Férfi blog

A Bukott egy dolgot nem értett meg biztosan: hogy az erő és a siker az egységben gyökeredzik. Ez bukásának oka, minden tehetsége ellenére.

Pontosabban megértette, csak épp implicit módon és fordítva, önbizalom-hiányosan: saját egysége helyreállítása, növelése helyett a hatalma alá tartozó közösség egységét bomlasztja, relatív különbséget képezve önmaga s alárendeltjei állapota között. Alárendeltjeiként nem csak saját embereit, pártját értem, hanem mind a 10 millió honfitársunkat, aki hatalmi értelemben alárendeltje. Vakok közt félszemű a császár. Könnyű győzelem, amely azonban vissza fog ütni, ahogy már az az életben lenni szokott. Szarból nem lehet várat építeni, ez is tapasztalati tény.  

Vannak törvényei e világnak, melyeket épp úgy nem lehet áthágni, akárcsak a fizika törvényeit. Ilyen törvény az is, miszerint egy ember egységét gondolatai, érzelmei és tettei összhangja adja meg. Aki egységről beszél, miközben tettei megosztást eredményeznek, az nincs egységben önmagával sem, ezért kizárt, hogy egységet tudjon teremteni más emberek életében. Jelen esetben Orbán Viktor példáján követhetjük ezt a jelenséget nyomon, élőben. Sajnos az élet olyan mozi, ahol előadás közben nem állhatunk fel, kénytelenek vagyunk végignézni ezt az előadást, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem lesz happy end. Mert nem lesz.

Nincsenek kétségeim afelől, hogy 20 éve szeretett volna dicsőséges, emberséges és elismert, szeretett vezetőként érvényesülni, de saját hiányosságai miatt e törekvéséből mára már csak a dicsőségvágy maradt meg. A sikerhez ez kevés, ez már megmutatkozott életében pár alkalommal és újfent megmutatkozik, itt és most.

Van benne egy emberi korlát, amit nem tudott majd 2 évtized alatt átlépni, saját tapasztalásai, fiaskói tükrében sem, pedig fontos lett volna. Van több is persze, de országunk érdekeit tekintve most ezt az egyet emelem ki. Ez a korlát pedig, hogy dicsőségvágya erősebb, mint kitartása, elkötelezettsége a valódi dicsőséget adó céljai elérésében. Nem ismeri fel azt  ahatárt, amikor neki kellene alkalmazkodni a többi ember érdekeihez. Önbizalomhiány ez, amit egy erőszakos egóval pótol. Értékrendjének alkatrészei nem a sikerhez szükséges fontossági sorrendben helyezkednek el benne, s emiatt érzi a megalapozott félelmet, hogy nem fog sikerülni. Jogosan fél, amíg mindezzel nem néz szembe, s nem rendezi át tudatát, mert mindig lesz egy pont, ahol elbukik, csináljon bármit életében. Erre mondják, hogy a majdnem az nem. Megtévesztő az ilyen ember tevékenysége, mert valameddig eljut, ígéretes kezdetben, ami materiálisan szemlélve pozitív végkifejletre enged következtetni. Ám a valóság végül minden alkalommal fityiszt mutat számára, lemetszi akaratát. És persze mindazokkal megteszi ezt, akik elhitték, amit szemükkel láttak, s maradék reményüket korán belé ölték. Magam egy lyukas kétfillérest nem teszek ilyen lóra, mert nem fog nyerni, az utolsó métereken veszít mindig, ez tudható. Lehet vitatkozni, győzködni, vakítani egymást, magunkat, ezt mindenki maga dönti el, mindenesetre magamnak nem engedhetem meg az önbecsapás luxusát, ha már felismertem a szituációt. Az én életem is drága ehhez, sok, ennél értelmesebb, örömtelibb dologra való. Sosem jó meghalni egy másik ember önzősége, tökéletlensége miatt, de ha kifejezetten nem hallgat az okos szóra, akkor még értelmetlen is. A halál szó jelentése itt elsősorban a lassú, degeneratív vegetálás folyamatát jelenti, melynek során nem jutunk előbbre, sőt visszaesünk a start előtti szintre. Ki szeret vesztes lenni, főleg más makacs hülyesége miatt? Én ugyan nem. Remélem szerencsém lesz és túlélem, amikor egy kanyarban elszáll közös buszunk a szakadékba. Az elvesztegetett időt s energiát nem számolom, elég az újrakezdés lehetősége. Ő is erről beszél egyébként előszeretettel, csak éppen mást tesz, mint amit a szájával mond. Az ő értelmezésében enyém a veszteség, az áldozat, s övé az újrakezdés lehetősége.

