Amióta e blog megszületett, az "Akarat vs nők" címú írás a leglátogatottabb. Majd egy év telt el, s ez még mindig így van. Jelzi, hogy érzékeny pontra tapintottam, melyről kevesen beszélnek őszintén, habár sokakat érdekel. Bosszant, mert azt is jelzi az érdeklődés lankadatlansága, hogy nem változnak a dolgok. Ma este feltettem a mérges szememet, ideje kommentálnom a dolgok állását. 

Elárulom, hogy változott az aspektusom azóta. Még pedig azért, mert nem kell ezt a kérdést feltenni. Az az írás akkor is a férfiaknak szólt, lévén itt született. A férfi hódítja meg a nőt, ez nem változott, nincs egyenjogúság. Sose lesz. Csak fájdalom, boldogtalanság, mert a férfi önző, töketlen és nyápic. Rinyál mint a fürdős kurva, pedig nem ez a szerepe. De bazmeg, én legyek helyetted férfi ? Csak a magam életét élhetem, a tiéd a Te gondod. Írtam anno a kapitányságról. Szégyen, hogy a férfiak nem férfiak ma, hogy képtelenek eredeti módon viselkedni, meghódítani egy nőt, csak önmaguk képességéből, erejéből. Napszemcsó, selyem ing, divat, faszom tudja - mindez megfelelni akarás a "női igény"-ként feltüntetett sajtó cikkeknek, amiket egyébként homár stylistok generálnak. Hát, innen szép nyerni. Elég szomorú, hogy egy férfi nem tudja, nem érzi  magától, mikor, mit kéne tennie. Vagy csak nem meri. Azért nem, mert biztosra akar menni, inkább meg akar felelni. Várakozó állásponton van cselekvő helyett. Pedig nem kéne, semmi épkézláb indok erre nincsen. Egy férfi tud, nem kérdez. S aki tud, az ad, letesz az asztalra, nem pedig elvesz. Ha ezzel nem így állsz, akkor menj tanulni kurva gyorsan, mert lemaradásban vagy. A Becks reklám is megmondta, hogy kezedben a kulcs. Nem halottad? Mi a faszra vársz? Mannára? Isten mondaná most, hogy "bazmeg édes magam!".

Csak eredeti önmagát kell adnia, félelmek és bizonytalankodás nélkül. Mert ettől férfi, hogy tudja, mikor mit kell. Ezt nem tudom elmondani ennél egyszerűbben, csak a hülye nem érti meg. Levarrod a hiszékeny nőt? És erre vagy büszke, hogy kicselezted ?  Miért nem gyerekkel kezdesz mindjárt ? De ha találkozol egy fajsúlyossal, akkor mindjárt megvan a kifogás? Csak mert Te is érzed, hogy kevés vagy hozzá? Elmenekülsz, vádaskodsz, kifogáskodsz, mint egy sértett kamasz? Hát igen, ez tényleg férfias viselkedés.

Mindehhez nincs mit hozzátennem, ez a ma valósága, töketlen, divatbuzi Cosmo olvasó férfiak. Gratulálok, sok sikert! Az elnőiesedés egy jelenség, oka mindegy már a kialakult helyzetben. A problémát kell megoldani, nem felelősöket keresni a múltban vagy kenegetni a szart. Megváltozni a férfiaknak kell, és ezt nem a nők fogják kikényszeríteni, eddig se bírták, 100 év alatt. A férfiak nem ismerik a nőket. A nő akkor kezd férfi territóriumra tévedni, amikor a férfi hanyagol valamit. A nő szeretetét, megbecsülését és ezekből fakadóan boldoggá tételét is. Ha a férfiaknak nincs annyi önbecsülésük, hogy ne a nő mondja meg, milyennek kell lenniük, nem veszik észre, hogy nagyon elbasztak valamit, akkor nincs mit tenni, szopjanak csak a saját töketlenségük miatt. Megérdemlik. Sőt. Megérdemlik az élet pofonjait, miszerint félrekúr a feleségük, mert egy másik, alkalmasabb fickó megadja neki azt, amire szüksége van. Sajnos a nők nem sokat tehetnek ebben. Igyekeznek, de nem tudják, hogy nincs hatalmuk rá.