Glengarry Glen Ross. Az ügynök életrejza, röntgenje, ha úgy tetszik. 1992-ből David Mamet drámaíró szemüvegén keresztül. Az se tegnap volt.

De mindent ábrázol a kapitalizmusról. Neem, a kapitalizmus nem rossz. Nem, csak hatékony. És emiatt jobb nálunk mindenki bármikor, aki kapitalista, és rosszabb nálunk, vagy legalább olyan rossz, aki kommunista, vagy legalább etatista. Utóbbi két szemlélet mentén gondolkodó nemzetek, államaik csak a futottak még kategóriában evickélnek ma is, ahogy régen is.

Az oroszok mire is verik magukat ma? Nem sikerült Európához csatlakozniuk, nem tudtak kibékülni az örök versenytárssal, az USA-val, és most azt mondják, hogy áá, mi nem is akartunk ilyesmit sosem, mi önálló identitás vagyunk. Gyáván megfutamodtak az újabb kor kihívásai elől, mint az előtt is mindig. Erről nincs mit mondani, maradnak cárság a 21. században is. De elég nagy ország ahhoz, hogy ők azt tehessék, amit csak akarnak, azaz, hogy cárság maradjanak a 21. században is.

Na de, minta-e ők nekünk, magyaroknak, akik ha picit később lépnek meg a mai orosz fennhatóság által uralt földekről 1100 éve ? Nem hiszem. Fogalmam sincs, hogy magyar őseink milyen indíttatásból, látás mentén kerekedtek fel a sztyeppékről s vándoroltak nyugatra. De egy biztos: akarták, akartak ide jönni valami okból, és utóbb nem bizonyult hülyeségnek a gondolat. Már csak azért sem, mert képzeld el, mik lennénk ma, vagy egyáltalán mivé lehettünk volna eredeti forrás vidékünkön, mint nép, ha ott maradunk? Csak gondold meg, hogy mennyi hozzánk hasonló eredeti identitású nép lakik ma arra felé, akiknek eszükbe sem jutott nyugatra jönni, hanem megmaradtak a sztyeppén. Na kérem, a gondolkodás ott kezdődik magyar módra, hogy megpróbáljuk felfogni, hogy mi miért nem maradtunk ott, és hogy ezen ott maradás okán nem a miénk ma Bajkonur. Vagy akármi más. Nem volt jó a sztyeppe a magyar lovaknak? Nem volt rajta elég legelni való? Marhaság, mindig volt elég, hisz ma is pont ugyanúgy lovas nemzetek lakják és lovakat tenyésztenek azon a területen, ahonnan eredeztetjük magunkat.

Nincsenek véletlenek. Abban a tekintetben hitelesnek tekintem a hunorok és a magyarok közeli rokonságát, hogy mindkettő nyugatra igyekezett valami olthatatlan vágytól. A mondák szerint a hunok Attila, a magyarok Buda leszármazottai. Lehet ebben valami. Mert végül is mindkét leszármazott Európába vágyott és ott is kötött ki, némi időbeli különbséggel.

Másfelől tekintve igen nehezen lehetne megmagyarázni még magunknak is, hogy egy ilyesfajta közép-keleti nép miért jött ide, a keresztény európába. Én kevésnek érzem azt az agymosó magyarázatot, hogy csak azért, mert mi rabló, portyázó nép voltunk kiskorunkban, és mert a nyugat gazdagsága vonzott ide minket. Akkor már miért nem Indiáé? Vagy Kínáé? Mert hogy akkoriban azok fejlettebbek és gazdagabbak voltak, mint a középkori Európa. Logikusabbnak látszik már csak a megteendő távolság miatt is - amazok közelebb lettek volna Etel-közhöz, és kulturális különbségeket is kevésbé kockáztattunk volna. 

Összefoglalva, mi belőlünk, magyarokból sosem lett volna önálló nyugat-erurópai nép, ha Árpád apánknak nem keletkezik az a különös látása, hogy nekünk itt van keresni valónk, s nem a ma már régóta orosz sztyeppének keresztel régi mezőkön. És ahogy elnézem itteni 1100 éves történelmünket, azért vittük itt valamire, hoztunk ide valami új szellemet.

