységből fakad, amely nem természetes állapot. Sérelmek, be nem gyógyult sebek által felborított mentális egyensúly a mozgatórugója. Az indulatos ember kiválóan manipulálható, ez az, ami talán már szembetűnőbb lehet azok számára is, akik a lelkiségben nem találnak kivetnivalót önmagában.

Miért indulatos ? Mert nem ért dolgokat, amik történnek vele, ezért. De igazából nem akarja érteni. Pontosabban előfeltevése van a sorsáról, az életről, hogy minek, hogy kellene történnie. Evárja a sorstól, hogy az miként alakuljon. Nevetséges, gyerekes. Csupán mert ez a kényelmes neki. És még reklamál, 1000 év után is, hogy nem őgy alakula sorsa, élete, ahogy azt  ennyi idő óta gyümölcstelenül várja el. És nem okul belőle, hoyg tán lehet, hogy neki kell a hegyhez mennie, ha az nem mutat hajlandóságot, hogy ő hozzá fáradjon. Mondja magáról a magyar, hogy dolgos nép. Igen. Abban, amit ő akar véghez vinni. De sorsával nem tud megbékélni, nem rendeli alá magát, nem fogadja el. Rugalmatlan és ennek nyomán sértetté válik, amikor nem teljesülnek elvárásai.

Ez a nép materialista. Földben, gabonában, szalonnában s hektóban gondolkodik régóta, de ma kiváltképp. Ezt a gondolkodásmódot a kommunizmus csak megerősítette, de nem onnan származik, nem 20. századi eredetű betegség ez itten. Az első és valós sérelem az ország erőszakos kereszténnyé alakítása során keletkezett, amikor elszakították eredeti szellemi gyökereiről, magasabb érdekekre hivatkozva. Pedig azok az érdekek nem a mi érdekeink voltak, hanem idegen népeké, másfelől meg nem is kellett volna olyan szolgalelkűen igyekezni a nép áttérítésével. Innen ered uyganis a szolgalelkűségünk, önnön királyunk, Szent István törte meg népe méltóságát. Nem vagyok sem revizionista, sem sámánista, pusztán objektív, szichológiai szempontból elemzve a történteket. Mivel hogy emberekről van szó, nem egy épületről. Ezek történtek emberekkel, ez lett a hatása. A kereszténység elfogadása csak mentális vészkijárat volt a megnyomorítás elviseléséhez, ha már egyszer úgy is gyakorolni kell. Rossz pálya volt, nem kellett volna csont nélkül eladni, feladni önmagunkat. Felháborodhatsz, de mindez akkor is igaz. Géza fejedelem és történészeink sem vették figyelembe azt a fontos tényezőt pl., hogy mi nem idevalósiak vagyunk, ezért a nemzeti mentalitásunk is más, mint a germánoké pl. Nem véletlen, hogy a keleti emberek gondolkodásmódja ma is gyökeresen eltér az európaitól. Más ne mondjak, a gyarmatosítás sem tudta megváltoztatni őket, csak a gyarmatosítók ezt jobbára felismerték, hog ymindnet azért nem lehet megváltoztatni egy népen. Ehhez képest nézd, értelmezd, amiket itt írok. Mi nem vagyunk európai nép, messziről jöttünk ide. Most már ugyan mindegy, nem csináljuk vissza, nem is kell. De a múltunkat meg kell érteni, hogy valójában mi történt és békét kell kötni vele. Amig hazugságokat tartunk a multunknak, addig nem is tudunk megbékélni vele. Nem hiszed, hogy ez fontos lehet ? Hozom egyszerű példának a gyerekkori traumákat, amikről a szülők aztán hazudnak egy életen át gyermeküknek. Ő meg nem találja magát mindaddig, amig a titokra fény nem derül, általában csak felnőttkorban történik meg a felszabadulás. Hát ezért érzékeny ez a nép, gyerekkori traumái miatt, melyről máig hazugságot hisz igaznak, és mennél inkább fáj, annál inkább erőlteti, de nem halad előre. Csapdában van.

A történelem többi csapása már csak következménye annak, hogy nem állt ki magáért ez a nép 1000 évvel ezelőtt, hanem eladta magát, pontosabban egy erőskezű fejedelem adta el népét. Talán ebben gyökeredzik a korrupcióra való hajlam is, meg hogy fogyasztható javakban mér a magyar. Ez egy másik trauma. Átok ez, igazi, messzeható. Ezt sem viccnek szánom.

