Férfi blog

Sajnos, kénytelen vagyok erről írni, mert nagyon úgy néz ki, hogy téveszmék leledznek sok-sok fejben a munka fogalmát illetőleg.

Szóval, a munka. Szándékosan a magam modern, mai fogalmaival igyekszem leírni, mert ez tükrözi a ma valóságát. Tehát eszerint, a munka olyan emberi tevékenység, amely annak képességei, képzettsége és tapasztalata, azaz együttesen tudása alkalmazásával  a rendelkezésére bocsátott eszközök, nyersanyag, energia és technológia, azaz a tőke által célzottan szabott lehetőségek keretei között értéktöbbletet képes előállítani termék vagy szolgáltatás formájában, erre irányuló tevékenység mentén. Ráadásul tervezhető, kiszámítható, mérhető és belátható módon. Kicsit kacifántos, de érthető, modern megfogalmazása tőlem, ma. A folyamat feltételezi a hatékonyságot, azaz, minden alkotó elemből a megfelelő helyen és időben, a szükséges mennyiséget, a szükséges minőségben alkalmazzuk. Nem többet, nem kevesebbet. Rendes helyen az elérhető célokat és azok függvényében a megengedhető ráfordításokat is tervezik, valamint mérik is ezeket folyamat közben. Annak okán, hogy a tőkét rendelkezésre bocsátó és a munkát végző is csak a folyamat végén megnyilvánuló értéktöbblet erejéig invesztáljon mindenkoron a folyamatba, ne többet, de addig a maximumot. Ha látszik, hogy menet közben már elérték a ráfordítások tervezett határát, amelyet átlépni nem cél értelemszerűen, akkor leállnak az esetek többségében. Mert nem költik egyértelmű veszteségre erőforrásaikat. A veszteség az az eredmény, amely nem okoz értéktöbbletet a folyamat során, ezért nem kívánatos elem. Mert ellentétes a céllal. Nem értékvesztés, hanem értéktöbblet elérése a cél ugyanis. Eddig stimt? Remélem.

Népszerű téveszme: a munka és a feladat fogalmak keverése. A feladat a munkával szemben olyan célkitűzés, amelynek nem feltétele a megtérülés, vagy értéktöbblet előállítása, s ennek okán hatásfoka sem mérhető általában, csupán valamely vezetői érdek, akarat egyoldalú, kontrollálatlan megnyilvánulásának következménye. Ezt egészen pontosan onnan tudom, hogy nekem is van munkám, amelynek kereteit a fent megfogalmazott paraméterek szabják meg, teljesítményem mérésére számos mutatót, képletet alkalmaz a főnököm, illetve a kontrollerek, ugyanakkor a főnököm időnként még is ad feladatokat, amelyek nem a megtérülésről, értéktöbblet előállításáról szólnak, hanem egyéb érdekeket szolgálnak. Ilyen a kutatás, bizonyos sejtések, ötletek vizsgálatába, tesztelésébe erőforrások fektetése, amelyekről egyáltalán nem számítható ki, vajon megtérülnek-e. Ez a kockázati faktorba tartozik a versenyszférában. Néha szükséges, ha valamit tennünk kell, ha szakadékkal találkozunk a célhoz vezető úton, amikor a konvencionális tervező eszközök nem tudnak meghatározni valamit. 

Mindezt annak okán éreztem szükségesnek pedzegetni, hogy nyilvánvaló félreértelmezést érzékeltem a magam munkafogalma és a miniszterelnök gyakorta használt munka kifejezése közt. Mármint az eredmények, értéktöbblet előállítása tekintetében. Tehát, amit a kormány és állama művel, annak nagyobb százaléka nem munka, hanem feladat végrehajtása. A jelek szerint, aktuálisan: bármi áron. Talán ezért nem működik oly hatékonyan az államigazgatás, államháztartás,  mint azt a miniszterelnök elképzelte, ígérte, hogy képes lesz elérni. Vagy tán nem is képzelte, csak nekünk, a munka frontján élőknek ezt mondta, mintegy nyugtatásul, de az is lehet, hogy eleve mókusvakítási célzattal. A lényeget tekintve ez mindegy, asszem.

Ami nem mindegy, hogy meddig takaródzhat valaki, aki teljesítményről és munkáról papol naponta,  azzal, hogy mert az államnak feladatai vannak. Mire magyarázat egy olyan fogalomra való hivatkozás, amely eleve magába foglalja a pazarlást? Szerintem semmire. Sajnos, a fentebb vázoltak okán az állam a feladatra korlátlan erőforrásokat pazarol, míg az erőforrásokat a munka alapú versenyszférából veszi. Ez egy ellentmondás, amely szükségszerűen törést, szakadást, vákuumot fog okozni a társadalom, az ország működésében a maga mértékével arányosan. Azaz, ha a kormány és államigazgatása a 30-60 évvel ezelőtti szemlélet elvei szerint tekint a maga szerepére a társadalom egészét tekintve, azaz feladat orientált, nem törődve a költségek és a hozadék arányaival, miközben az általa végtelennek kezelt erőforrásokat egy nagyon is véges erőforrás-előállító gazdaság állítja elő munkával, akkor óhatatlan, hogy előbb-utóbb koppanás lesz a vége. Először elfogynak az állam erőforrásai, majd, amennyiben azok pótlására a valódi munka alapú gazdaság tőkéjét vonja el, mondjuk adók formájában, akkor utóbb a gazdaság is padlóra kerül. Értelemszerűen egy elfogyó gazdaságból egyre kevesebb adóbevételre tehet szert az állam, tehát a róka fogta csuka esetével állunk szemben. A nincsből ugyanis nem lehet semmit sem előállítani, ha a végállapotot tekintem. Annak se, aki nagyon ért a munkához. Tőke kell hozzá, működő tőke. Anélkül nincsen gazdaság, se most, se a kommunizmusban nem volt, se a középkori feudalista modellben nem volt, sem pedig az ókori társadalmakban. Pénzt pénzzel lehet fialtatni, nem másképp.

Mindezt lehetne az államnak is végeznie akár, ha így viszonyulna hozzá. De nem így viszonyul, nálunk sosem is viszonyult így, ezért nem volt és ma sem alkalmas vállalatok, vállalkozások hatékony üzemeltetésére, s ennél fogva nem képes sem terméket, sem szolgáltatást megtérülő módon, vagy legalább hatékonyan előállítani. Aki sosem gazdálkodott tőkével, csak beosztotta a bevételeket,  az nem tud vállalkozni, ez ilyen egyszerű. Mert a szemlélete nem alkalmas rá. Értsük ezt meg, és ha megértettük, akkor pontosan és világosan látjuk, hogy az államosítás csak kárt okozhat országunknak. Kutyából nem lesz szalonna. Sosem lesz. 

A kardinális keresztkérdés, amely igazolja a fenti állításokat: vajon egy hatékonyság és megtérülés, sőt értéktöbblet célú gazdaságot szabályozhat-e érdemben egy nem hatékony szemléletű szervezet? Nem - mondom én. Amennyire pontos a munka során használt mérőeszköz, annyira tud pontos lenni a vezérlés, s egyben a megmunkált termék, egy fikarcnyival sem lehet pontosabb. Nem tud az lenni. Ha nem tudjuk megmérni mi, mennyi, akkor nem tudunk pontosabb munkadarabot gyártani. Mondom ezt a munka frontján tapasztaltak alapján.