Nos, a fentiek mentén gondolkodva, nagyon nem szeretem azokat az időszakokat, amikor épp a semmibe süllyedtünk itt agyilag, lelkileg. Voltak passzív, verést kényszerűen elviselő időszakaink itt, amikor a nemzet nem volt a maga elvárható csúcsán, de többször voltunk jók itt, mint elheverő önpusztítók. Utóbbi téma inkább csak 1945 után merült fel itt erőteljesebben. A háború előtt a magyar kapitalista gazdaság versenyképes volt nyugat-európában is. Csak utána nem. Mert a kommunizmus baromság volt, a buták elképzelése arról, hogyan is igazítsák a maguk elképzeléseihez a világ valóságát. Aki vitatkozna ezzel, az nézzen arra a korai emberi korra, amikor a közel-keletet kereskedő kultúrák uralták már az ókorban is, és hogy akkor mi még legfeljebb tvakat legeltettünk az orosz sztyeppén, és néha elszegődtek őseink mások háborúiba, hódításaiba. De nevünket azóta jegyzi csak a történelem, amióta ide jöttünk a Kárpát-medencébe s elfoglaltuk azt. 

Miért írom mindezt? Kanyarodjunk vissza az eredendő felvetésemhez, azaz a kapitalizmushoz. Az egy fejlettebb rendszer, mint a puszta erőszakon alapuló távol keleti. Most tessék megnézni az egykoron ott maradott népeket, Üzbegisztánt, Mongóliát, Kazahsztánt, meg még vagy egy tucatnyi közép-távol-keleti népet. Hogy hol is tartanak, mire vitték. Tudományban, kereskedelemben, technikai és társadalmi fejlettségben: semmire. Egyedül mi jöttünk el onnan kellő időben. És ez valamiféle bölcsességre vall. Hát ne szégyenítsük meg őseinket azzal, hogy most tanusítunk butaságot, amikor már nyugat-európa akar beintegrálni minket magába. Árpád és leszármazottai, köztük Géza simán lenyomna Orbánnak és csatlósainak egy-egy kemény sallert azért a balfaszságért sírjából fél kézzel kinyúlva, amiket ezek a barmok itt művelnek ma. Mert nem ezért jöttünk Etel-közből idáig 1100 évvel ez előtt. Nem azért, hogy itt picsogjunk, hanem hogy vigyük valamire a többi hasonló nép között, hogy többek legyünk, mint amik ők végül lenni tudtak otthonmaradásuk nyomán 1100 év alatt.

Melyik részét nem tetszett felfogni mai magyarként? Már csak azért is érdekes kérdés, mert ittlétünk alatt keveredtünk sok más néppel. Avarokkal, bosnyákokkal, tatárokkal, németekkel, törökökkel. Amiként a kelta népek, európa őslakosai szintén keveredtek egymással az itteni történelem előttünk történt évszázadi alatt, akár csak mi idejövetelünk után és talán alatt is.

Tehát, aki azt állítja magáról itt ma, hogy színmagyar, az egyben felvállalja azt is, hogy nem színtiszta magyar. És hogy ragaszkodik egy sosem létezett hazug álomképhez, és pont azért régóta vesztes itt, mert ezt teszi - és nem fogta fel itt a maga valóságát évezred óta. Mert nincs itt ilyen, egyetlen személy sem. Nem csak ebben az országban, de tőlünk nyugatabbra sem. Ott sincs szín tiszta briton, ír, gall, germán vagy viking. Mindegyik nép keveredett kényszerűen a háborúk, hódítások során, évszázadok alatt. És talán az európai faj sikeressége pont ebből adódik, ebből a keveredésből. A különbség még is ma a nyugatiak és a keletiek közt csupán az, hogy a nyugatiak sosem tagadtak semmi ilyen történést, minálunk meg divat ragaszkodni az 1100 évvel, vagy az előtt történt keveredés ellenében, vakhit mentén. Hozott ez sikert itt nekünk? Nem hát.

Magam is negyedrészt horvát vagyok, mert bár van királyi birtoklevele családomnak 1786-ból, a családunk a régi Nagy-Magyarországban, a Monarchiában élt akkor és még sokáig, és dél-vidéki horvát nemesi családokkal házasodott. Az volt közel, ugye. Szerintem ennyit a vérségi témáról. Én legalább tudom, hogy ki ki volt a családomban, tisztában vagyok vele, hogy minimum milyen keveredések voltak. De azt is csak a jelzett dátumig. Hogy előtte ki merre járt, hogy merre vette a sorsa, arról én sem tudok semmit. Tehát nem mondhatom, hogy színmagyar vagyok. Aki azt meri állítani, hogy ő színmagyar, az legyen szíves bemutatni az erről szóló korabeli dokumentumokat. Kevés embernek fog itt ez sikerülni, úgy vélem. Szóval, emiatt sem kellene itt magyarkodni, meg nemzetieskedni, mert a legtöbb itt ma élő embernek fogalma sincs arról, hogy kik is az ősei, és hogy azok sem színtiszta magyarok, sőt.  