A jogos félelem az az érzés, ami megmutatja, hogy egy vagy több, fókuszba helyezett elképzelésünk, vágyunk nem fog megvalósulni, a valóság nem fogja igazolni. Valószínűség tudattalan érzékelése, magyarul. Ideális esetben -  ha nem nyomjuk el magunkban az érzést - ebből azt kellene megérteni, hogy vágyaink, elképzeléseink nincsenek szinkronban az eljövendő valósággal. Másképpen: a valóság útja másfelé fog kanyarodni, mint amerre vágyaink vinnének. Az érzés furcsa alkatrésze az embernek, elnyomható tudatosan. Elnyomható, de nem szüntethető meg, s energiáját ki fogja fejteni mindaddig, amíg okát meg nem szüntetjük. Ökör dolog ebből az elnyomhatóságból arra a következtetésre jutni, hogy a valóságot hajlíthatjuk akaratunkhoz, csak mondom. Ezek az elfojtások okozzák egy ember tudatának szétesését, ami életének sikertelenségét okozza. Nos, ennek az érzésnek a nem-tudomásulvétele, azaz az érzéssel szemben érvényesített tudatos akarat helytelen értékítélete miatt repülünk ki az útról a susnyásba, abban a bizonyos kanyarban. Meg még másik ezerben, ha a szemléletünkön nem változtatunk.

Valaki felismeri félelmének okát, belátja hiányosságait s változtat e helytelen belső viszonyulásán, szempontrendszerén. Tudni kell belátni, kisebb, pillanatnyi célokat beáldozni, félretenni az aktuálisabb cél elérése érdekében. Van, aki meg nem értvén ezen ok-okozati összefüggést, inkább izomból igyekszik a félelméből fakadó belső feszültségei diktálta széthullást összetartani. Nem szokott sikerülni, ez nem így működik. Akarhatok a gravitáció ellenében repülni, de erősebb törvény az, mint akaratom. Nos a valóság is erősebb, mint bárki akarata. És van benne rendszer, logika.

Tegyen bármit is tudatosan, a félelem érzésétől nem tud megszabadulni, s ez megosztja, megcsapolja erőit. A félelem meggátol abban, hogy a valóság helyzeteihez alkalmas döntéseket hozzuk meg. A félelem negatív élmény, egyfajta tudattalan tudás a végkifejlet, a cél elérésének megvalósulása felől, ami ellen dacol a tudat, érzékelvén a tervei feletti ítéletet. Ettől aztán a makacs  akarat idegessé, erőszakossá, mohóvá válik, s ennél fogva mindig eltérít a célhoz vezető útról, kerülő útra terelve a gondolkodást, cselekvést. Ezért Bukott az ő  neve múlt időben, jól lehet a végkifejlet még hátravan. Lassú halál lesz, keserves. Ő is ugyanabban a moziban ül, s éppúgy nem állhat fel előadás közben, mint ahogy mi, többiek sem. Az mondjuk szar dolog, ha az ember a főszereplő és a moziban ülvén tapasztalnia kell a nézők nem tetszését, de akkor sem állhat fel idő előtt, nincs ez megengedve neki sem a sorstól.

Nos, a mi Bukottunk, Orbán Viktor, megosztásra törekszik majd másfél évtizede, erre építette terveit. Hogy ezt tudatosan vagy ösztönösen csinálja-e, azt nem tudhatom, de nem is lényeges 10 millió, az ő hatalmának kiszolgáltatott ember sorsának szemszögéből. Érdektelen. "Jobb egy embernek elvesznie, mint az egész népnek miatta" - mondta Kajafás főpap Jézus sorsa felől gondolkodva racionálisan. Nem volt ez felelőtlen gondolat az ő pozíciójában, szemszögéből, a nép sorsa iránt viselt felelősségét tekintve, s most is igaz ez a mi jelen helyzetünkre. Csak most én mondom ki, a kisember, hogy túl drága az ár, túl sokba kerül a népnek ezen egy ember ténykedése, személyes motivációja és tökéletlenségei. Persze Jézus személyének semmi köze ide, Orbán Viktor sem tudatos, sem természetes emberi törekvéseit, tulajdonságait tekintve nem áll semmilyen köszönőviszonyban Jézussal. Emberi viselkedését, minőségét elnézve, az átlag magyar alatt teljesít mélyen. Mire alapozom ezt? Mindenek előtt saját megosztottsága okán: mást mond, mint amit cselekeszik. Ténykedéseit követően, akár kritika éri, akár nem, minden alkalommal szükségét érzi magyarázkodásnak. Ha csend van, ha nincs számottevő reakció, akkor is várja mások igazolását, ünnepelteti magát, de tulajdonképpen saját félelme, bizonytalansága motiválja ebben. Aki helyesen cselekszik, nyugodt a lelkiismerete, az nem érzi szükségét ilyesminek.

