Férfi blog

Aggódás. A szó jelentése: öregíti magát, olyan gondokkal terheli, amelyket nem tud megoldani. Az ellentétben feszülő energiák pedig felőrlik a szervezetet, öregítik a testet és a lelket. Ezt jelenti. De szép is ez a magyar nyelv, ezért szeretem.

Ebben az olvasatban az is látszik, hogy nem éri meg aggódni olyan dolgok felől, amiket nem tudunk megoldani adott pillanatban, vagy olyan események felől, amiknek meggátlására nincs lehetőségünk. Viszont mindezek elfoglalják figyelmünket, energiáinkat más, olyan események, cselekedet elől, amiket képesek lennénk megtenni adott pillanatban, de mivel nem tudunk 100%-ig emerre figyelni, valószínűleg nem fogjuk kielégítően, helyesen, kompletten megoldani. Tehát még több kalamajkát okozunk magunknak. Megéri? Nem éri meg szerintem.

Magyarázatot mindig tudunk adni aggodalmainkra, de valójában ezek csak arra jók, hogy ne lépjük át félelmeink vagy alaptalan akarásaink, céljaink szabta korlátainkat, hogy ne szabaduljunk fel ezek alól. Az ok leginkább a beidegződésekben van, mert megszoktuk, hogy ezért vagy azért aggódni kell egy normális embernek. Ahogy a célokat is megszoktuk. Jobbár megmondták gyerekkortól kezdve mások, hogy mit akarjunk, mi a normális emebr célja. És mit látunk? Hogy egyre több nem normális ember a végtermék. Megéri tehát? Nem éri meg, szerintem.

Azért írok erről, mert nagyon aktuális mostanában. Van egy láthatatlan cunami, ami évek óta egyre hatalmasabb hullámokkal bombázza az embereket és egyre-másra dönti romba az akár évtizedek óta megszokott elvárások, szokások, kapaszkodók, remények építményeit - és mostanra az emberi életek Fukusimáját okozza. Korábban írtam arról, hogy Japán, Fukusima nem csak egy természeti katasztrófa, hanem fizikai tükröződése társadalmi változásoknak,  mivel párhuzamosan zajlik e kettő.

Emberek milliói kerülnek olyan helyzetekbe világszerte, amiktől mindig rettegtek, nem akarták volna sosem megélni és most nem tudnak józanul mérlegelni, mit is tegyenek, mert sokkos állapotban vannak. Mert a cunami esöpörte a kártyavárat, ami életüknek hittek. Kivetkőznek magukból, lehullik hamar a kultúrember és egyáltalán az ember álarca róluk és kitör valódi énjük a mélyből: mindazok a feszültségek, rendezetlenségek, amik akár évezredek óta öröklődnek apáról fiúra, anyáról leányra. Nem állatiasodnak le, ez a szó sértő lenne az állatokra nézve, akik hozzánk képest harmóniában élnek, ezt vegyük észre. Leginkább nem képmutatók. Az ember ezt nem mondhatja el magáról.

Mindez az egyes emberen múlik. A saját felfogásodat, reakciódiat nem fogja sem kormány, sem nemzetközi szervezet megváltoztatni, azt magának kell az embernek. Jól látható módon ezek a szervezetek sem tudják betölteni még saját eredeti funkcióikat sem. Lassan kiderül, milyen olcsó hazugság a "megváltozott a világ, ma már más szelek fújnak". Nem fújnak más szelek, semmi nem változott. A Nap keleten kel s nyugaton nyugszik. A természet nem ideges, csak az ember ideges, mert amit eltrevezett, az most dől össze s nem tudja, hoygan tovább. Ami változott a világban, azt mind emberek művelték, ők tették rosszabbá., élhetetlenebbé - miközben maguk nem változtak meg. Mondom, nem változtak meg, hiába hazudja bárki az ellenkezőjét. Mire jó a hazugság, önmagunk becsapása? A lényeget tekintve nem változtak meg: terveznek, akarnak, tesznek érte és sokszor elkúrják. Nem tudnak kellő időben belátni, nem is akarják látni időben, hogy valamin változtatniuk kellene. Ez az, amire az állatok képesek, az emebr pedig egyre kevéssé. És ez állandó az embernél, évezredek óta, ezért modnom, hogy nem változott meg. Hosszú folyamatokról beszélek, legyen az akár természeti szintű, akár társadalmi. De csak az ember tehet róla, senki más. És nyilván nem fogja megoldani egyiket sem, ha az évtizedeken át megszokott, elfogadott gondolkodásmóddal próbálja kezelni az annak nyomán kialakult rossz helyzeteket, viszonyokat.

Ha valaki most azzal reagál minderre, hogy "de hát civilizációs fejlődés volt/van", az nagyon rossz pályán mozog. A civilizáció csak a túlélés esélyeit javítja. Ez már elég hosszú ideje látszik. De boldoggá, jobbá nem tesz, ez biztos. Ha tenne, akkor nem omolhatna össze egyik napról a másikra, szinte nyom nélkül, már ami az emebrek viselekdését illeti. Nem a természet a hibás, mondhatni tökéletesen működik. Az ember természettel szembeni elvárásaival van a gond, ide értve önmagát és önképét is. Nem rugalmas. Nem látja, hogy a király is függ alattvalói, országa állapotától. Csak addig lehet dicsőséges király, amíg virágzik alatta, ami felett trónol. Ha hibái folytán elfogy a nép s a termény is, akkor éhes, csóró király lesz. És erről a nép is tehet, ha nem fiygelmezteti királyát kellő időben, vag yhagyja, hogy az a pusztulásba vigyen mident. Most mondhatja bárki, hogy dehogynem szólnak, sőt sokan szólnak, de hasztalan. Igaza van, csak még sincs. Mert ha olyan ember szól a szálkáért, akinek gerenda van a szemében, hát az nem hiteles. És a szálka és a gerenda leggyakrabban nem ugyanabból a fából származik, tehát a gerendás nem a saját hibáját, fogyatékait kritizálja a szálkásban. Ezt értsük meg.

Hát, ilyen király az ember a Földön, ma, 2011-ben. Ha lehet, ezt a festményt inkább nem venném meg, szebbet képzeltem a falamra.

Na, most van az a pillanat, amikor nem aggódni kell elkezdeni, hanem belenézni a tükörbe és elszámolni kinek-kinek magával: mit nem teszek jól? A válasz már készen van, kérdés, hogy észreveszed-e, nyitott vagy-e rá. Belátás nélkül nem lesz cselekedet, változás sem.