De, itt vagyunk, még mindig. Most Közép-Kelet-Európának hívják a helyet, ahol élünk mi, magyarok. A nyugattól csak picit van balra. Nem nagyon, mint Oroszország. Picit talán gondolkodj el történelmi felelősségeden, hogy ősapáink miért is jöttek ide, mi lehetett a mozgatórugójuk, s hogy egyáltalában miért vált otthonunkká ez a hely, ez a Kárpát-medence. Hogy minket miért nem űzött ki innen aztán másik, hozzánk hasonló rablónép. Ezek lényeges kérdések, amelyekre választ kell találnod ahhoz, hogy itt végre, 50-edik, 100-adik leszármazottként végre nyugalmat lelj és boldogságot. 

A nyugati kelta és germán népek mind egy tőről fakadnak itt. Britek, gallok, normannok, germánok, szászok, később a vikingek. De ez már egy másik történet, nem a miénk, mert mi máshonnan jöttünk. De nem volt közöttünk akkor sem sok különbség - vadak voltunk mindannyian, egyformán, de kultúráink közt sok volt a hasonlóság. 

A lényeg, hogy nem vagy kevesebb egy britonnál, gallnál, germánnál ma sem. Te magyar vagy. 

Hogy mi végre írtam ezt? Hogy lásd, akárki ősi atyád fia is bevándorló volt. Később Géza fejedelem, mint a letelepedett magyarok értelmes ura, amellett tette le volksát, hogy illeszkedj ide be. Géza politikus volt, nem tett erőszakot ezen a népen. Mindazt István, az ő fia tette meg ezen a népen. Ő miatta felejtette el ez a nép, hogy semmivel sem különb egy britonnál, gallnál, germánnál, vikingnél. Azaz, hogy nincs mit szégyellnie itt sosem, más népekkel szemben. István különb keresztényeket akart faragni a magyarokból, mint Géza. Megfelelési kényszere volt, ami végül egy nemzet önérzésének, öntudatának az önelnyomását eredményezte. Na, ezt is nekünk kell kikalapálni itt 1100 valahány év téveszme után. Onnantól nem vagyunk szolgák, hogy ide jöttünk és elfoglaltuk ezt a területet magunknak. És minden szolgaság, ami az után ránk következett itt, az csak is az István által ránk erőltett túlbuzgó keresztényiség miatt volt és van ma is itt. Ezen elég könnyű segíteni - a feleslegesen vállalt szolgalelkűséget vesd le magadról. Mert minden eddigi kihasználásunk, akár idegen nemzetektől, akár a saját urainktól ebben gyökeredzik - ezért is erőszakolta meg saját nemzetét István. 

És ha most hirtelen eszedbe jut, hogy itt hány évszázad óta esküsznek az emberek Istvánra, meg az ő elszáradt jobbjára, mint keresztény ereklyére, akkor esetleg derenghetne már, hogy azért voltak ükapáid, dédapáid, nagyapáid is mindig szolgák e földön, e nemzetben, mert önmagukat rekesztették meg nem érdemelt szolgaságba. Kapiskálod már? Jó lenne. Mert pont az ilyen saját maga ellen elkövetett bűnök következményei alól azért nem szabadul senki, mert amit önként vett magára, azt Isten sosem fogja elvenni róla. Mert önként vette magára, azaz az ő akaratán múlott és múlik ma is. Szóval, ma rajtad áll csak, hogy akarsz-e szabadabb ember lenni. Az akruális uralkodók itt 1000 év óta kihasználnak téged pusztán emiatt a gondolkodás miatt, amit generációról generációra örökítesz itt - gondolkodás nélkül. Nélküled ebben nem lesz itt változás. 

Picit messze kanyarodtam eredeti felvetésemtől, Glengarry Glen Ross történetétől. Amely MÁR kivonata egy olyan társadalmi modellnek, amely 1990-re már sok válságon keresztül érlelődött az abszolút szabadságban, évszád alatt sokszor, mialatt mi minden alkalommal megalkudni igyekeztünk itt a kihívásokkal. 1848 óta itt is voltak forradalmak, polgári összetűzések, de akár hogy is nézzük, az amerikaiak jobban csinálták ezt. Szabad emberek, akik innen, Európából menekültek a kényszerű szabadságba, és minden fát, gyökeret, ellenséget a saját két kezükkel kellett kiirtaniuk. Ezért olyanok ők, mi meg ennek a tapasztalásnak híján nem vagyunk hasonlatosak. Itt, az öreg kontinensen mindannyian tapasztalatlanok vagyunk hozzájuk képest. És ezt fel kell fogni, ezt a különbséget, meg kell érteni, hogy amit mi itt nem tettünk meg adandó alkalmakkor saját érdekünkben, az a mi fejlődésünket gátolta itt mindenkor. És gátolja ma is. 

