Hetek óta más szalagcímeket sem olvashatok gazdasági témában, mint: idegesek a piacok, mindenki menekül a részvényekből, a dollárból, az euróból, jenből. Helyette svájci frankot vesznek, az egekig felverve annak árfolyamát. Ez utóbbi még a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy a gazdaság termelő ágazatát teszik tönkre a tőke kivonással.
Pedig ez egész reakció csak a kategorikus gondolkodásnak köszönhető. Amolyan házgyári elemekből építkező gondolkodás, ami tulajdonképpen pont a gondolkodás hiánya. Tessenek egy pillantást vetni a blog mottójára, erről szól.
2 éve ugyan emiatt omlott össze a világ pénzügyi rendszere. Valamelyik idióta szükségét érezte bepánikoltatni az amerikai pénzügyi szektort mindössze 100 ezer, hitelfedezeti értéke alá értékelődött családi ház miatt. Mindössze, mivel egy 300 milliós országról van szó, ahol az említett hitelmennyiség ezrelékekben kifejezhető a gazdaságba helyezett hitelállománynak. Ja. Azok meg bepánikoltak, ész nélkül kezdtek eladni mindent, amire árnyékot vethetett a hír. Spontán láncreakció.
A Lehmann Brothers és sorstársai sosem dőltek volna be, ha nincs pár hülye ember, aki okosnak hiszi magát. De sajnos volt. Mindig vannak, rosszkor, rossz helyen. Valaminek a kockázata lehetőség, de nem tény. Ténnyé akkor válik, amikor a kockázat érvényre jut a valóságban. A mai gondolkodásmód egyik motorizált legókockája, hogy a kockázatokat is tényként kezeli, az üzleti stratégiát pedig a kockázatokra épített félelemekre alapozza. Miközben az üzlet alapja a kockázatvállalás - aki mer, az nyer alapon -, az emberek belekényelmesedtek a kockázatmentes üzlet illúziójának kergetésébe. Baromság.
Ha valaki esetleg nem jött volna rá, hát most megismétlik a brókerek, vállalatvezetők a táncot 2 éven belül harmadszor. Egyszerűen nem tudnak máshonnan kezdeni, csak a kályhától. Szar ügy.
A tőzsde lényege, hogy az értékpapírok kereslete alapján értékelik a cégeket. Ez nem a könyv szerinti értéke egy cégnek, gyártóeszközeinek, ingatlanainak, technológiájának vagy piaci részesedésének valódi értéke, hanem papírjainak pillanatnyi eladási ára, némileg leegyszerűsítve. Tegyük fel, hogy X cég szappant gyárt. Sok éve csinálja, van piaca, van forgalma is. Mert a szappan létszükségleti cikk, háborúban, békében egyaránt. Ha a tőzsdei árfolyama egyik napról a másikra a 0-hoz közelít rajta kívülálló okból, attól még a gyár ott marad, a munkások is dolgozhatnak, csupán papíron levő számok változnak. Ha a tőzsdei árfolyam miatt hitelképességét lerontják, ATTÓL kerül illikvid helyzetbe. Ugye. Ha nem rontanák, semmi baj nem történne, mivel a vásárlók a Wal Mart-ban, Tesco-ban nem is tudják, hogy a tőzsdén mi történt, ugyanúgy megveszik kedvenc szappanukat. Egyébként a cég kutatási és fejlesztési eredményei, gyártástechnológiája változatlanul üzemelhetne, forgalma is van, munkásai se lesznek hülyébbek vagy gyártanak több selejtet. Csak a félidióta pénzügyérek szemlélete miatt kényszerül térdre, mert nem kap hitelt, pusztán bizalamatlanságból. Aztán persze a beszállítói is tönkremennek emiatt. Megáll a termelési lánc. A munkásokat kirúgják, azok kevesebb szappant vesznek, a szállítmányozó cég is elbocsátja emberi egy részét, majd az áruházlánc is leépít. Így keletkezik a gazdasági válság.
A mutatókkal van a baj, és az azokra épített mechanizmussal. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, hát fordítva kellene - talán a pénzügyi világ értékmérő módszereit kellene modernizálni. Időszerű lenne.
Az egész lejtmenetet egy motívum mozgatja, akármilyen furcsának tűnik is. Az összes pénzembert, vállalati vezetőt az adott pénzügyi évben hozott teljesítmény alapján ítélik meg. A bróker nem azért ad el azonnal eséskor, mert saját belátása szerint ezt tartja bölcsnek, hanem mert prémiumát, állásának megtartását annak fényében ítélik meg a tulajdonosok, hogy megtett-e mindent a részvényesek érdekeinek védelmében. Ez a parasztlogika pedig az, hogy eséskor mihamarabb kiszállni. Az már magas léc, hogy ha mindenki elad, akkor egy-kettőre alávágnak az egész világgazdaságnak a modern online világban. A cégvezetőt is azért premizálják a tulajdonosok, hogy megtesz-e mindent a cég vagyonának megőrzése érdekében. Ennek parasztlogikája pedig először a költségek csökkentése a csökkenő forgalom, illetve bevétel függvényében.
