Ma megjelent egy cikk a http://pszichologin.blog.hu/-n a boldog, a hitből egészségesek és gyógyultak, valamint a hosszúéletűek vizsgálatáról. Sok epét öklendeztek oda tudományos főfityfaszok, gondolkodás nélkül. Ömagukon, gondolkodásmódjukon, életszemléletükön való gondolkodás nélkül. Azt hiszik magukról, hogy gondolkodnak, pedig dehogy. Ha vitatkoznál ezzel, előbb nézd meg e blog mottóját, aztán rájössz, hogy te sem gondolkozol. Egy mások által alkotott sematikus gondolati séma magadévá tétele nem gondolkodás, az csak a konzerv fogyasztása nagyjából. Gondolkodás az, amikor új, eredeti gondolataid születnek, nem az, amikor előveszed valaki másét. Azt idézetnek hívják. És ismeri mindenki, még is újat keres. Mert nem segítette őt a boldogsághoz közelebb, csupán ezért. 

Ki a fenét érdekel, hogy tudományosan bizonyítható-e, hogy ő boldog? Aki boldog, azt kurvára nem érdekli. Nem utolsó sorban azért, mert abban az állapotban az ember pont leszarja, hogy más, önmagukat egymás baszogatásában, vélt igazuk bizonyítási kényszerében raboskodó, amúgy szürke és sivár életű emberek mit gondolnak a boldogságról, annak bizonyíthatóságáról. Baromság az egész, pont a boldogság ellentettje. Ezek meg arról vitatkoznak, hogy bizonyítható-e, meg hogy  a tudomány mindenek felett. Hát ez is egy életcél, életforma - de én inkább boldog szeretnék lenni, ha bizonyítható, ha nem. Azért létezik. Ugye létezik?

Aki boldog, az nem  embertársai baszogatásában éli ki magát. Az örül. Az pozitívan áll embertársaihoz is. Ami nem zavarja, hogy azok mit gondolnak, nem húzza fel magát más hülyeségén. Ésatöbbi, ésatöbbi.