Sajnos, azok is szélsőségesen gondolkoznak, és elsősorban a fleszíni szokásokban, materialistán közelítik meg, akik ismerik a régi kultúránkat, történelmünket valamelyest, ők  általában a ló túlsó odalára esnek át, ezért nem tudnak altrenatívát kínálni e szenvedő országnak identitásának visszanyerésében. Nem hétköznapi szokásainkban kell újra magyarrá válnunk, nem kell megtanulni feltétlenül lovagolni meg ijjászkodni. Eléegendő csupán megismerni a régi mentalitást, gondolkodásmódot és szembenézni vele, hogy milyenek voltunk. Mondom ezt úgy, hoyg nem tudom, milyenek voltunk, de hogy nem ilyen félig agyonverten hóditottuk meg fél Európát, az valószínúnek látszik. Összehasonlításképp, mit gondolsz, mitől oly erősek az angolok, walesiek, skótok ? Nem törték meg gyökereiket, nem hazudtak maguknak arról, honnan származnak, milyenek voltak. Ma is élnek kelta, walesi, skót hagyományok, őrzik identitásuk gyökereit, de mégse lettek vademberekké újra, erre gondolok. Nekünk is lehetséges.

Azért, ha a közmondásainkat végig pörgeted magadban, rájöhetsz, hogy volt egy másik aspektusunk is valamikor: a bölcsesség. Ha csak középkori szerzőinket olvasod, rájöhetsz, hogy egy erőteljes, cél- és öntudatos nép voltunk, még  a középkorban is(lásd reformáció pl)Nem görög filozófusokra kell itt gondolni. Ezek a fogalmak mind a bölcsességben gyökeredznek: becsület, tisztesség, tisztaság, igazság, kedvesség, szeretet. Mind olyan fogalmak, amelyek nem érdek szerint működnek, ez itt a lényeg. Nézz most körül: érdek szerint megy az egész ország. Másutt is igy van ez, de van egy egyensúly: nem az érdek uralja  népeket, ettől maradt meg szellemi nagyságuk. Nos, ezt a nem érdek szerinti maradékot hívják emberi tartásnak, amit ma már szinte csak az értelmező szótárban található meg. No, ez az ami hiányzik ma Magyarországon. Ez az, amire gyermekeink azt mondják: lúzer vagy. Ez mutatja a közgondolkodás és az ország állapotát. De ne feledd: a gyermekedbe Te nevelted ezt bele. Nem szóval feltétlenül, de tetteiddel, vagy inkább meg nem tett tetteiddel, péda nem mutatásoddal.

Vissza a nemzeti szintre. Érdemes elgondolkodni, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás, mert ez a kérdés vezet rá bennónket a megoldásra is. Ha bárki visszalapoz történelemkönyveinkbe, hamar szembesülhet vele: mindig lúzerek voltunk. Valahogy szarul sültek el dolgaink. A mai magyartudat eleven része már ezernyi sérelmünk, s elsoroljuk, magunk is láthatjuk, hogy valami nem stimmel, mert az sül ki e felsorolásból, hogy mindig valaki más a hibás kudarcainkért, országunk szar állapota miatt.

Nos, ez az első pont, ahol változtatni kell. Soha nem a másik a hibás. Egyáltalán, nem kell értelmezni, keresni választ erre a kérdésre, hogy ki a hibás. Mert nem értelmezhető, nincsen gyakorlati haszna. Magyar közmondással mondva: eső után köpönyeg. Ha már a szros gödörbe beestél, akkor az a lényeg, hogy mihamarabb kiveredj onnan és közben lehetőleg ne nyelj:)

Ha közben önmagad sajnálod és azt gyűlölöd, akivel összeverekedvén odaestél, akkor nem arra figyelsz, amire épp kéne. Te vagy szarban, neked kell kimászni belőle, a verés már megtörtént, most a gödörben ülsz már, ez egy másik jelent. Erre kéne figyelned. Nyugodt maradnál, felfedeznéd, hogy képes vagy bármire önerőből. De amíg egyfolytában mások hibáztatásában keresed igazadat, amig a verésen rágódsz, addig mindezekre nem fogsz rájönni - és ott fogsz dagonyázni a kakiban. Jó érzés ? Rajtad áll, cselekszel-e.

