Pár napig boldog nettelenségben meztelenkedtem a Balaton partján. Tv-ben is csak az időjárást néztem meg, meg a Kutyabajnokot:) Nos, visszatérvén a "civilizált" világba, csak nézek ki a fejemből, mennyi baromságot hordanak össze a kedves újságírók. Kínjukban már bármit leírnak - persze, kell az olvasottság, értem én, pénzből élnek ők is -, de ez azért nem elég nyomós ok a hülyeség határának útlevél nélkül való átlépésére.

A közgazdasági elméletek tök faszák, de azért ne igyekezzünk letaposni a valóság tyúkszemét, mert kurva nagy pofont tud adni az arra érdemesült okostojásoknak. Szóval közgazdasági szempontból van a világ 141 országa meg van az USA. Pont. A Föld lakosságának mintegy 1/20 része állítja elő a földkerekség GDP-jének negyedét, nagyjából az itteni átlagfizetés négyszereséért. A tendencia elég régóta nem billent meg, úgyhogy nem ad táptalajt az összeomlási várakozásoknak. Összevetésképp az öreg kontinensen ugyanazt a 14 ezer milliárd dollárnyi GDP-t majd kétszer annyi ember állítja elő - ez fele hatékonyságról árulkodik. Sok ország is dülöngél mostanában itt valódi csődtől fenyegetve, de talán épp ezért kéne megőriznünk maradék józan eszünket. Például a 80 millió német 3338 milliárd dollárnyit lapátolt össze tavaly, a 60 millió francia 2600 milliárdnyit.  Jól látszik, hogy bár az EU nagy, tagállamai közül csak a legfejlettebbek üti meg - legfeljebb! -a tengerentúli szintet termelékenységben. Számok ezek, melyek önmagukért beszélnek.

Emlékeim és némi szerzett ismereteim szerint még nem adott más ország kölcsön az USA-nak. A haszon reményében eszközölt befektetéseket nem sorolnám ide, mert ugye befektetni oda szoktak, ahol hasznot remél a pénz tulajdonosa, azaz feltételezi a gazdaság hatékony működését. Nem esik egy latba az túlköltekező országok IMF hiteleivel, meg EU támogatásaival és az abból való urizálással - lásd görögök. Szerintem. Sokan szeretnék hinni azt a téveszmés ideológiát, hogy "persze, mert az USA kizsákmányolja a fejlődő országokat, többek közt minket is" vagy, hogy "mindent Kínában gyártatnak" stb. Faszság a köbön, nagyjából. Az a helyzet, hogy van saját nyersanyaguk, technológiájuk, tőkéjük és nem utolsó sorban megfelelő munkamorállal bíró munkaerejük is - mindez belföldön. Plusz mindezeket képesek exportálni bárhová (munkaerőt is a betanítás, cégépítés idejére, csak mondom), ezért tudnak gazdaságilag terjeszkedni. Lehet huhogni, drukkolni, hogy "nédd mán, milyen szarul megy nekik", de ez csak az egyszeri róka esete a szőlővel, nem több. Az a helyzet, hogy mi is szeretnénk gyémántot köpni, amiként a Föld bármely nemzete, csak épp nem bírunk. 

Mindezt azért mondom, hogy húzzuk már ki a biliből legalább az egyik kezünket, nehogy ráncos legyen a langyos pisitől: sem abszolút, sem, relatív viszonylatban nem értelmezhető számunkra az USA leminősítése AAA-ból A-ba. Sem összedőlni nem fog, sem megroggyanni. Ez a rémhír keltés csak arra jó, hogy a tanácstalan, izzadó Európa elterelje lakóinak figyelmét a saját bénázásairól, de ettől még semmi nem lesz jobb itt.

Megint az egér temeti az elefántot, nagyjából - hát ez még rajzfilmen is komikus jelenet, nem hogy a valóságban.

A piac mívelt "pénzemberei" is megérik a pénzüket, ez az érem másik oldala. Nincs értelem, csak a megszokás, ideges kapkodás, szokvány reakciók, akárcsak az álmából ébredő tapasztalatlan biztonsági őr, aki vészhelyzetben nem képes átlátni a baj valós okait, s ennél fogva érdemben cselekedni sem. Ül a vezérlőteremben, idegesen keresgéli a szabályzatban, mit is kell tenni ilyen helyzetben, de nem esik le neki, hogy nem fogja megtalálni, mert erre helyzetre nincs passzus abban. Mert aki készítette a szabályzatot, az sem gondolt ilyen helyzetre. Nincs mese, ki kell józanodni és kitalálni valami újat a valós helyzet kezelésére. 

258 Ft a svájci frank a dollárból, euróból, jenből menekülő befektetők buta magatartása miatt és MÉG MINDIG nem történik semmi. Nem a svájci jegybanknak kell interveniálnia, hisz nem ők tehetnek a megnövekedett keresletről. Értelem -  ez a kulcsszó. Ideje volna alkalmazni, mert nagy bazmeg árán is muszáj lesz előbb-utóbb, csak sok lesz a veszteség. Nem mindegy. Mottó lehet talán: menteni, ami menthető. Muszáj lesz beavatkozni a piac, a tőzsdék működésébe globálisan, egyes országok szintén, legalább némi féket nyomva  a pániknak. Meg kell érteni, hogy a gazdasági élet 21. századi pulzusszáma mellett az nem tud önszabályozó lenni. Illetve tud, csak éppen ilyen kataklizmákat is okozhat, nem csak szuper nyereséget. Persze, ha ez a cél, akkor meg lehet tartani az elveket. Csak azt nem látom át, összességében kinek jó, ha minden szétbaszunk magunk körül? Látjuk, hogy a gépsor gyártja a selejtet, de inkább a sorvégén próbáljuk kikalapálni egyesével a hibás darabokat, minthogy a gépsoron igazítsunk, ami szükséges. Hát igen, intelligencia, az kéne.