Csendesen jöttem, letettem csomagom a sarokba:
meghúzom magam, nem vágyom azonnal fényárra.
Így szoktam - előbb körülnézek, felmérem a terepet,
hogy hová s kik közé érkeztem - figyelgetek.
Először azt, van-e keresnivalóm itt,
maradok-e avagy csak pár percig,
csak iszom egy kávét s eloldalgok,
észrevétlen, akárcsak az angolok.
Vagy majd, ha jól érzem magam, kipakolok,
érdemeseknek előveszek egy-két ajándékot.
Nem, nem vagyok szegény, sőt gazdag,
ne tévesszen meg, ha ruhám poros vagy szakadt,
az csak a hosszú, rögös út járuléka,
végtére ki megy frakkban világ körüli útra?
Hát ekként szemléld szürke jelenlétem,
hagyj magadnak időt a benyomásra bőven,
nehogy korán ítélj s elszalassz valami fontosat,
ki tudja, talán tőlem lesz életed boldogabb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.