Nem nagy gondolat, hogy célszerűbb volna bezárni a tőzsdéket pár napra, amikor rezeg a léc politikailag vagy negatív gazdasági kilátások vannak. Sőt, tovább megyek: elegendő lenne lassítani az átgondolatlan reakciókat, mondjuk a tőzsdei nyitva tartást heti egy napra korlátozni. Szabályozott láncreakció. Volna idő a hullámvölgyeket kiváltó globális okok elsimulására, megoldások körvonalazódására, kilátások javulására - pánik helyett.
Mert megtartani a kialakult mechanizmust stagnáló állapotában még mindig kevesebbe kerül, mint csődbe vinni és súlyos pénzügyi segélyek, műveletek árán újra mozgásba hozni, felépíteni. Ez magas léc az állítólag nyereségben érdekelt pénzügyi világ szakembereinek? Pedig mindegyik tanulta, hogy egy vállalkozás beindításához, megtérülésig, nyereségig való felfuttatásához több pénz szükségeltetik, mint a hatékonyan üzemelő mozgásban tartásához. Nyereséget az utóbbi fázisban termel. Ha leállítjuk, akkor újra pénznyelővé lesz, amíg újra el nem éri optimális hatékonyságát. Ennek okán a válságok maguk okozzák az eladósodottság mai mértékét, és erről az elavult, kicsinyes, rövidlátó pénzügyi szemlélet tehet. Tiszteltetem a közgazdászokat. Látni is kell, nem elég nézni, tán erre szokták mondani. És ha már látunk valamit, akkor gondolkodni és cselekedni annak fényében. Ez hozhat haladást, fejlődést.
Olyan orvosok ők, akik ugyan megoperálják a beteget, de nem tudják szűklátókörűségük miatt életben tartani. Nem elég az operáció során betartani a régi szabályokat, észre kell venni, ha a beteg állapota nem bírja ki azok alkalmazását. Mert hiába sikerül az operáció, ha a beteg elvérzik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
DieLente 2011.08.02. 22:22:32
"Körül nézek és mit látok,
na valaki valamit már megint elrontott.
Mintha kötelező volna,
mintha valakinek csak ez lenne a dolga."
erre nincs gyógyszer:(
Mr. Waszabi 2011.08.02. 22:29:39
Itt a gyógyszer, univerzális, Albert Einsteintől, régről: "Nem oldhatjuk meg problémáinkat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amellyel teremtettük őket."
DieLente 2011.08.09. 09:50:44
Mr. Waszabi 2011.08.09. 15:20:12
A változtatás szükségességét a mostani generáció funkcionáriusai is be fogják látni, csak pofára kell esniük egyszer-kétszer. De tovább megyek: nem csak nekik, mert itt a kisember is ludas, egy sem kivétel. Eleve rossz az a gondolkodásmód, hogy majd mindig mások oldják meg problémákat. Kényelmes, csak éppen azok se zsenik, akik e funkciókat betöltik. Önmagát korlátozza jelenleg a kisrészvényesek bizalmára épített pénzügyi szektor, a szisztémában meghúzódó érdekellentétek okozzák annak tehetetlenségét.
DieLente 2011.08.09. 16:21:45
de komolyan, te is azt mondod kell a változás. ez sajnos vezetők nélkül nem megy. a törvényi hátteret, a jogszabályokat stb. csak ők tudják megteremteni. ehhez kellene egy felelősséggel bíró - politikus, közgazdász és hasonlók - réteg, akik képesek működő közeget kialakítani a gazdaságnak. a kisember is csak így tud vállalkozni, családot alapítani, mellőzvén az ügyeskedést és az állam kijátszását a fennmaradása érdekében.
2itailor 2011.08.09. 17:38:01
leszúrták a kis embereket, mert mertek frankban eladósodni, DE
rengeteg cég és önkormányzat is az ilyen hitelek miatt van bajban, pedig ott akadnak szakemberek, akiknek át kellett volna látni a helyzetet. és akik most frankot vesznek? nagyon jól tudják mit csinálnak, csak nem érdekli őket! ők is értenek hozzá, mégis kizárólag a saját érdekeik irányítják őket.
akkor kitől is várunk változást? hozzáértést?
Mr. Waszabi 2011.08.09. 20:29:07
A reményhal szerintem nem a tettek helyettesítésére való. Megvan annak a helye, de nem univerzális csodagyógyszer, amint ezt láthatjuk épp.
