Érzem, ahogy a világ alattam elfordul,
s a sötétség lassan fényárba borul.
Évszázados fixumok omlanak a porba,
megérett a világ egy új, boldogabb korra,
melyben az igaz erőssé, a jó példává válik,
elfoszlatva a gonoszt az utolsó hazugságig.
Erő tér vissza aszott szíveinkbe,
elhaló reményeinket megelevenítve,
s boldogok leszünk életünk derekán,
vagy épp kit, hol talál, melyik korszakán.
De mind ott leszünk, akik most vagyunk,
együtt ünnepeljük szép, új hajnalunk,
feledvén a rosszat, sanyarút, kietlent,
örömtől ujjongva, hogy megértük idelent.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.