Nem vagy már szép,
de feletted az ég kék,
letisztult vagy s őszinte,
nem csélcsap, mint eleinte.
Ma már tudod mit akarsz,
lelkedből semmit nem takarsz,
ha eső esik vagy szél fú,
egyenesen állsz, nem vagy szomorú.
S nem minden a küllem,
sokat számít a szellem,
amely megtölti hervadó tested
s csillogással, fénnyel lep meg.
Mozdulataidban magabiztos Nő,
nem bársonyos bőrű, de izzó felhő,
kiben lakik szeretet s kedvesség,
e két nélkülözhetetlen vendég,
akik miatt az asztal mellől Téged nézve
azt mondanám: igen, megérte.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.