Mr. Waszabi 2011.08.09. 20:40:43
Egyelőre azt látom, hogy bár 2008 óta ez a 3. hulláma a válságnak, a kormányok és szakmai szervezetek mégsem képesek észrevenni, hogy lassítani kell a kereskedést, ha a tulajdonosi visszacsatolás nem megoldott. MIre gondolok?
Wiss Manfrédnak vagy igazgatójának, de akár Grundignénak is vállalnia kellett döntéseit alkalmazottai előtt face2face. A kisrészvényesnek nem kell, ezért nyomulhat nevében embertelenül a cégvezetés. Mert nem is ismerik egymást, a cégvezetőnek nem kell félnie, hogy leköpködik az utcán. Vagyis lényegében senki nem vállal felelősséget ebben a szisztémában ma, amikor én tulajdonosa lehetek egy olajtársaság vagy gyémántbánya vagy bank részvényeinek, névtelenül, arctalanul.
Mr. Waszabi 2011.08.09. 20:54:39
A magyar lakáshitel program több sebből is vérzett már 1999-es bevezetésekor is, de biztonsági elemként forint alapú volt, ami kiszámíthatóságot biztosított.
De az emberek mohók voltak, többet akartak olcsóbban. Megkapták a kerbankoktól frankhitel formájában. Ez a kerbankok felelőssége egyfelől, másfelől az MNB-é (miért nem korlátozta akkor a hitelfelvételt? jogköre megvolt rá korábban is, de csak figyelmeztetéseket bocsátott ki.)
No, most ki felelős ezért a túlvállalásért? A hitelfelvelő semennyire? Játszhatja a butát?
Ez túlzás szerintem.
2itailor 2011.08.10. 06:52:39
a felelősség nem hárítható soha, de számomra ez nem csak a pénzügyek területén van így, hanem minden téren - főleg mert a saját pénzügyek nálam csak a pénztárcám határáig érnek. se bankbetétem, se kötvényem, se részvényem, semmilyen értékpapírom nincs. egyedüli megtakarításom az életbiztosításom és az valami olyan dologba van fektetve, ami vajmi keveset kamatozik - nem is azért kötöttem - és nincs beleszólásom miből produkálják a hozamot, még annyi sem mint a magánnyugdíjpénztárban, ahol legalább a kockázati csoportot meg lehetett választani.
amúgy sztem mást értünk a kisember fogalmán.
Mr. Waszabi 2011.08.10. 07:47:54
Arról a kettősségről írtam, hogy miközben egyik oldalon hasznot húz, a másik oldalon elszenvedi az esetleg saját maga által is tulajdonolt - közvetve - cég megszorításait, költségcsökkentéseit.
Hasonló helyzetben vagyok, mint írtad, szerencsére lakáshitelem nincsen frankban.
Persze, hogy nem normális egy deviza 100 Ft-os drágulása, viszont az MNB hatásköre az elmúlt évtizedben nem változott a hitelek fedezetét, önerő mértékét tekintve, tehát a tavaly bevezetett szigorításokat, korlátozásokat megtehette volna 2002-ben is. De nem tette, csak sajtóközleményekben figyelmeztetett. Hát az M.o.-n kb. halottnak a csók.
Nem kritikusan írtam a kisember felelősségéről, viszont aki nagy kanállal vesz a tálból, annak a mosogatásból is nagyobb rész jut, vagy ha eltörik a tál, akkor a kártérítésből is. Hát eltörött, most fizetni kell.
Eszi, nem eszi, szembe kell néznie mindenkinek azzal, hogy a világ nem olyan, mint,ahogy hinni szerette volna. Nincsen abszolút biztonság, nincsen korlátlan állami felelősségvállalás. Nincs az államnak korlátlan pénzforrása, a miénknek legalábbis. Bevételek vannak és kiadások. Sajnos M.o. nem a takarékos államra és tartalékolásra gyúrt az elmúlt évtizedben, hanem az euro zónához való csatlakozás reményében irracionálisan saját hajánál fogva akarta magát felhúzni a fejlett nyugati államok szintjére. De hát ilyet nem lehet, nincs meg a kellő termelékenység, tőkésedett állapot hozzá. A megerősödéshez a külförldi hitelek és tőke arányának csökkennie kellett volna a magyar javára az elmúlt 10 évben. Sok fontos területen túl vállalta magát az ország az EU felé, csak hogy elfogadják ott. Csábítónak látszott az EU-támogatások sok milliárdja, csak épp azok nem a gazdaság alapjait erősítették. Munkahely teremtésre pl egy petákot sem lehet pályázni, csak környezet védelemre, infrastruktúrafejlesztésre, kultúrára. De így a saját tőke (értsd magyar vállalkozások eredeti tőkefelhalmozása) nem tudott kellő mértékben fejlődni az elmúlt 10 évben sem. Nem vagyunk egy súlycsoportban a minket pénzelő fejlett EU tagállamokkal, és még sokáig nem is leszünk. Erre mondom, hogy nem lehet a fejlődés útján levágni a tapasztalások vargabetűit, nem lehet más hátán felmászni az uborkafára. Én ezt látom az elmúlt 15 év történései mögött.