Tekintve, hogy nem buta, nem tehetségtelen emberről van szó, gyanítom, hogy ezen törekvése nem tudatos, sosem is gondolkodott efelől, csak teszi, amire képes. Azonban ez kevés lesz ide, elért pozíciójához, mert felelőssége többet kíván. Egy ország sorsáért, hosszútávú sikeréért kellene felelnie, ám ez a felelősségvállalás nem látszik, inkább az egó dominanciája, aminek okán 10 millió ember életét képes eltaposni, rabszolgasorba taszítani. Nem méltó a tisztségre. 

Tusnádfürdői beszédéből egyértelműen kiviláglik, hogy milyen sorsot szán nekünk, ami viszont egyáltalán nem volna szükséges. Ezt csak ő gondolja így, ezek csak az ő félelmeit, korlátait tükrözik. Ő az az ember, aki nem biztos magában, ezért fél a nép demokratikus akaratnyilvánításától, s ezért nem adja meg rá a lehetőséget. Mert mindenáron bizonyítani akarja, hogy ő több, mint amire képes jelen állapotában és senki más nem tudhat hozzátenni ahhoz, vagy neadj'Isten helyesebben látni pár dolgot nálánál. Pedig nem tökéletes egy-egy ember, nem alkalmas mindenre, ez a valóság. Nem tudhat mindent 10 millió másik helyett, nem is gondolhat mindenre. Ezért vált be a demokrácia hosszabb ideje már a fejlett és kulturált országokban, mint az emberiség jelen állapotában elérhető optimális társadalmi berendezkedés.

Riogató beszédei nem a valóságot vázolják, hanem csak ama csalódottságát, hogy ő saját adottságaival, elképzelései mentén nem tud más kiutat találni. Sőt, megfordítom az állítását. Ő az elmúlt évek válságaiból azt szűrte le, hogy kész, befellegzett a demokráciának, idejét múlt lett. Állítja ezt úgy, hogy meg sem próbálta végig járni ezt az utat, hanem mohósága és türelmetlen érvényesülési vágya miatt inkább félkészen lemondott róla. Inkább újat álmodott, akár egy még gyenge jellemű kisgyerek. Csak hát ő már 48 éves és Magyarország miniszterelnöke - már rég nem gyerek. Itt jegyzem meg, hogy már több alkalommal idő előtt feladta a maga választotta utat. 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is. Sajnos ez a gyengeség nem ad okot további bizalomra. Kérem tisztelettel, Magyarország vezetéséhez az előtt illik felnőni, mielőtt bele tetszik ülni a miniszterelnöki székbe. Ugye. Nem pedig bizalmat szavazó, dolgos emberek millióival kell megfizettetni a miniszterelnök alkalmatlanságát, akár életek árán is. Nincs egálban a dolog.

Mondd, ilyen emberre bízod az életed alakítását? Mit remélsz tőle? Mert amire maga nem képes, azt nem fogja tudni számodra sem megvalósítani, ez elég egyértelmű. Még ha akarná sem volna rá képes, de úgy meg pláne nem, hogy Mao Ce-Tung szemléletével csupán értéktelen hangyaként kezeli az állampolgárokat. Túl nagynak képzeli magát, pedig hát messze van attól, lássuk be. Ő nem Mao, országunk sem Kína. Mások a léptékek itt, mi csak 9,5 millióan vagyunk és már megszoktuk az emberi létezés európai fokát. Ugyan, csak egy alsóbb fokát, de mégis rajta vagyunk azon a létrán, ez ad okot némi reményre. Itt vagyunk 1100 éve, elbasztunk sok lehetőséget ez idő alatt, nem értettük számos cselekményünk, rossz döntéseink üzenetét, tanulságát. Ezek legfontosabbika ma vág pofán minket ezredszer: az egységet, az összetartást nem szabad eladni az egyéni motivációk, érdekek mentén, vagyis: ne lopd a közöst, ne él vissza a hatalommal. Másfelől pedig, hogy az egység pozitív hozzáálláson és mások szabad akaratának tiszteletben tartásán alapulhat csak, erőszakkal, honfitársaink megnyomorításán nem tud erős alap lenni.

Korábbi kormányzása pozitív lépéseit, érdemeit nem vitatom, azonban az az ember 2002 óta elveszett valahol az idő és a meg nem értett személyes kudarcai tengerén, s bár túlélte a hajótörést, 2010-re már csak akarnokságát, erőszakosságát tudta felmutatni. A helyzet nem lett jobb azóta, sőt csak rosszabbodott.

Hát nagyjából így jutottunk el a mai naphoz, ezek történtek eddig. Az ítélet nem jogerős, a vádlott fellebbezhet. Na, nem nálam - egyeztesse álláspontját az őt körülvevő valósággal:)