Megyünk lefele a lejtőn. Egyes életek, közösségek és ország szinten is. Ha leásol objektíven, akkor azt fogod látni, hogy az önfelfogásunk minden szinten helytelen. Ez a kudarcaink forrása.

Miért semmiztek ki bennünket évszázadok óta idegen hatalmak vagy saját vezetőink? Mert velünk meg lehetett tenni. Miért ? Mert legelőször magunkkal tettünk meg, mondanám bohócot csináltunk magunkból, hogy gyertek k..jatok s..be bennünket. A többiek csak elfogadták a szíves meghívást. S amig ezt meg nem értjük, addig midnig is ki fog golyózni bennünket a sors.

Azt használják ki, akit ki lehet. Ez a válasz Trianonra. Ez a válasz arra, hogy miért nem tudunk dicsőségesek lenni. S minden sérelmünk csak újabb lökés volt a szakadék felé az évszázadok során. Mi a megoldás, hogyan lehetne ennek véget vetni ? Le kéne szokni a sértődésről, a hibakeresésről. Ez a magatartás mindig másokat fog okként megjelölni, ebben biztos lehetsz. S ha más a hibás mindig, akkor magunknak sem kell változnunk sosem semmiben. Ugye ezt te sem hiszed el, hogy ez reális ? Nincs mese, bele kell nézni a tükörbe és elszámolni magunkkal: ahogy eddig csináltuk, nem jó eredményre vitt, ha sikeresek akarunk lenni, akkor bizony változnunk kell. Nem megkerülni a valódi problémákat, nem lehazudni gyengeségeinket, hanem szemebnézni velük és kikalapálni. Különben csak egy lúzer nemzet leszünk.

Minderre nem az idegengyűlölet a gyógyszer. Idegengyúlölet az önmagával elégedetlen emberekben keletkezik, mégpedig a tehetetlenség érzése miatt. Ennek kéne utána nézni, miért van ez. Mindjárt az első kanyarban találkoznál az irigységgel, onnan pedig már rájöhetsz minderre, amiről itt írok. Ha magunkkal szembenézünk, békét tudunk kötni, befejezzük a hazudozást úgy nemzeti szinten is. Mert hazugság az is, amikor valaki a rég kínzó bajai e megoldása helyett dicsőségesebb elődei múltjával takaródzik. Csak mert adott helyzetben nem ez az igazság, nem ezt kellene tennie. Tehát hazugság, ugye logikus? Modern korunkra ze a hazudpzás állami szinten is elhatalmasodott, tehát állami vezetőinknek sem kéne hazudniuk önös vagy csoport érdekek miatt a szemünkbe. Nos, ha ez megtörténik, akkor jöhet el az egység, a nyugalom és a béke erre az országra.

Nem, nem lesz többé nagy Magyarország, ezt ne várd, ez illuzórikus. 18-ban kellett volna, ott volt a lehetőség, de nagyjaink butaságukban nem képviselték érdekeinket. Hát fizetni kell az árát annak a gyávaságnak. Ezért nem is kéne erőltetni, más kell most. Helyre kjel állnunk ezeréves gyávaságainkból. A megbocsátás önmagunknak és másoknak is, nos, az a szívben történik meg. Az átkok viszont valóban lemennek rólunk és sikeres és boldog, pozitív nép lehetünk. Isten is mondja, hogy az átkos cselekedetek harmad és negyedíziglen is elhatnak a leszármazottakra. Csak azt felejted el, hogy mindez csak akkor ennyi, ha a leszármazottak szembenéznek elődeik bűneivel s megtagadják azt. De amíg itt generációról generációra erényt kovácsolunk azokból, bizonygatva nevetséges igazunkat, addig ez a harmad-negyed íziglen is újra és újra kezdődik minden generációban. Így sosem lesz vége. Isten ráér, minden bizonnyal.

Ez az írás gondolati szörfözés, nem összeszedett, rendszerezett, s nem is áll szándékomban ilyet csinálni. Csak gondolatok egy ember tollából, ahogy épp eszembe jutottak spontán.