1990-95 között saját erőből, egy csődközeli helyzetből kellett kimásznunk és megoldottuk. Volt benne olyan időszak, amikor az MNB-ben összesen 600 millió dollárnyi devizatartalék volt.
Most azért ettől lényegesen jobb helyzetben vagyunk, kb az 50xerese a tartalék, de az állam költekezése mégsem állt le, csak a piaci szereplők sarcolása történt meg. Ez nem jó pálya, mert a pangó, beduguló piac, vásárlóerő híján bizonyosan nem fog GDP növekedést hozni.
Ha nincs az embernek elég pénze, vagy hitelt vesz fel, vagy a kiadásait csökkenti. De, ha dolgoznia kell járni, akkor nem a kaján vagy a benzinen fog spórolni először, hanem lemondja a nélkülözhető extrákat: mobil, internet, kábeltv, nyaralás, szórakozás. Állami szinten most pont fordítva történik, a beruházásokat nem állították le, viszont a munkavégzés feltételeit, lehetőségeit rontották jelentősen. Ebből hogyan lesz növekedés? Sehogy. A családi büdzsé és az államháztartás is ugyanazon matekon alapul, csoda nincsen e tekintetben.
DieLente 2011.08.10. 13:15:52
még csak annyit, h a kisember az a szerencsétlen, aki ki tudná fizetni a megemelkedett törlesztőjét, csakhogy pár év alatt ő is meg a kisember felesége is munkanélküli lett. nem ők akarták, h felosszák a tsz-t, eladják és felszámolják a gyárakat, ugyanis még a kisembernek is van annyi esze, h nem adja el azon dolgait amik a megélhetését szolgálják. a nagyok még a földeket is eladták volna ha lett volna rá lehetőség, hála az égnek (még) nem volt. de bizony mindent eladtak és saját (piaci/unio-s)érdekeik miatt felszámoltak. és arra sem gondoltam volna, h városomban a cukorgyárat, a papírgyárat, a gépüzemet, a vegyit mind leépítik és bezárják. nem gondolkoztak, h nem lesz helyi ipadó, sem áfa bev, sem társasági adó sem semmi. a munkanélküliség okozta fogyasztáscsökkenéséről már nem is beszélek.
ha valaki a gazdaságélénkítést, munkahelyteremtést unio-s pályázatokból kívánja megoldani, az már régen rossz. itt kellene olyan törvényeket hozni - munka, segély, család - olyan adószabályokat készíteni, h ha kicsiben is de motiválják legalább a kisvállalkozások alapítását. "csak" ennyit várna el az iparos réteg a vezetőitől és utána tudna termelni, keresni és fogyasztani, csak el kellene indulni valamerre, mert így megfullad a gazdaság a saját mocsarában. nem kellenének hitelek, mert nem gyárakat akarnak építeni "csak" dolgozni. fejlődni meg ráérne két három év múlva. ugyanis nem tanácsadó, meg kommunikációs, meg humánközvetítő blabla cégeket kell alapítani, hanem termelőket. mert az embereknek dolgozni kell(ene) és ha földet kell művelni, akkor azt, ha varrni kell, akkor azt, mert munka nélkül hiába beszélünk az értékpapírok bármelyikéről abból bevétele az államnak nem lesz.
Mr. Waszabi 2011.08.10. 18:39:32
A tsz-ek felbomlását sajnos a kisemberek akarták, mindenki vissza akarta kapni a családi földeket. Későn ébredtek, hogy attól még a gépparkot fenn lehetne tartani közösen. De az érem másik oldala, hogy 90-95 között képtelenség volt ezt kivitelezni, olyan tőkétlen volt az ország. Hitelt 40%-ra lehetett kapni akkortájt.
Gazdaságélénkítés tekintetében egyetértek. Kiegészíteném még annyival, hogy olcsó, takarékos állam kell egy feltörekvő, még nem tőke erős gazdasághoz, mivel az tartja el s nem fordítva. Ezért nem erősödött meg 20 év alatt eléggé. Ezalatt nem azt értem, hogy én takarékoskodok, ők meg herdálnak bőkezűen:) A felsőoktatás szűkítésével EGY IDŐBEN kellett volna a szakmunkás képzés bővítését, felélesztését is elkezdeni, mert hova megy a sok fel nem vett ember, mit fog dolgozni? Lassan kihalnak a szakik, nincs elég szakmunkás, pedig a multik is többek közt ezért telepedtek meg itt, ez volt az egyik vonzó paraméter.