Csak egy érvet hozz csupán, hogy ami már egyszer elbukott itt, mert szar, értelmetlen volt, nos, hogy az miért is működhetne itt másodjára, restaurálva? A nácizmus? Hitler elbukta. A kommunizmus, a másik államközpontú modell? Sztalin, Hruscsov, Brezsnyev elbukta. Miért hiszed, hogy Orbanescu elvtársnak majd sikerülhet? Nincs ok erre a téveszmére - Thatcher miniszterelnök megfogalmazta már a 80-as években: a szocializmussal az a baj, hogy a mások pénze előbb-utóbb elfogy. 

Hát az Orbanescu rendszarral sincs más baj -  csak az, hogy a mások pénze előbb-utóbb elfogy. Elfogy az uniós támogatás, amiből az elmúlt 8 évben éltek a kormány közeli vállalkozók, elfogy a nép adófizetési kedve is, mert túl magasak itt az adóterhek. Nem lehet sikerországnak lennünk, ha itt a munkabéreket terhelő adók és járulékok nemzetközi szinten is magasak, és nem lehet itt hatékony, versenyképes gazdaság, amíg itt 27 %-os, világelső fogyasztási adó van érvényben. Én értem, hogy ez a kormány miben gondolkodik, csak hogy évtizedekkel le vannak maradva a világhoz képest. És mivel le vannak maradva, a világ fennmaradó 99%-a le fogja nyomni ezt a kitalált, múltból bányászott kommunista-náci elképzelést itt. Ma és holnap is. 

Nos, többet írtam, mint szándékoztam. Illetve egész mást. De van értelme minden egyes gondolatnak, és nem ártana elkezdeni gondolkodni itt a magyar embereknek. Talán tegyék fel gondolatban a kérdést Árpád apánknak, vagy Géza fejedelemnek: ezért jöttünk ide? Hogy ilyen balfaszokként végezzük itt, mint az oroszok, akik évezred óta nem tudnak integrálódni a nemzetközi világba, csak mert balfaszul gondolkoznak eredendően?

Hát, mindenki magának teszi fel itt ezt a kérdést, már ha felteszi. Nem muszáj persze. De, ha az ösztönök még mindig dolgoznak arra irányulva, hogy eredetiségünket bizonyítsuk, akkor nem lehetünk büszkébbek a britonoknál, galloknál, normanoknál, germánoknál, vikingeknél. Mert ők már akkor is ténykedtek itt s történelmet írtak, amikor mi még itt sem voltunk.

Vajon meddig tart, amíg rájövünk, amúgy össznemzetileg, hogy ahol nem voltunk ott sem, amikor és ahol történt, arról nem formálhatunk véleményt? Árpád apánknak nem volt véleménye, pláne nem dehonesztáló azokról a népekről, akikről elindulásakor még azt sem tudta, hogy harcolnia kell velük. De azért megtette, ami az ő személyes elhívása volt, és tudta azt is, mikor kell visszavonulót fújnia. Géza fejedelem sem magából szarta a bölcsességet - nyilván elődeitől tanulta. Mert az ilyesmit az ember nem maga szarja, hanem tanulja felmes anőitől.

Hát, ahogy elnézem, nem ártana, ha a maiak is tanulnának elődeiktől. Mert amit itt eddig össze sikerült hozni a 21. században, az harmat gyenge.

És a fentiek tekintetében itt senkit nem érdekel az, hogy a keleten ragadt oroszok, üzbégek, tatárok, mongolok, csecsenek mikor, mit nem voltak képesek megtenni saját érdekükben. Oroszország 100 éve cári oroszország volt, és minden forradalmai ellenére ugyanott végezte már jó évtizede. Nekik a cár kell, hát legyen nekik az. Nincs ezzel probléma, csak cári berendezkedéssel ne akarjanak EU tagok lenni. Akarnának pedig, kézzel-lábbal erről szól történetük - csak nem képesek átlépni saját korlátaikat, ezért nem tudnak azzá válni. Közben meg az USA aktuálisan még egy idióta elnököt is választhat országa élére, még sem sikerül tönkremenniük. Szerintem ezen a történésen mindenkinek el kéne gondolkoznia, aki nem az USA tagállama. A komplett Európának, így értem.

Még lenne mondandóm, de itt félbe vágom, ollóval, mert már így is tldr.